Ha még büntetés nélkül lehet Tõled kérdezni Uram, miként Írásod szerint ezt tette, sõt alkudozott Mózes és Ábrahám, akkor, szóval mit reméltél teremtményedtõl, az Embertõl? Kivált miután megmutatkozott értetlen-lázadó természete a Paradicsomban? Te, aki elõre látsz a Jövõbe, ismered a Múlt sötét Titkait, nem hihetted, hogy Teremtményed békésen rendben tartja Kerted? Aki még az Édenben sem tudta fékezni magát, aki még ott is tudatlan parancs-tagadóként viselkedett! Tõle várhattad volna felhõtlen imádásod? Uram, ha még szabad zaklatni véghetetlen jóságodat, lehet, hogy Neked is meglepõ volt utunk Hirosimáig? A Gulágig, Auschwitzig, meg ami azóta is következett, folytatódott? De ha mindezt tudtad elõre, mint hisszük Minden-hatóságod, szóval: miért teremtetted az Embert? Netán a Sötétség Fejedelmének erejét becsülted alá? Bíztál a Isten-ember
Szövetségben, amihez Egyszülött Fiad küldted Zálogul? A svájci lélektanász, C. G. Jung egy fiatal Istenrõl írt, aki utóbb bölcsebb, megengedõbb lénnyé változott. Ezt utóbb egy Tarkovszkij nevezetû orosz filmre vitte, Szoláris címmel. Bocsáss meg tiszteletlen s fõként tudatlan szolgáidnak, azóta is: mivégre teremtetted az Embert? Hittél benne? És most is?
***
Olykor, mint látomás, megvillan a láthatónál teljesebb való. Amint határolt testünknél jóval túl is ható, gomolygó felhõk keresnek s találnak kapcsolatot, érintkezést más felhõkkel... a látható személyek mögött, mint bennük rejtekezõk, néha kiáradnak a lelkek. Szövõdõ fonatuk, másutt taszításuk alakítják vonzalmaid s választásaid, egész történeted. Szorul, meg tágul köröd, sûrû hínárban, szõke folyóban hullámzik valód. Szerelmeid s ellenségeid körében. Ha megéled, mert elégszer táncolt fölötted a Sors, végleg vagy csak szeszélybõl, unt személyként félrevet... tán lanyhán fodros öbölbe jutsz. Ám addig csitítsd, rejtsd szíved. Törvény: valód megmásítása nem áll hatalmadban, a színes-sötét felhõk folyvást körötted lengenek. Legföntebb ha mosoly mögé... Mindezt, jól figyelj, sok élet után és még akkor is... ha mögötted az Angyal... különben, mint vak kutyakölyköt sodor az ár... Ikarosz bukása... Uram kegyelmezz!
***
Persze ha teheted, maradhatsz együgyûn tudatlan is, mint verébfiók.
Legalább nem gyötröd magad. Kiterítenek úgy is.
,
Szines
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!