Tudósok és tanítók
Hetényi Magdolna az Akadémia rendes tagja
Hetényi Magdolnát, a Szegedi Tudományegyetem ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárát a levelező után rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia.
Fülöp Ferenc a GYTK első akadémikusa
Gyüdi Sándor, a karmester és matematikus
dr. Molnár Gyula ornitológus, zenész és fotóművész
Beszélgetés Csörgő Sándor akadémikussal
Ötvös Péter 60 éves
Universitas
SZTE Hírlevél
Orvosbálinvitáló
SzTE hírek
Hol születnek a döntések? – A Nobel-díjas Bert Sakmann előadása Szegeden
Programajánló
November 2018
H K S C P S V
2930311 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2
Ebben a hónapban
Hírfolyam
14:42 
Csongrád megyében is támogatják a Mintamenza program terjedését
14:41 
Ukrán válság - Az oroszok hajók elsüllyesztésével foglyul ejtették az ukrán flotta egy részét
14:40 
Ukrán válság - Orosz lap: Viktor Janukovicsot állítólag infarktussal kórházban kezelik
14:38 
Versenyuszoda épül Gödöllőn
14:36 
Ukrán válság - Magyar katona vezeti az EBESZ katonai megfigyelőit
13:44 
Diszkótragédia - Fenntartotta a korábbi jogerős ítéletet a Kúria a West Balkán-ügyben
Szeged
Szegedi hírek
Vízilabda ob I - Molnár Tamásék Diapolo Szeged VE néven folytatják
Pingvinfiókák születtek a Szegedi Vadasparkban
Választás 2014 – Bajnai: áprilisban hosszú távra eldől, az ország merre halad tovább
Szabó Gábor akadémikust javasolja rektornak a Szegedi Tudományegyetem szenátusa
Elfogadták szegedi önkormányzat 2014-es költségvetését
Universitas
SzTE hírek
Megkezdik a szegedi egyetemmel kapcsolatos dokumentumok egybegyűjtését
Szabó Gábor akadémikust javasolja rektornak a Szegedi Tudományegyetem szenátusa
Magazin
Zenei hírek
Londoni otthonában elhunyt Rózsa Vera
!Deladap: hamisítatlan elektronikus cigányzene
Uccai dumák
Az ítélet rád méretett
Bulvár
Felmentették Vajnai Attilát az önkényuralmi jelkép viselésének vádja alól
Rejtélyes börtönhalál
Játék
GTR2 - Nagyszerű autóverseny
Vonatozzunk a számítógépen
Buli
Progressive Sun április 25.-én
PEAT
Autók
Nyolc Corvette-ritkaság zuhant bele egy víznyelőbe Kentuckyban
Tudósok és tanítók Tudósok és tanítók
Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója
Munkatársunktól   2001 March 01, Thursday  

Amióta én vagyok a főigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan tudatosulni fog mindenkiben. Nagyon fontosnak tartom azt, - ez oktatókra és a hallgatókra is érvényes - hogy, aki belép a Főiskola kapuján, az tudja azt, hogy a Tanárképző Főiskolára jött be, és amikor a diplomáját megkapja, tudja azt, hogy innen távozott.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

Ön tősgyökeres szegedi?
Igen. Eltekintve azoktól a kisebb - nagyobb megszakításoktól, amit a munkám miatt külföldön töltöttem, Szegeden élek.

