Az elmúlt nyolc nap folyamán W. Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke, F. D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, J. V. Sztálin, a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnöke, a külügyminiszterek, a vezérkari fõnökök és más tanácsadók kíséretében értekezletet tartottak a Krím-félszigeten.
A krími értekezlet eredményeirõl az Egyesült Államok elnöke, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Népbiztosai Tanácsának elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke a következõ nyilatkozatot tették:
1. NÉMETORSZÁG SZÉTZÚZÁSA
Megvizsgáltuk és megállapítottuk a három szövetséges hatalomnak a közös ellenség végleges szétzúzására irányuló haditerveit. Az értekezlet tartama alatt a három szövetséges hatalom katonai vezérkarai naponta tanácskozásra ültek össze. E tanácskozások minden tekintetben, a legnagyobb mértékben kielégítõk voltak, és a három szövetséges katonai erõfeszítéseinek minden eddiginél szorosabb összehangolására vezettek. Teljes mértékben kölcsönösen tájékoztattuk egymást. Teljes egyetértéssel jóváhagytuk, és részleteiben megterveztük azoknak az új és még sokkal hatalmasabb csapásoknak idõpontjait, méreteit és koordinációját, amelyeket hadseregeink, valamint légierõink kelet, nyugat, észak és dél felõl fognak Németország szívére mérni.
Közös haditerveink csak akkor válnak ismeretessé, amikor már végrehajtjuk õket, de meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy a három vezérkar között ezen az értekezleten elért igen szoros tevékeny együttmûködés közelebb hozza a háború végét. A három vezérkar a jövõben is tanácskozásra ül össze, valahányszor erre szükség lesz.
A náci Németország sorsa meg van pecsételve. A német nép, ha megkísérli folytatni a reménytelen ellenállást, csak tovább súlyosbítja vereségének következményeit.
2. NÉMETORSZÁG MEGSZÁLLÁSA ÉS ELLENÕRZÉSE
Megegyeztünk a közös politikában és tervekben, amelyek a feltétel nélküli kapituláció rendelkezéseinek végrehajtására irányulnak, s ezeket a rendelkezéseket közösen fogjuk elõírni a náci Németországnak, és közösen fogjuk rákényszeríteni, miután a német fegyveres ellenállást végképp megtörtük. E rendelkezések addig nem kerülnek nyilvánosságra, amíg Németországot teljesen szét nem zúztuk. Az összehangolt terv értelmében a három hatalom fegyveres erõi külön-külön övezetet szállnak meg Németországban. A terv egybehangolt igazgatást és ellenõrzést irányoz elõ Központi Ellenõrzõ Bizottság útján, amely a három hatalom fõparacsnokaiból áll, Berlin székhellyel. Elhatároztuk, hogy a három hatalom felhívja Franciaországot, hogy - amennyiben óhajtja - vállalja egy övezet megszállását, és vegyen részt negyedik tagként az Ellenõrzõ Bizottságban. A francia övezet határát a négy érdekelt kormány fogja megállapítani az Európai Tanácskozó Bizottságban mûködõ képviselõik útján.
Megmásíthatatlan célunk a német militarizmus és nácizmus megsemmisítése és olyan biztosítékok megteremtése, hogy Németország soha többé ne zavarhassa meg a világ békéjét. Eltökéltük, hogy az egész német fegyveres erõt leszereljük és elbocsátjuk; a német vezérkart, amely ismételten elõsegítette a német militarizmus újjáéledését, mindörökre feloszlatjuk; az egész német hadfelszerelést elszállítjuk vagy megsemmisítjük; a haditermelésre felhasználható egész német ipart megsemmisítjük, vagy ellenõrzés alá helyezzük; az összes háborús bûnösöket bíróság elé állítjuk, gyorsan és igazságosan megbüntetjük, ugyanakkor megköveteljük a németek által okozott pusztításokból eredõ károk természetbeni jóvátételét, eltöröljük a föld színérõl a náci pártot, a náci törvényeket, szervezeteket és intézményeket; kiküszöböljük a nácizmus és a militarizmus mindennemû befolyását a közhivatalokból, a német nép kulturális és gazdasági életébõl, és közösen megtesszük mindazokat az egyéb intézkedéseket Németországban, amelyek szükségesnek mutatkoznak a jövõ békéjének és a világ biztonságának érdekében. Nem célunk a német nép megsemmisítése, de csak a nácizmus és militarizmus gyökeres kiirtása után lesz remény arra, hogy a német nép méltó életet éljen, és beilleszkedhessen a nemzetek közösségébe.
3. A NÉMETORSZÁG ÁLTAL TELJESÍTENDÕ JÓVÁTÉTEL
Megvizsgáltuk a Németország által a háború folyamán a szövetséges nemzeteknek okozott károk kérdését, és méltányosnak találtuk, hogy Németországot az okozott károk lehetõleg nagyobb mértékû természetbeni megtérítésére kötelezzük.
Jóvátételi bizottságot fogunk létesíteni, és megbízzuk, hogy vizsgálja meg a Németország által a szövetséges országoknak okozott károk megtérítésének mértékét és módozatait. A bizottság székhelye Moszkva lesz.
4. AZ EGYESÜLT NEMZETEK KONFERENCIÁJA
Elhatároztuk, hogy szövetségeseinkkel együtt a legközelebbi jövõben egyetemes nemzetközi szervezetet létesítünk a béke és biztonság fenntartása céljából. Úgy véljük, hogy ez lényeges mind az agresszió megelõzése, mind a háború politikai, gazdasági és szociális okainak kiküszöbölése szempontjából, az összes békeszeretõ népek szoros és állandó együttmûködése révén.
