A Szegedi Volán egykori kapusát Szegeden imádták a nők. Magas, jóképű főiskolás srácért sok tini járt a sportcsarnokba. Természetesen a játéktudása is megsüvegelendő volt. Pedig későn kezdte a védést. Bartalos Béla, a báty már válogatott kapus volt, s Zoli, mint legfőbb drukker járt a meccseire a Szondi SE pályára. Majd Ő is kapuba állt. Villám karrier következett, hisz bekerült az ifi, majd junior válogatottba. Kovács, Kontra, Kenyeres, Szabó „Soni", Őry, Oláh Béla fémjelezte azt a nagy 1955-ös generációt.

A Szondiból, ahol katona volt, a Székesfehérvári MÁV Előre következett. A Szegedi Volánnal vívott élet-halál harcból, ők jöttek ki vesztesen. Az év végén Szegedre igazolt.

- Hét gyönyörű évet töltöttem a Szegedi Volán játékosaként, és pedagógia-tesi szakos főiskolásként a városban. Nagyon jó csapatunk volt. Lele, Buday, Szabadics, Szabó „Soni", Tenke, hogy csak a legnagyobb neveket említsem. Szívfájdalmam, hogy ennek ellenére nem bírtunk bajnokságot nyerni.

- Szegedről is válogatott lett?

- Már a MÁV Előréből bekerültem, így kiutazhattam a montreali olimpiára, majd, már szegediként a 78-as vb-re, ahol Dumitrescu Bélának lőtt időntúli gólja miatt nem jutottunk az első hatba.

- Mikor, miért igazolt el Szegedről?

- Nyolcvanháromban, Béla ki akart menni edzősködni Kuvaitba. Csak úgy engedte el a Veszprém, ha engem odavisz. Engedtem a családi nyomásnak, s bár a balatoni házamat ennek az időszaknak köszönhetem, soha nem szűnök meg szegedinek lenni.

- Hogyan folytatódott a karrierje?

- Nyolcvanhétben kimentem én is edzősködni Kuvaitba. Nekem tetszett, de a nejem nem bírta a bezártságot. Így Németország következett. Keller Lajos haverom, Akivel egy gimibe jártam, s a Veszprémben is együtt játszottunk, akkor már ott edzősködött, szerezett egy második Bundesligás csapatot nekem, Gensungent. Ott védtem még pár idényt. Később edzősködtem a Regionál ligába, de az üzlet miatt abba kellett hagynom.

- Mivel foglalkozik most?

- Van egy vendéglőnk Wabernharléban, az említett Gensungentől négy kilométerre. Most nyitottunk egy áruházat, ahol egy szegedi cég termékeit áruljuk. Épület-szépítészeti stukkókat. Foglalkozunk képek kiállításával és árusításával is. A szegedi, Nono képeit favorizáljuk Németországban.

- Mi a helyzet a mozgással?

- Két éve alakítottunk Gensungenben, egy öregfiúk csapatot, és elindultunk a legalsó ligában. Veretlenül megnyertük, s most eggyel feljebb is nyolcból, nyolcat nyertünk. Ott védek, s 48 évemmel én vagyok a legöregebb, de harminc alatti játékosunk nincs.

- Folytatódik-e, a Baratalos hagyomány a kézilabdában?

- A középső kislányom, Aki tizenhat éves, kézilabdázik, de mezőnyben. A négy gyerekemből egy fiú, de őt a foci érdekli, mint Németországban szinte minden kissrácot.

- Elégedett a sorsával?

- Feltétlenül. Szinte csak szép dolgok történtek, s történnek velem.

2003-12-29                                                                     Barok István