Milyen emlékei vannak az iskoláiról?
Az én életem sosem volt valami egyszerű. Már általános iskolában sem voltam rossz tanuló, bár soha nem voltam kiváló. Valahogy mindig úgy jött össze a világ körülöttem, akkor szedtem össze magam, amikor nagyon kellett: általános iskolában négyes tanuló voltam, de nyolcadik évvégén jeles lettem. Gimnáziumban is négyes bizonyítványom volt, de az érettségim ötös lett. Egyetemen sem kellett tandíjat fizetnem soha, és csak a diplomavédésem lett jeles.
Az első �csavar� ott volt az életemben, hogy gépipari technikumba akartam menni annak idején, de sajnos elrontottam a matematika felvételimet, és akkorra már lezárultak a gimnáziumi felvételik. Szegény édesanyám szaladgált azután, hogy azért valamelyik középfokú intézménybe felvegyenek, és legalább érettségim legyen. Felvettek a Radnóti Gimnáziumba, de csak azzal a feltétellel, hogyha majd felépül a Tisza - parti - a mostani Széchenyi - Gimnázium, akkor az egész osztályt átrakják oda. Annak rendje és módja szerint a gimnázium kicsit lassan épült. Három évet jártam a Radnótiba, és a negyedik évben érettségiztem az akkori Tisza - parti Gimnáziumban.
Aztán a második kitérő: makacs gyerek voltam, és harmadéves gimnazista koromban összevesztem az akkori kémia tanárnőmmel - ma már jótékony homály fedi az okokat - azt hirdettem, hogy ha a feje tetejére áll, akkor is vegyész lesz belőlem. Szerencsére nem lett igazam, mert az egyetemi felvételin nagyon rosszul szerepeltem a kémia felvételin, de matematikából és fizikából tisztességesen szerepeltem. Ennek az lett a következménye, hogy felvettek matematika - fizika szakos tanárnak.
Amikor elmentem egyetemre, a szüleim azt mondták: lakni mindig lakhatok otthon, enni is ehetek otthon, annyi mindig lesz, hogy nekem is jusson, de a ruházkodásomról saját magamnak kell gondoskodnom. Ezért, ahogy az egyetemre kerültem, elkezdtem tanítani. Persze nem az okos gyerekeket, hanem a butákat. Egy év után láttam, hogy abból tragédia lesz, ha én elmegyek tanárnak. Mert vagy megbuktatom a fél osztályt, akkor a szülők tiltakozni fognak, az igazgató be fog hívatni, és akkor engem ki fognak rúgni. Ha nem buktatom meg a fél osztályt, akkor a saját elveimmel kerülök majd ellentétbe, és akkor vélhetően az lett volna, hogy előbb - utóbb elkezdtem volna inni, és kirúgtak volna. Ma már persze tudom, hogy az élet sokkal árnyaltabb, de akkor ez nagyon igaznak tűnt. Másodéves voltam, amikor a programtervező - matematikus csoportnál megürült egy hely, és néhány különbözeti vizsga letétele után átvettek. Így végül matematikus lettem, és ezt soha nem bántam meg. A harmadik kerülőt az jelentette az életemben, hogy eredetileg nem akartam a felsőoktatásban tanítani, az ún. akadémiai karriert nagyon távolinak találtam. Láthatja: Az én életem mindig abból áll, hogy nem akartam valamit csinálni, és végül mégis azt csináltam. Lehet, hogy valaki mindig fogta a kezem, és ha eltévelyegtem, mindig rálökött a helyes útra.

Milyen pályafutást szánt magának?
Szerintem az az igazán érdekes matematika, aminek nagyon szép és tiszta elmélete van, de a gyakorlatban használható. Ezért én 1971 - ben, amikor végeztem, úgy döntöttem, hogy elmegyek egy tervezővállalathoz matematikusnak. Ott töltöttem öt évet.
Akkoriban az iparvállalatoknál nagyon nagy státuszszimbólum jellege volt annak, hogy ők matematikust használtak fel. Arra azért büszke vagyok, hogy Gyulán még áll a Húskombinátnak egy olyan vasbeton keretszerkezete, amelynek méretezését azon számítógépes munka alapján készítettek a statikusok, amelyet én írtam meg. De a negyedik évben már világosan látszott az, hogy ha ott maradok, mindent elfelejtek abból, amit tanultam. Akkor jelentkeztem az egyetemre, hogy szeretnék mégis visszajönni, mert úgy gondolom, nekem ez jobb lesz. 1976 - ban jöttem vissza az egyetemre. 1992 - ig a JATÉn dolgoztam. 1992 - ben egy félévre elmentem a Műszaki Egyetemre Pestre, és aztán onnan pályáztam meg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola által meghirdetett állást.

