Kelemen Béla a harmadik legeredményesebb magyar edzõ, de, ahogyan az lenni szokott, kis hazánkban, a mesteredzõi cím adományozásánál, nem került szóba a neve. Élete nagy mûve az iskolája testnevelés tagozata.
- Atletizálni kezdtem a középiskolában, Zsedényi Pista bácsinál. Nagyon jól ment, 62-ben salakon 11.2-t tudtam százon. Ifjúsági válogatott lettem, amikor egy versenyen, Pista bácsi elindított négyszáz gáton. Az elõ gáton széttörtem a térdkalácsomat, s ezzel vége is lett a sprinter karrieremnek. A Fõiskolán kézilabdáztam, NB II-ben, majd a csapat intézõje lettem. Történelem-testnevelés szakon végeztem, de az utolsó évben már tanítottam Üllésen és Bordányban.
- Mikor került a Széchenyibe?
- Ezerkilencszázhetvenháromban. Elõtte még a „kettes" gyakorlóban tanítottam, illetve a testnevelés tanszéken voltam módszertanos. Abban az évben felkértek az iskola testnevelés tagozatának vezetésére. Varga Béla tervezte meg, de a megvalósulásánál, már nem volt jelen, átigazolt az Orvosegyetemre. Én kezdtem el a kézilabda, atlétika és a torna utánpótlás bázisát, jelentõ tagozatot. Sokan segítettek benne Tóth Dezsõtõl, Kovács Ivánnén át, a jelenlegi két kollégám, Szabó Erzsi és Lengyel Gáborig. Annak idején mindketten tanítványaim voltak.
- Mióta foglalkozik atlétikával?
- Hetventõl edzõsködöm. Rengeteg élményt nyújtott a pályám. Válogatott tanítványaim voltak. Szopori Erika, Petróczi Ági, Marik Balázs, Alexa Szabolcs, Hajdú Sanyi és Szabó Erzsi. Összesen 135-ször öltötték magukra a címeres mezt. Nyertünk összesen 116 magyar bajnoki címet. Ezzel az eredménnyel az edzõi ranglista harmadik helyezettje vagyok. Ezt a szövetség statisztikusa, mondta. Természetesen a mesteredzõi cím adományozásánál szóba sem került a nevem. A sikerek zömét a rendszerváltásig értük el. Addig ugyanis fontos volt az atlétika a városban. Ma már csak pár megszállott viszi tovább. Én manapság többet vagyok a pályán, mint az iskolában, viszont hat éve egy fillért nem kapok érte. De nem tehetek mást, hisz mindig van három-négy kiugró tehetség, s Nekik nem mondhatom, hogy hagyják abba.
- A családban lesz folytatása az atlétikának?
- Két nagy fiam nem sportol. A kicsi kilenc éves, úszott, most kosárlabdázik. Ha az anyja (Szabó Erzsi) génjeit örökölte, még atléta is lehet. Ami viszont a legfontosabb, nagyon jól tanul.
- Elégedett a sorsával?
- Nem. Két dolog rontja a kedvemet. Az egyik, hogy a város általános iskoláinak ötvenöt testnevelés tagozatos helyére az idén csak ötven gyerek jelentkezett. Nem tudom lesz-e még jövõje a tagozatnak. Nálunk még sokan jelentkeztek az idén, ráadásul jó tanulók. Egy év múlva nyugdíjba megyek, s nem tudom mi lesz a szegedi tehetségekkel! A városnak többet kellene törõdnie az atlétikával.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta az Indóház magazin
,
Sport
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!