null
Egy
ember, Aki maga soha sem sportolt, de már harminchárom éve szolgálja Szeged
kimagasló csapatait. Harmincnyolc edzõ keze alatt dolgozott.
- Alsóvároson laktunk, a Mátyás térre jártunk
focizni, hisz „Hámán Katós" voltam én is. De ezzel ki is merült a sportolásom,
soha egyetlen csapatnak sem voltam igazolt versenyzõje. Hogy mégis a sport az
életem, azt a munkámnak köszönhetem. Szegény családból való vagyok, így az
általános iskola után azonnal dolgozni kezdtem. 1968 szeptember negyedikén, a
keresztapám vitt el az Anna fürdõbe, gyógy masszõrnek. Ezt késõbb az NB I-es
szereplés miatt a TF-en megfejeltem egy kétéves sportmasszõri iskolával. Berkes
doktor, Botár doktor és Frenkl doktor voltak a tanáraink.
-
Mikor került kapcsolatba
a sporttal?- Ha jól emlékezem, hetvenkettõben hívott meg
Kolozsi Géza bácsi, Akinek mielõbbi gyógyulást kívánok, a Dózsához. Reményik
Laci volt a tréner. Nagyon jó csapatunk volt. Másodikak lettünk az NB II-ben.
Nagy Pisti, Emõdi, Bíró, Csanády, Kozma II., Pipicz, Szeghalmi és „Veres Tojás"
voltak a meghatározó embereink. Én akkor társadalmi munkában gyúrtam, nem
kaphattunk érte pénzt. Kaptam viszont egy dicsérõ oklevelet, az akkori
belügyminisztertõl, Benkei Andrástól. (Nem lesz ebbõl nekem most bajom?)
-
A SZEOL-hoz már
profiként igazolt?- Igen, ott már pénzért dolgoztam. A nagy
menetelés elején, kerültem oda. Kaszás Gabi volt a tréner, Kõvári Árpád az
elnök, Õ vitt oda. A csapat akkor került fel az elsõ osztályba, s azonnal
kilencedikek lettünk. Kun Lajos Kovács Gabi, Kozma Zoli, Orosházi, Deák, Hornyák
voltak a sztárok. Valamennyi meccsünket több mint, tízezren nézték végig a SZVSE
stadionban.
-
Hogy lett ebbõl
kézilabda?- Tizenhárom évet töltöttem a focistáknál, s
amikor bementem az elnökhöz, hogy tízezer forintból nem tudom eltartani a
családomat, azt mondta, nem emel, mert az bérfeszültséget okoz. A következõ
meccs után elköszöntem a fiúktól, s kimentem az Etelka sorra, kocsit mosni, a
Kósa Zsigához. Az elnök úr, pedig kiadta a parancsot, hogy engem csak jeggyel
engedhetnek be, a Stadionba. Az óta nem voltam Szeged meccsen. Kõvári Árpi a
mentorom ekkor is segített és elhívott a Pick-hez, illetve akkor még Tisza
Volánhoz. Ennek most tizenkét éve. Bajusz Sanyival együtt kerültem a csapathoz.
Nem bántam meg. Sok szép emlékem van, sõt, mivel a válogatott mellett is
dolgoztam, Portugáliából van egy ifjúsági EB aranyam is.
-
Mi a két
legemlékezetesebb meccse?- Fociban van egy negatív, amikor húszezer
ember elõtt kiestünk a Vasa elleni osztályozón. Pozitív, amikor 4-3-ra legyõztük
a Honvédot. Kézilabdában, pedig, amikor Dunaújvárosban megnyertük az eddigi
egyetlen bajnoki címünket.
-
A családban sportol-e
valaki?
- A feleségem, Akivel harmincegy éve élek
boldog házasságban, sportszerûen elviseli azt, hogy minden hétvégén odavagyok. A
fiam ugyan úgy nem sportol semmit, mint én. A kislányom viszont táncol a
deszkiekkel.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta az Indóház
magazin
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!