| Uccai dumák |
|---|
A próbát tény szerint elbuktuk, ismét csak kiérdemelve a pusztulást. A végítélet azonban ezúttal is elmaradt, Ábrahám õsatyánk alkudozása nem volt hiába való: az Úr (ki tudja hány igaz embert talált) s érettük vagy másért, de kegyelmezett. |  |
| |
| |
| |
| |
|
| Magazin |
|---|
| Jegyzet |
| | Autók |
|
| Hírfolyam |
|---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
|
|
|
Halhatatlan õsforrások
tráser
2011 August 07, Sunday
 Afféle éber álomban várakozott Isten intésére minden lény. Idõ elõtti idõkön keresztül.
Isten várakozott az Ember ébredésére. Azután elengedte a Kígyót.
|
Hamvas Béla tanítása szerint, mely egyenesen a halhatatlan õsforrásokat idézi szerte a földi népek hagyományaiból: az õsi állapotban az ember, Adam Kadmon: a Ragyogó ember. Ádám szó szerint uralkodót jelent. Az õsi, elsõ ember a szellemi természet királya, aki a Teremtõtõl kapott szó erejével, az élõ lánggal, a logos-szal - az égõ szeretettel uralkodik minden lényeken és minden világokon. Neki engedelmeskednek az atomok, az állatok, a Hatalmak. Õ viselte Isten képmását, akire istenként hivatkoznak hajdani népek hagyományai, az õsforrások, az Andok óriás hegyeinek népeitõl Egyiptomig és tovább, egyszóval Õ bukott le egészen a megsemmisülés peremére: az anyag világába. Isten innen emelte föl és teremtette-formálta újjá de már agyagból, nehézkessé és réveteggé, majd Leheletével téve lelkes lénnyé. A végtelen hatalmú Teremtõ cselekedeteire nem tudhatunk magyarázatot. Hamvas Béla tanítása nekünk ismeretlen mítoszokat idéz: nem kívánt egyedül lenni, ezért Társat alkotott az Isten. Akár hogyan is, máig jelen vagyunk a Földön. Manapság azonban úgy tûnik: éppen egy boldogabb (talán könnyebb) korszak végéhez értünk. Erõforrásaink (megint egyszer gyökeres változás nélkül!) kimerültek, az otthonul kapott Föld hamvasságát letaroltuk, az emberek közötti édes, igazságos és õszinte, hajdani szívbéli viszonyokat rideg dologivá tettük! Eddigi utunk tovább nem járható... Isten segítségét reméljük, várjuk megint. Elbuktunk? Kegyelmez? *** Parasztbiblia, Teremtés: Isten, közvetlenül pihenõnapja elõtt, folyóparti agyagból megformázta az Embert. Lelket lehelt az agyagbábuba. Nem Ádámot, nem Évát, Embert teremtett. Rábízta a Kert gondozását a Paradicsomban. Idõtlen idõknek multával (nem évek vagy hónapok, hiszen azok még nincsenek) mert látta unatkozni, oldalbordájából (hiszen tehette) ismét lelkes lényt alkotott. A Paradicsomban éltek, gondozták a kert növényeit, fáit, felügyelték a teremtett állatokat, melyek számosan voltak, egyedüliként ketten együtt, bár még tudatlanul, csak az Ember. Az álltok nemenként gondosan elkülönítve, nem párosodhattak, cserébe együtt feküdt párduc a gödölyével. Afféle éber álomban várakozott Isten intésére minden lény. Idõ elõtti idõkön keresztül. Isten várakozott az Ember ébredésére. Azután elengedte a Kígyót. A Fullánkos teremtmény nem indított közvetlenül Ádámra, Oldalborda áttéttel. Isten e cselvetéssel próbálta az Ember-nem összetartozását is. Együvé tartozásuk erõsebb mint a istenfélelmük, a Kígyó elcsábította az Ember egyikét, Éva bûnébe vonta másikát. Életre kelt Ádám, mellette Éva. Amikor a Másik tükrében egyesültek: ki-ki fölismerte önmagát. Isten akaratából megtörtént az Ember Második Teremtése, ezúttal már közösen az Úrral, mennyei örömben foganva. Az elsõ (vagy ki tudja hanyadik próba) mely látszat szerint Isten parancsát megtagadta, valójában az Ember fölébredt elnehezült álmosságából (Ura és Királya föltámasztotta) s ezzel elkezdõdött a földi világtörténelem. A Paradicsom egyszeriben megszabadult terhüktõl: immár Ádám, Éva és vélük a növények, állatok is párosodhattak, az Élet kibomlott a Földön, ahová kiûzetve, eredetileg is teremtve lettek - a dolgok helyükre kerültek. A teszt sikerült, az Isteni Terv valósággá lett, a lelkes élet szaporodott és sokasodott a Földön. .
|
|
|
|
,
Szines
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!