null
A kézilabda utazó
nagykövete. A kilencvenhatos bajnoki cím után spanyol, horvát és görög
bajnokságban is megfordult. Most ismét Spanyolország következik.- Tizenkét
évesen, meglehetõsen duci gyermek voltam, sõt nem túlzás azt mondani, hogy
kövér. Ráadásul alacsony is. Édesanyám kézen fogott és levitt Nádudvari Tibi
bácsihoz a Kodály téri iskolába, ahol úttörõ válogatott néven edzettünk. Réti
Gábor és Juhász Miklós lett kézilabdás abból a gárdából. Bár nem akartam kapus
lenni, azonnal beállítottak és ott ragadtam. Csupán egyszer játszottam
mezõnyben, amikor a Volán átvette a Délép ifit, s egy elmaradt meccset kellett
játszanunk, Pesten a Spari, Éles Józsiék ellen. Akkor hátsóközepet védekeztem,
mert hat mezõnyjátékos és két kapus volt csupán. Tizenhat évesen már standard
ifi kapus voltam, mert a másik kollégám, Wolf Csaba a nyári felkészülés
helyett, statisztált az István a Király-on. Egy évvel késõbb, Lesti Pista
betett a felnõttbe. A Tatabánya ellen két percet voltam pályán, Kontra Zsolt
lõtte az elsõ NB I-es gólomat. Miután Ludányi Marci bácsiéknál leérettségiztem,
a Rózsában, mint ifjúsági válogatott kapust, leigazolt az NB I/B-s Nyíregyháza.
Mivel Oláh Zoli abbahagyta, visszahívtak a Volánhoz, egy hónap után. Nem kaptam
sportállást, így délelõtt a Napos úti salakmotoros pályán telefonközpontos
voltam, majd délután edzettem az eggyel, este az ifivel. Volt még egy
elcsábulásom. Hívtak Pécsre, ahol nagyon szép évet töltöttem. Jó csapatban,
jelentõsen a Volán elõtt végeztünk. Viszont Oláh Zoli hazacsábított, egy év
után.
- Meddig védett Szegeden?
- A bajnoki
cím megszerzéséig. Kilencvenhatban bajnokok lettünk, elõtte pedig Kupát is
nyertünk a Fotex elõtt. Még Pécsrõl meghívtak a junior válogatottba, sõt a vb-n
is védtem, Spanyolországban. A Kórea elleni helyosztón, abban a csarnokban
játszottunk Chapellában, ahol a Pickes bajnoki gyõzelem után két évet
játszottam. Kilencvenegyben a nagyválogatottba is bekerültem, Csík Jánosnál.
Jól ment a védés, de az olimpiáról lemaradtam. Ez egyben az egyetlen fájdalmam
az eddigi karrieremben. Kilencvennyolcig 82-szer védtem a címeres mezben.
- A spanyol kirándulás után beindult a
ringlispíl, minden évben új csapat.
- Valóban.
Hazajöttem, és egy évet védtem a Dunaferrben, majd a Medvescsak Zágreb
következett. Én általában mindenhol összevesztem az edzõvel, vagy az elnökkel
Zágrábban volt négy klassz hónapom, Joszip Mirkoviccsal. Sajnos Õt februárban
jött Zovkó bátya, Zsejkó. Na Vele már volt gondom. Zágráb után a Fotex, Zdravko
Zovkó hallott a zágrábi formámról, s leigazoltatott. Négy meccsen nevezett, a
Pick ellen egy hetes erejéig küldött pályára. Egyszóval nem dolgoztam meg a
bajnoki és kupa aranyért. Következett a Cegléd. Bendó Csabi, Jakab, Varga Peti.
Nagyon jól kezdtünk. Iksz a Fotex-szel, öt meccsbõl kilenc pont. Aztán
elfogyott a pénz, de a bajnokságot tisztességgel végig játszottuk. A következõ
idényt Görögországban játszottam, Mohácsi Árpival az Athinaikoszban. Negyedikek
lettünk. Én átmentem a Korapiba, de ott is elfogyott a pénz februárban, így
átigazoltam a spanyol harmadik ligás Riveiróba. Ott bent maradtunk, így két
éves szerzõdést kötöttek Velem. Õsztõl cél a második ligába jutás. A családom
Dunaújvárosig mindig költözött velem, most újra együtt lehetünk Galíciában, a
Csendes óceán partján. Harminchat és fél évesen még elõre nézek.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta az Indóház magazin
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!