2. lap. �sszesen 3.
-Orvosnak készültél?
-Teljesen véletlenül lettem épp orvos. Akartam lenni szemész, lakberendezõ, belsõépítész! Bár belsõépítészek vagyunk mindannyian, nem? A gyerekeket mindig is szerettem. Már kétéves koromban kiszaladtam az utcára, mesélte Anyukám, ha babakocsi zaját hallottam. Miattam kellett feljebb rakni az ajtókilincset. Mindig, minden gyereket szerettem és szeretek mai is. Hiszem,hogy minden gyerekhez van egy kulcs, amivel hozzá lehet férni. Persze, ezt meg kell találni!
-De hogyan lettél pszichiáter?
-Elõször szemész akartam lenni, mert az nõies szakma, lehet látni mikroszkóppal az íriszt, s az milyen szép! Utána jött a gyerekgyógyászat - megmenteni a kicsiket! Ebben a döntésben benne volt egy orvos is, dr. Novák Zoltán gyermek pulmunológus, aki olyan õszinte szeretettel és odaadással figyelt a gyerekekre, hogy ez mélyen megragadott. S a gyerekek iránti elkötelezzettségem a lelki bajok, betegségek gyógyításának irányába tolt.
-A statisztikák azt mutatják, egyre több a beteg lelkû gyerek...
-Valóban, rengeteg magatartás zavar van, sokkal több, mint 10 évvel ezelõtt. A leggyakoribb a gyerekek közt a szorongás, a depresszió. A tudott öngyilkosságok vagy a kíséletek száma azonos. Az anorexia is több áldozatot szed, mint korábban, bár örömmel olvastam, hogy egyes divatbemutatókon csak bizonyos súly fölötti manökeneket engednek a kifutókra, hogy egészségesebb minta legyen a fiatal lányok elõtt.
-Milyen a mai nõk helyzete? A férfi a családfõ, az asszony csak dolgozik és gyereket nevel?
-Azt gondolom, ez már egy régi modell. Ma már nagyon erõs nõk is vannak.
-Akkor milyen egy mai modell?
-Zavaros. A nõk nem mernek nõk lenni. Mert menedzserek, erõsek és vezetõk. És ez is az enyém, és az is! És mindenem van! Vannak nõk, akiket tényleg csak a karrierjük mozgat, mégis van gyerek meg férj, mert ez is a modellhez tartozik. A féfiak közül pedig a határozatlanabbat választja. Mindenki megtalálja a maga párját. Vagy elválik. Vagy szenved.
-Hogy élik ezt meg a férfiak?
-Nagy probléma, hogy ma már nem kiszámítható az élet. Egy családé sem. Régen, ha volt állásod, és dolgoztál, el tudtad tartani magad és a családod. Ma nem. Mára mi is fogyasztói társadalommá váltunk.Csillogó reklámok, vásárolj, költs, élj jól, s aztán ott állsz, üresen. Üres zsebekkel és üres lélekkel!
Minden a pénzrõl és a pénztelenségrõl szól. A szülõk pedig dolgoznak, rengeteget dolgoznak. Az anyák is. A családok meg széthullanak. A gyerekek meg kiszorulnak a különbözõ csoportokba, netán bandákba. Nem igazán vannak nevelve! A gazdagok azért, mert gazdagok, a szegények meg azért, mert szegények.
-Ezek a szegény gyerekek eljutnak a szakemberhez?
-Ma már el. Én Vásárhelyen a Nevelési Tanácsadóban is rendelek. Ezt az Önkormányzat müködteti, s látható, hogy az óvónõ, a pedagógus, a szülõ is, ha képzettebb, elküldi a gyereket, ha valami gond van vele. Ma még a nevelési tanácsadó elfogadott, nem bélyeg, nem szégyen. Ide vegyes szociális környezetbõl érkeznek a gyerekek. Természetesen egy magánrendelõbe is már rétegbõl érkeznek.
-Anélkül, hogy firtatnám a mai egészségügyi állapotokat, kérdezem, mennyire fenyegeti veszély a gyermekpszichiátriákat?
- A veszély nagy! Én most részállásban dolgozom a Pszichiátriai Klinikán, de látom, hogy folyamatos a létszám és ágyszám leépítés, holott inkább fejlesztésre volna szükség.
-Szakmailag mi foglalkoztat leginkább?
-Olyan gyermekpszichiátriai módszer kidolgozása, amit alkalmazva még közelebb kerülnék a gerekekhez. Szeretném továbbfejleszteni a relaxációs technikát, mert ez nagy segítség sokaknak. A pszicholingvisztika módszerét szereném elsajátítani, mert hasznosnak találom a gyermekek pszichoterápiája közben.
-Kicsit vissza a magánéletre! Férjed, Varga Endre traumatológus professzor. Le kellett-e mondanod az Õ munkájának támogatása érdekében magadról, a szakmai haladásodról?
-Az ember csak utólag tudja minõsíteni ezeket a dolgokat. Mindig igyekeztem a férjemet támogatni, de sohasem éreztem azt, hogy áldozathozatalokat, vagy õrült nagy lemondásokat kellett volna, vagy kellene tennem ezért. Persze, mondhatnám, mi lett volna, ha az összes energiámat az egyetemi karrieremre fordítom. Lehetnék professzor assszony vagy PhD. ...és, akkor mi van? Nem élnék 23 éve jó házasságban és nem lennének csodálatos gyermekeim!
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!