-Hogyan lesz valakiből magatartáskutató?
-Tulajdonképpen jogásznak készültem. A sikertelen felvételi után döntöttem úgy, hogy valamilyen más területen kamatoztatom a képességeimet. Szociológus lettem. Az oktatás mellett azonban kutatási területet is kellett választani. Én mindenképpen emberekkel szerettem volna foglalkozni, bármilyen közhelyesen is hangzik, így a prizonizációt, a börtön-normákhoz való alkalmazkodás kutatását választottam, hisz Szegeden a Csillag-börtön erre adott terület. Azt gondolom, volt egy-két felejthető kutatásom e témában. Ma csak hobbyból olykor-olykor visszajárok, de lezárult ez a prizonizációs szakasza az életemnek.
Ezt követően kezdtem el dolgozni Pikó Bettinával, aki - úgy vélem - Magyarországon igen neves szakembere a magatartáskutatás tudományának. Vele kezdtünk el kutatni, elsősorban az egészségügyi dolgozók körében. Legfőképpen a paramedikális személyzetet vizsgáltuk és volt néhány megmozdulásunk az ifjúság körében is.

-A magatartáskutató, például Te, vizsgálod-e önmagad a különböző feladataiban, helyzeteiben?
-Kétségtelenül, de egészséges szinten történik önmagam figyelése. Magánemberként magánember vagyok.

-S magánemberként milyen szerepeid vannak az életben?
-Nagyon sokféle dolgot csinálok a szakmámban. Oktatók, kutatok, előadásokat tartok, s mindenhol igyekszem valamit adni magamból. Rengeteget dolgozom, de ez csak úgy lehetséges, csak abban az esetben, ha rendelkezem egy olyan hátországgal, ahonnan támogatnak, s ahol pihenhetek és feltöltekezhetek.

Kattintson a folytatásért!