Isten nem kerekre teremtette a Világot, az Embert sem. Minden változik,mássá lesz, mint lebírhatatlan áradat tölt meg új s még újabb medreket.Miközben megszokjuk s személyes életünkben is folyvást véglegesnek véljük,valójában mindig illékony környezetünk. Emlékszem, nem merészeltem fölvetni az egyébként logikus következtetést: ha egyszer Hegel is az örökös változást vallotta a világ normális állapotának, akkor nem lehet ez másként a véglegesnek hitt politikai rendszerekkel sem.
Magyarán, a kádári, mi több, a szovjet (!) szocializmus sem lehet örök! Ma ez van, holnap majd más lesz. Azóta is eretnek gondolat. Legföntebb néhányan megsejtették: a fehérek demokráciája sem jobb a bölcs diktátorok uralmánál. Uram irgalmazz, a liberálisok nyilaitól...
* * *
Még próbálunk úgy élni, mint normálisak. Bé falva lovast indított a Nemzeti Vágtán. Bejutott a döntõbe. Különben, na különben a falu vízben áll. Mintha a világ normális lenne. De mikor egy hazai polgármester felszólamlása megrengeti a Tokió-i tõzsdét, amikor New Yorkban tiltakoznak a magyar gazdaság hazai értékelése miatt, akkor a világ nem normális. Fájdalom.
* * *
Ne feledjük: Anglia Európa demokráciájának letéteményese. Éppen egy évezrede élnek ott alkotmányos demokráciában. Bizonyára tanulhatunk tõlük. A diktatúrák tanultak is. Orwell alkalmasint otthonról merítette az 1984-t. Történt pedig, hogy a 18. század közepétõl Ausztráliába, majd hogy az túlságosan nyilvánvalóvá vált, átvitték Tasmániába a súlyos büntetést töltõ (angol) fegyenceket.
Ottan pedig kaptak egy zsákot, meg egy számot. A zsákot fejükre húzták, a számot az eszükbe vésték. Az elitéltek napi 23 órát töltöttek magányosan, majd 1 órát a fejükre húzott zsákban közösen. Nevük nem volt, csak számuk. Még misén is egymástól elválasztott padokban ültek, a szomszédaiknak láthatatlanul. Értelemszerûen lábbilincsben. Azután, hogy mindez kiszivárgott, a 19. század közepétõl, áttelepítették õket egy a Déli- sarkhoz még közelebbi szigetre, ahol már megközelíthetetlenek voltak, Dél- Tasmániában.
Az oroszok ehhez képest mennyivel humánusabbak voltak Kamcsatkán, lásd Anton Pavlovics Csehov útleírását. Semmi zsák, meg sötét magán-zárka. Igaz, a lakóépületeiket ott nekik maguknak kellett fölépíteniük. Miként Auschwitzban, és Kolimán, meg a többi Gulág-szigeten. De kitõl tanulták...
,
Szines
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!