Az utcĂĄn mint szoktuk: temetĂ©si menethez illõ hangulatban közlekedĂŒnk. Mindenki utĂĄlkozik, annyira tele van mindenkinek, hogy hĂłcipõket lehetne ĂŒrĂteni, megjött a vilĂĄgvĂ©ge. EgyedĂŒl a plakĂĄt-ember vigyorog. Ellenfele is. Egyszer tĂĄn megĂ©rti: nem rĂĄ, ellenei ellen voksolunk. Protestek vagyunk, tömegĂ©vel. Ami kĂ©ne, mondhatatlan.
* * *
Â
Egy vĂ©n tanĂĄr - JĂ©zusnak hĂĄla, mĂ©g nem Ă©n vagyok, sĂ”t mĂĄr nem is lehetek - feleslegesnek Ă©rzi magĂĄt! A megĂĄllĂłban talĂĄlkozunk, nyakĂĄn lĂłg a bĂ”r, egykor divatosan slampos öltözete mĂĄra szĂĄnni valĂłn öreges. Ă a hajdan szigorĂș (ma csak vĂ©n tanĂĄr) elröpĂŒlt fölötte az IdĂ”. Neki mĂ©g az a szörny RĂĄkosi-pajtĂĄs volt az ifjĂșsĂĄg, a KĂĄdĂĄr-kor vĂ©gĂ©n tanult meg angolul, mert akkor mĂĄr a devizĂĄs hallgatĂłkat oktatta alchimiĂĄra, nekik baksisĂ©rt.
EmlĂ©kszem, a nĂ©hai taggyĂ»lĂ©seken nagy, kockĂĄs fĂŒzetbe jegyzetelt, lĂĄtvĂĄnyosan: mit, ki mondott. A rendszervĂĄltĂĄs mĂ©gis kĂ©szĂŒletlen Ă©rte, onnantĂłl csak tanszĂ©ki Ă©rtekezleten Ărta a szöveget. Most ĂĄllunk a megĂĄllĂłban, Ă©s mĂg vĂĄrjuk a jĂĄrgĂĄnyt, nekem mesĂ©l. MĂ©g bejĂĄr a Karra, de mĂĄr nincs, kivel beszĂ©lgethetne.
Egy vĂ©n tanĂĄr, akirĂ”l mĂĄr csak kevesen tudjuk: intĂ©zetĂ©ben egykor Ă” volt a HelytartĂł. ElsĂ” nem lehetett, de az asszisztensek lestĂ©k szavĂĄt. Most csak vĂĄrunk a megĂĄllĂłban (Ă©letĂŒnk mĂĄr röpĂŒl) partra vetett halak. Ăgy rendjĂ©n valĂł.
* * *
Â
DĂ©lelĂ”tt 10-kor is, este 6-kor is, vilĂĄgvĂ©gi sötĂ©tsĂ©g. FĂ©lek az idĂ”jĂĄrĂĄs-jelentĂ©stĂ”l. Embert, lovakat vert agyon a jĂ©gesĂ”, utĂĄna lapĂĄttal takarĂtjĂĄk el a diĂłnyi jĂ©g-labdĂĄkat, fĂĄkat tör kettĂ©, tetĂ”ket szakĂt be, most Ă©ppen MezĂ”hegyesen, majd BĂĄnrĂ©vĂ©n jĂĄrt a vihar. Bizonyosan volt mĂĄr ilyen, de most heteken ĂĄt visszatĂ©rĂ”, nem vĂĄrt PusztĂtĂł... FĂ©lelem Ă©s rettegĂ©s. JövĂ”-sokk.
Közben okos emberek tanĂĄcskozĂĄsa a vilĂĄgon pusztĂtĂł vĂĄlsĂĄgrĂłl, amely szerintĂŒk: a kapitalizmus Ășj szakasza, a „vĂ©gsĂ” vĂĄlsĂĄg"! EgymĂĄst erĂ”sĂtĂ” ökolĂłgiai katasztrĂłfa Ă©s gazdasĂĄgi/tĂĄrsadalmi vĂĄlsĂĄg... Mi lesz tovĂĄbb? A 4. elemista Misike elĂ©gedett mosollyal a bizonyĂtvĂĄny-osztĂĄs utĂĄn: alig van nĂ©gyese, zömmel ötös, matek dicsĂ©retes. Ha lehet, ne is szorongjon a JövĂ”tĂ”l, legyen ez a vĂ©nek gondja.
Hozzïżœszïżœlïżœsok Kedves Olvasïżœ! Jelentkezzen be ïżœs akkor hozzïżœszïżœlhat a tïżœmïżœhoz!