<>
Talán a
legeredményesebb kézilabdaedzõ Szegeden. Ha a sportágban eltöltött éveit
számoljuk, biztosan Õ szerezte a legtöbb érmet. Játékosként és edzõként is volt
az Év legjobbja.-
Nekem az elsõ és utolsó sportom is a kézilabda volt.
Tápiószecsõn, amikor ötödikes lettem, az iskolaudvarban láttam egy falvak
közötti tornát, s azonnal beleszerettem a kézibe. Tiszaföldvárra költöztünk, s
ott az általánosban, Krem Gábor, a gimiben, pedig G. Papp Imre pallérozta a
tudásomat. Országos harmadik helyet szereztük meg a középiskolás bajnokságban,
sõt szerepeltünk a felnõtt megyei I osztályban is. Ott örök másodikak voltunk a
szolnoki Vízmû, a késõbbi Olajbányász mögött, de õk felnõttek voltak.
-
Hogyan került
Szegedre?- A kézilabda, na meg a Tanárképzõ miatt. Itt egyébként
Kovács Iván személyében kiváló tanárhoz kerültem. Hetvenegyben kerültem
Szegedre, egy év katonaság után. Hetvenkettõtõl játszottam a Volánban. Elõször
meg kellett küzdenem Ábrahám Fecivel, de amikor megsérült, s abbahagyta a
játékot, kezdõ lettem. Giricz, Hollós, Barát, Csáky, Isaszegi, Tripolszky,
Kõvári, Pártos és Varga Misi voltak akkor a csapattársaim. Nád Jani bácsinál
lettem standard, majd Kõvári Árpival felkerültünk az elsõ osztályba, sõt 77-ben
MNK-t nyertünk. Kivertük a Barcelonát a KEK-bõl. Késõbb átmentem a DÉLÉP-hez, s
velük a megyétõl az NB I/B-ig jutottunk, de visszahúzott a szívem a Volánhoz.
Akkor jöttem vissza, amikor az elsõ bronzérmet szerezték a többiek.
-
Ha jól tudom
nyert még Magyar Népköztársaság Kupát.-
Kettõt is. De azokat már edzõként. Amikor elvégeztem a
Fõiskolát tanítani akartam, pályáztam is a Tisza parti Gimnáziumba. Felvettek
volna, de Török igazgató úr szerint az NBI-es játék és a tanítás nem fér össze,
így maradtam profi. Nyolcvanegyre viszont annyira tönkrement a térdem, hogy
abbahagytam, s Boros Laci segítõje lettem, rögtön egy MNK gyõzelemmel. Itt a
Lipcsét vertük ki a KEK-bõl. A következõ évben már egyenrangú edzõk voltunk és
megint nyertünk, így három kupa aranyam van. Elmentem tanítani a Rózsába,
Ludányi marci lett az edzõ, majd két év után visszacseréltünk, újra edzõ
lettem. Nyertünk egy ezüstöt és egy bronzot. Nagyon jó játékosaim voltak.
Bartalos Zoli, Szabó Sonka, Szabadits, Lele Ambrus, Tóth Géza, Tenke Endre, de
sorolhatnám a Bödõ Fricitõl, Balogh Kakukk-ig. Nyolcvannyolcban rossz évet
zártunk, így átmentem az Állami Biztosítóhoz, de két év múlva Timkó Zoliék
elhívtak a lányokhoz, s velük is nyertem egy bronzérmet.
-
Van még köze a
kézilabdához?- Már nincs, kilencvenegytõl már csak a biztosítói pályán
vagyok. Bár nagyon szerettem tanítani, mégsem lettem végül tanár.
-
Gyermekei
sportolnak?-
A két nagyobb, Dóra és Ádám csak az iskolában sportolt,
a kicsi, Máté bár még csak két és fél éves, iszonyú energiával játszik és már
jól dob.
2006-02-07 Barok István
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!