Ezek szerint visszahúzta a szíve Szegedre.
Szegeden szeretek élni, ez kétségtelenül így van. Nyílván sokan tudják, hogy külföldön is van lehetőségem. Ott sokszor megkérdezték tőlem, - főleg a rendszerváltás környékén - ugye, kint marad, de mindig nemmel válaszoltam.

Sosem járt olyan helyen, amely annyira megragadta, hogy elhagyta volna érte Szegedet?
Nem szeretnék nagyon fennkölt lenni, de azt mondom, hogy én magyar vagyok. Magyarországon érzem legjobban magam. Ennek különböző okai vannak: mások szerint is elég jól beszélem a németet, angolul is tudok, de sajnos nem tudom olyan pontosan kifejezni magam egyetlen más nyelven sem, mint magyarul. Nem érzem annyira az árnyalatokat, és ha már gondolkoznom kell azon mit hogyan mondjak ki, az már nem ugyanaz. Nagyon sok jó ismerősöm van külföldön, nagyon jó munkalehetőségeket találtam külföldön, de mindig azt mondtam, bárhova is megyek külföldre, ott másodrendű állampolgár lehetnék. Magyar vagyok, itt szeretek élni. S ez nem valami �firle- francos hazafiasság�, én tényleg itthon érzem jól magam, ide szeretek hazajönni.

A gyerekei jövője miatt sem gondolta azt soha, hogy inkább kint marad?
Ebből a szempontból nagyon szerencsés ember vagyok. Egyrészt, mert a kisfiam akkor kezdett el tanulni a felsőoktatásban, amikor a rendszerváltás után az International Bussines School elindult. Így ő angol nyelvű iskolában, az első évfolyamban végzett, és ennek megfelelően a legjobb állások közül válogathatott. Most a CIB banknál van, és éppen a feleségével május elején készülnek Amerikába két és fél évre.

Nem fog hiányozni? Két és fél év nagyon hosszú idő.
Természetesen hiányozni fog, de az a helyzet, hogy neki is építenie kell a karrierjét, és ez azért olyan lehetőség, amit illik kihasználni. A kislányom meg idejár a Főiskolára.

Az eddig elmondottak alapján Ön egy elég racionális gondolkozású ember.
Igen. Azt hiszem ez így van, tényleg racionálisan gondolkozom. Úgy gondolom, ez nem olyan nagy baj. Ez valószínűleg a szakmámból kifolyólag is így van, de az elmúlt ötven év is megtanított arra, hogy két lábbal álljak a földön.

Huszonéves korában is ilyen volt?
Későn érő típus vagyok. Ha nekem például három - négy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy főigazgató leszek ezen a Főiskolán, biztosan kinevettem volna. Soha semmilyen pozícióra nem készültem. Erre sem. Azért azt kimondhatom, hogy ma nagyon szívesen csinálom.

Ez kihívást jelent Önnek?
Azt.

Meg tud felelni a saját magával szemben felállított elvárásoknak?
Akkor, amikor úgy döntöttem, hogy megpályázom a főigazgatói posztot, azt nagyon komolyan gondoltam. Úgy gondoltam, képes vagyok a főigazgatói feladatokat ellátni, képes vagyok a főiskola érdekeit képviselni, képes vagyok a főiskola dolgozóinak olyan feltételeket teremteni, mind formailag, mind tartalmilag, ami jó az embereknek. Optimizmust tudok nekik adni, tartalmat tudok nekik adni, és ezért pályáztam. Egy nagy előnyöm volt: azt hiszem, ma ezt úgy mondják, hogy én ezért az állásért nem kapartam. Tehát úgy voltam vele, hogy szeretném ezt csinálni, van bennem elég erő hozzá, és semmi baj nem lesz, ha ez nem sikerül. Mert hát mi történt volna? A tanszéken dolgoztam volna tovább, segíteném a fiatalabb kollégáimat, igyekeznék előrehaladni a magam szakmájában, próbálnék példát mutatni. Menne tovább minden a régi kerékvágásban.

