Elszámolás? Végelszámolás? Mi végre s kinek? Akinek tenném, de hiszen tud rólam mindent, fölösen is. Nem vagyok annyira fontos, bár ki lehetne számára közülünk ilyen kitüntetett? Babits alig leplezett sértõdötten ír kicserélhetõ-ségérõl, hogy majd születnek az Úr számára más kedvesek, akik pótolnak minket. De hiszen mi is azok vagyunk valakik elõdeink helyett! Így megy ez, mióta áll a Teremtett Világ. Légy irgalmas hozzánk, Király.

 

Az aranyÊremre vÊsett kÜrben: ellipszoid. Aki vagy hårom Êvszåzada tervezte, kÊszítette az ÊrmÊt, tudta mit tesz. Munkåjåval nekßnk, kÊsei båmulóinak elårulta magåt, az alkotó zsenit. AranymÝves volt Ês ÊremkÊszítþ. Nekßnk csak munkåjåt hagyta s ezzel årulkodó szellemÊt. 

 

A néhai Professzor fia, ételkihordó. Az egyik megrendelõ még vizsgázott a reformkori Magyarország tanáránál, most pedig a megrendelõ lazanyája mellé megkapta a tanár fiát is. Elsõ fölháborodott reakciója: miért én kerülök ilyen szerencsétlen helyzetekbe! Nem vitatom: sajnálta néhai tanára fiát is, de valójában... önmagát. Így vagyunk mi ezzel.