Sok vagy kevés ezredév múlott Mózestõl fogva, amikor még nem igazodhatott az Emberhez, ezért csak parttalan múlott az Idõ, de már közelített a valódi világ-történelem, Isten és ember újabb erõpróbája, mely még mindig határkõre várt. Amikor úgy ítélte, Isten próbát tett megint: leküldte egyszülött Fiát kitudni, milyenekké lettek a Sínai-hegyi kõtáblák nyomán teremtményei, az emberek? Õk azonban, minden jótéteménye ellenére megölték Jézus Krisztust, a látszólag közülük való Fiút! Megrettentek volna a gyémánt kemény parancsoktól, melyek gyökerestül fölforgatták volna addigi posványos életüket, miként tesszük azóta is, minden újrakezdés ellenére?
A próbát tény szerint elbuktuk, ismét csak kiérdemelve a pusztulást. A végítélet azonban ezúttal is elmaradt, Ábrahám õsatyánk alkudozása nem volt hiába való: az Úr (ki tudja hány igaz embert talált) s érettük vagy másért, de kegyelmezett. Igaz, az Ember is változott: immár köztünk a Törvény, melyet olykor gyakorlunk, máskor megtörünk. Ismét csak idõtlen világban élünk, Isten tudhatatlan próbájára várva.
***
A Kártya megunhatatlan varázslata. Nem lehet fölháborodni, csak azon (bár ez gyerekes dõreség) miért azokat a lapokat kaptad, amelyek neked jutottak! De fellebbezned nincs hová... Az ítélet rád méretett, viselheted. Valójában az Osztót sem teheted felelõssé! Nem döntött, csak cselekedett. Valaki ismeretlen Nagyúr, nekünk a Párkák, (görög-római) sorsistennõk, akik fonják, kimérik, majd elvágják az ember életfonalát. Egyszóval a sors-csinálók parancsára osztotta a lapokat és neked ez jutott. Ez utad, melyen végig kell menned. Induláskor természetesen nem ismertek elõtted lehetõségeid, melyekrõl akkor tán hiheted: végtelenek. Késõbb megtanulhatod korlátaid felismerését. Gazdálkodhatsz lapjaiddal. De mire kitanulod...
***
November közepe és újra piroslik a muskátli az erkélyen. Az õszi rózsák sem akarnak hervadni. Milyen eszelõs tél jön ránk?
,
Szines
Hozzszlsok Kedves Olvas! Jelentkezzen be s akkor hozzszlhat a tmhoz!