Hogyan látja, nehéz ez a feladat? Hogyan értékeli a saját munkáját?
Amikor kineveztek, akkor látszott meg, hogy ez mekkora nagy falat. Azt, hogy ezt jól, vagy rosszul teszem, nem nekem kell eldönteni. Majd a kollegák döntenek. Két év múlva lesz ismét választás, és ha én is szeretnék indulni és a közösség is úgy dönt, hogy megválaszt, akkor együtt folytatjuk tovább, ha nem, akkor majd más feladatok várnak. Nem érzem azt, hogy ettől félresiklana az életem.

Hogyan válogatja meg közvetlen kollegáit?
Van egy nagyon fontos dolog, amit évekkel ezelőtt fogalmaztam meg, de a mai napig igyekszem alkalmazni: ha mindenki csak annyit tud, amennyit én tudok, akkor az egyikünk felesleges. Nem tudom, hogy kinek mi az általános felfogása a vezetői pozícióról, de az enyém az, hogy csak olyan munkatársakkal szeretem magam körülvenni, akik valamilyen értelemben többet tudnak, mint én. Ha tévedek, és rosszul választok, akkor attól szép csöndben megválok.

Önt a legutóbbi tanácsülésen megválasztották a stratégiai bizottság elnökének. Mi ennek a bizottságnak a funkciója, és mi az ön feladata?
Ez a bizottság az egyik �legsúlyosabb bizottság� lesz a Szegedi Tudományegyetemen. Ennek a bizottságnak lesz az a feladata, hogy felvázolja azt az irányvonalat, amelyen a Szegedi Tudományegyetemnek előre felé kellene mennie. A problémát ott látom, hogy az alapokat az elkövetkező 3 - 5 évben kell lerakni. Aki ezt a munkát végzi, az nem fogja élvezni a munka gyümölcseit, de édessé teheti azt az őt követőknek. A veszély ott van, hogy csak érezni lehet a jó irányt, és túl sok az egyéni érdek. Aki azt hiszi, hogy ez a József Attila Tudományegyetem folytatása, vagy, hogy ez a kinőtt Juhász Gyula Tanárképző Főiskola egyetemi keretekben, az óriásit téved. Ez egy új egyetem. A kezdésnek vannak nagyon szerencsés elemei, hiszen az egyetem létező felsőoktatási intézmények egyesülésével jött létre. Így a hagyományokat, az oktatási tapasztalatokat, a kutatási eredményeket, a hazai és nemzetközi kapcsolatokat mind hozza magával. Ez valahol borzasztó nagy hátrány is. Hadd mondjak egy hasonlatot. Azt mondták a közelmúltban nekem, hogy tulajdonképpen az egyesült egyetemben lévő karok úgy kell, hogy viselkedjenek, mint egy családban a gyerekek: tudomásul kell venni, hogy egyszer az egyik gyerek kap egy kicsit többet, aztán a másik. A családban mindenki tudja, hogy előbb - utóbb hozzá fog jutni a cipőhöz, a ruhához, a szórakozáshoz, mindenhez. Erre azt mondtam annak a kollegámnak, aki ezt mondta, hogy ez igaz akkor, ha a gyerekek első házasságban születtek, és mindkettőnek az anyja és az apja ugyanaz. De ha a gyerekek már különböző házasságban születtek, és a második házasság eredményeképpen érett gyerekeket visszünk egy házasságba, akkor sajnos, ez nem így működik. Hanem mindenki nagyon figyel arra, hogy az ő gyereke pontosan megkapja azt, amit eddig megkapott, mert azt biztosítani akarja neki. Az integráció pedig a karok második házasságával jött létre, és a házasfelek nem mindig gazdag családból származnak. Egy integrációban nagy türelemre, megértésre, és sok - sok kompromisszumra van ahhoz szükség, hogy ebben a második házasságban mindenki jól éljen.

