MagyarorszĂĄg bortermelĂľ tĂĄjainak elsĂľ rendszeres ĂĄttekintĂŠse a 19. szĂĄzad elsĂľ felĂŠben kĂŠszĂźlt Schams Ferencnek kĂśszĂśnhetĂľen, aki tizenhat borvidĂŠkbe sorolta azokat. Ez a beosztĂĄs csak megkĂśzelĂ­tĂľ pontossĂĄggal vĂĄzolta mĂŠg az egyes termĂľtĂĄjak elhelyezkedĂŠsĂŠt. Az elsĂľ ĂŠs sokĂĄig egyetlen borvidĂŠk Tokaj-Hegyalja volt, melynek terĂźletĂŠt mĂĄr 1737-ben hivatalosan ĂŠs pontosan kĂśrĂźlhatĂĄrolta egy kirĂĄlyi leirat.
A magyar bor ĂŠnkĂŠpĂŠhez ĂŠs helyes megĂ­tĂŠlĂŠsĂŠhez hozzĂĄtartozik, hogy EurĂłpĂĄban elsĂľkĂŠnt MagyarorszĂĄgon kĂŠszĂźlt el a szĂľlĂľ- ĂŠs borkultĂşra valamennyi fontosabb kĂŠrdĂŠsĂŠt felĂślelĂľ, egysĂŠges szĂľlĂŠszeti statisztika. A FĂśldmĂťvelĂŠs-, Ipar- ĂŠs KereskedelemĂźgyi MinisztĂŠrium ennek alapjĂĄn munkĂĄlta ki 1880-ban a borvidĂŠkek elsĂľ teljes ĂŠs hivatalos beosztĂĄsĂĄt, megjelĂślve a szĂľlĂľterĂźletek nagysĂĄgĂĄt, az ĂĄtlagos ĂŠvi bortermelĂŠs mennyisĂŠgĂŠt, valamint azt, hogy ebbĂľl mennyi a fehĂŠr- ĂŠs mennyi a vĂśrĂśsbor. Ez a kĂśzigazgatĂĄsi egysĂŠgekhez (kerĂźletek, megyĂŠk) igazodĂł beosztĂĄs az Ăśsszes bortermelĂľ kĂśzsĂŠget besorolta valamely borvidĂŠk terĂźletĂŠbe.
1896-ban, a filoxéravész után, az állami támogatással, illetve irányítással végbemenõ rekonstrukció idején készült el a borvidékek második hivatalos beosztása. A rendelet célja a rendszerezés mellett azoknak a szõlõfajtáknak a meghatározása volt, amelyek az egyes vidékeken mennyiségileg és minõségileg is a legjobb termést adják. Ezzel kívánták megszüntetni a termelt fajták korábbi sokféleségét és biztosítani az egy-egy borvidéken termelt borok azonos karakterét. Ez a beosztás messzemenõen figyelembe vette az évszázadok alatt kialakult hagyományokat. A borvidékek területébe nem sorolt be minden érintett községet, csak a minõségi bort termesztõket. Így 18 borvidéket állapított meg: 1. ruszt-sopron-pozsonyi, 2. pest-nógrádi, 3. buda-sashegyi, 4. somlyói (ma: somlói), 5. neszmélyi, 6. eger-visontai, 7. abaúj-miskolci, 8. tokaji, 9. szerednye-visznai, 10. munkács-nagyszõlõsi, 11. érmelléki, 12. ménes-magyaráti, 13. versec-fehértemplomi, 14. szekszárdi, 15. pécs-villányi, 16. badacsonyi, 17. Balaton-melléki borvidék, 18. Erdélyrész borvidékei.
BorvidĂŠkeink kĂśzĂźl az idĂľk folyamĂĄn egyesek lehanyatlottak, mĂĄsok pedig felemelkedtek. A nagyhĂ­rĂť szerĂŠmsĂŠgi borvidĂŠket a 16. szĂĄzad elejĂŠn elĂľrenyomulĂł tĂśrĂśk hadak pusztĂ­tottĂĄk el. Ezzel egy idĂľben, rĂŠszint ennek kĂśszĂśnhetĂľen is, lendĂźlt fel az addig jĂłformĂĄn ismeretlen tokaji borvidĂŠk, s egy-kĂŠt ĂŠvszĂĄzad alatt minden mĂĄs borvidĂŠket elhomĂĄlyosĂ­tĂł hĂ­rnĂŠvre tett szert. A 18. szĂĄzadban nĂŠmet telepesek munkĂĄja nyomĂĄn jĂśtt lĂŠtre Versec ĂŠs FehĂŠrtemplom vidĂŠkĂŠn a bĂĄnĂĄti borvidĂŠk, a VĂŠrtesaljĂĄn pedig a mĂłri borvidĂŠk.
Nos, ha a mai 22 borvidĂŠket ĂśsszevetjĂźk a tĂśrtĂŠneti listĂĄval, egyrĂŠszt megĂŠrtjĂźk a borĂĄszatot (is) sujtĂł megszakĂ­tott fejlĂľdĂŠs mibenlĂŠtĂŠt, mĂĄsrĂŠszt pedig alkalmunk adĂłdik arra, hogy jĂł mĂŠlyen belenĂŠzzĂźnk a tĂśrtĂŠnelem mĂŠly kĂştjĂĄba.
AzutĂĄn pedig a poharunkba.

Dlusztus Imre