Ha nem lenne ennyire elfoglalt ember, mivel töltené legszívesebben az idejét?
Valószínűleg ugyanezt csinálnám. Megmondom, miért: nem dolgozom. Nem tudom megfigyelte - e már, hogy a magyar nyelvben van ennek a szónak egy pejoratív értelme. Az nem lehet jó, ha valaki dolgozni megy. Mindig azt szoktam mondani: bemegyek az intézetbe. Velem számtalanszor előfordul, hogy hétvégeken is a szakmámmal foglalkozom, vagy történetesen olyan egyetemi anyagot olvasok, amire hét közben nem jut időm. De ez engem szórakoztat. Ha nem ezt csinálnám, akkor vélhetően hiányozna, és keresném a módját annak, hogy olyat tegyek, amit szívesen végeznék. Azt meg kell, hogy mondjam, azért utazni is nagyon szeretek.

Utazás! Svájcot többször említette.
Ott dolgozom. Ott valóban dolgozom egy cégnél, mert ott pénzt keresek.

Mi a véleménye az országról?
A jó sorsom úgy hozta, hogy a világnak nagyon sok országában jártam Ausztráliától az Egyesült Államokig, Szingapúrtól Hollandiáig. Tényleg nagyon sok helyen voltam. Az első, amit le lehet szögeznem, igaz az a hír, hogy Svájc a világ egyik leggazdagabb országa. Szeretem Svájcot abban az értelemben, hogy gyönyörű tájai vannak, hogy tisztaság van, rend van, jólét van, mindenki tudja a dolgát. Ami nem tetszik Svájcban: az emberek nagyon zárkózottak. Tényleg nagyon befele fordulnak. Ha kicsit kiélezem a helyzetet, akkor azt mondhatom, biztos van Svájcban olyan két kollegám, aki egymás melletti szobában dolgozik, mondjuk öt éve, de lehet, hogy nem tudja, van - e gyereke a szomszéd szobában ülő kollegájának. Még nem láttam például két svájcit együtt távozni a munkahelyéről. Bent remekül elvannak, mint munkatársak. De nem érdekli a szomszédjának a sorsa, nem érdekli, hogy mit fog csinálni munka után. Nagyon visszahúzódóak, nehezen fogadnak be idegeneket, külföldit meg még nehezebben.

Önnek hogyan sikerült?
Nem panaszkodhatok, de ennek több összetevője van. Elsősorban azért, mert a cég két tulajdonosával vagyok nagyon jó viszonyban, ez ad a többiek előtt egyfajta respektet. Másrészt meg vállalom, hogy én mentem oda, nem ők jöttek ide, tehát nekem kell hozzájuk alkalmazkodnom. Ez nekem nem esik nehezemre. Ha kimegyek, aszerint kell élnem, ami ott a szokás. Mondok egy példát. Mindig meg szoktam állni a zebra előtt, még akkor is, ha a járókelő csak a zebra szélén áll. Mert kint ezt szoktam meg. Azt, hogy udvarias vagyok. Más azt mondja nekem, aki mellettem ül az autóban, hogy miért nem darálod el őket? Mert nem ahhoz vagyok hozzászokva. Nagyon sokat tanultam kint. Amit például onnan hoztam magammal, az az, ami itt a Főiskola épületében látható. Előbb - utóbb mindenki tiszteletbe fogja tartani azt, hogy itt rend van. Még az is, aki otthon ehhez nem szokott hozzá. Azt valahogy mélyen magában mindenki érzi, hogy ami tiszta, azt nem illik összekoszolni, ahol rend van, ott nem illik rendetlenséget csinálni, a folyosón nem szabad a szemetet eldobálni, és nem szerencsés cipővel a falnak támaszkodni. Amióta én vagyok a főigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan tudatosulni fog mindenkiben. Nagyon fontosnak tartom azt, - ez oktatókra és a hallgatókra is érvényes - hogy, aki belép a Főiskola kapuján, az tudja azt, hogy a Tanárképző Főiskolára jött be, és amikor a diplomáját megkapja, tudja azt, hogy innen távozott.

Árvai Mara

 



Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Universitas



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player