Ehhez Dumbarton Oaksban lefektették az alapokat. A szavazási eljárás fontos kérdésében azonban ott még nem jött létre megegyezés. A jelenlegi értekezleten sikerült megoldani ezt a nehézséget. Megegyeztünk abban, hogy 1945. április 25-ére az egyesült államokbeli San Franciscóba összehívjuk az Egyesült Nemzetek értekezletét, hogy az elõkészítse ennek a szervezetnek az alapokmányát, a Dumbarton Oaksban tartott nem hivatalos megbeszéléseken kidolgozott irányelveknek megfelelõen.
Kína kormányával és Franciaország ideiglenes kormányával haladéktalanul konzultálunk, és felszólítjuk õket, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányával együtt vegyenek részt a többi országnak az értekezletre való meghívásában.
Mihelyt Kínával és Franciaországgal befejezõdnek a konzultációk, nyilvánosságra hozzuk a szavazás rendjére vonatkozó javaslatok szövegét.
5. NYILATKOZAT A FELSZABADÍTOTT EURÓPÁRÓL
Kidolgoztunk és aláírtunk egy nyilatkozatot a felszabadított Európáról. E nyilatkozat elõirányozza a három hatalom politikájának egybehangolását és közös eljárását a felszabadított Európa politikai és gazdasági kérdéseinek demokratikus elvek szerint történõ megoldása tekintetében. A nyilatkozat szövege a következõ:
"A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének miniszterelnöke, az Egyesült Királyság miniszterelnöke és az Amerikai Egyesült Államok elnöke tanácskozásokat folytattak országaik népeinek, valamint a felszabadított Európa népeinek közös érdekében. Együttesen kinyilvánítják kölcsönös egyetértésüket aziránt, hogy a felszabadított Európa átmeneti bizonytalanságának idõszakában a három kormány egybehangolt politikájával segíti a náci Németország uralma alól felszabadított európai népeket és a tengely volt európai csatlós államainak népeit abban, hogy sürgõs megoldásra váró politikai és gazdasági kérdéseiket demokratikus eszközökkel oldják meg.
Európában a rend helyreállítását és a nemzetgazdasági élet átszervezését úgy kell megoldani, hogy az lehetõvé tegye a felszabadított népeknek a nácizmus és fasizmus utolsó maradványainak megsemmisítését és a maguk választotta demokratikus intézmények megteremtését. Az Atlanti Charta ama alapelvének megfelelõen, amely szerint minden népnek joga van arra, hogy megválassza azt a kormányformát, amelyben élni akar, vissza kell állítani mindazoknak a népeknek szuverén jogait és önkormányzatát, amely népeket ettõl az agresszív nemzetek erõszakkal megfosztottak.
Ama feltételek javítása érdekében, amelyek mellett a felszabadított népek érvényesíthetik ezeket a jogaikat, a három kormány, valahányszor a körülmények azt megkövetelik, együttesen támogatni fogja bármely felszabadított európai államnak vagy a tengely volt európai csatlós államainak népet abban,
a) hogy megteremtsék a belsõ béke feltételeit;
b) hogy szükségintézkedéseket foganatosítsanak az ínséget szenvedõ népek megsegítésére;
c) hogy a lakosság összes demokratikus elemeit széleskörûen képviselõ ideiglenes kormányhatalmat létesítsenek, amely köteles minél elõbb szabad választások útján a nép akaratának megfelelõ kormányt alakítani;
d) hogy elõsegítsék ilyen választások megtartását mindenütt, ahol ez szükségesnek mutatkozik.
A három kormány tanácskozni fog a többi egyesült nemzettel és az európai ideiglenes hatóságokkal vagy más európai kormányokkal, valahányszor az õket közvetlenül érdeklõ kérdések megvizsgálására sor kerül.
Ha a három kormány úgy véli, hogy valamely felszabadított európai államban, vagy a tengely valamely volt európai csatlós államában a körülmények ilyen eljárást szükségessé tesznek, a három kormány haladéktalanul megtanácskozza a szükséges intézkedéseket, hogy eleget tegyen a jelen nyilatkozatban lefektetett közös felelõsségének.
Ezzel a nyilatkozatunkkal újból hitet teszünk az Atlanti Charta elvei mellett, megerõsítjük az Egyesült Nemzetek nyilatkozatához való hûségünket, valamint azon elhatározásunkat, hogy a többi békeszeretõ nemzettel együttmûködve felépítjük a jog elvein alapuló nemzetközi rendet, amely a békét, a biztonságot, a szabadságot és az emberiség általános jólétét szolgálja.
Midõn a három hatalom ezt a nyilatkozatot közzéteszi, egyben kifejezést ad ama reményének, hogy a Francia Köztársaság ideiglenes kormánya csatlakozhat majd hozzájuk a javasolt eljárásban."
6. LENGYELORSZÁG
Azzal az elhatározással jöttünk a krími konferenciára, hogy rendezzük nézeteltéréseinket a lengyel kérdésben. Részletesen megtárgyaltuk a kérdés minden oldalát. Újból megerõsítettük egy erõs, szabad, független és demokratikus Lengyelország megteremtésére irányuló közös óhajunkat. Tárgyalásaink eredményeképpen megegyeztünk azokban a feltételekben, amelyek alapján megalakulhat egy olyan új lengyel kormány, az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány, amelyet mind a három nagyhatalom elismer majd.
Létrejött a következõ megállapodás:
"Lengyelországnak a Vörös Hadsereg által történt teljes felszabadítása folytán, ebben az országban új helyzet állott elõ. Ez megköveteli egy olyan ideiglenes lengyel kormány megalakítását, amely szélesebb bázisra támaszkodhat, mint az Lengyelország nyugati részének nemrégen történt felszabadítása elõtt lehetséges volt. A Lengyelországban jelenleg mûködõ ideiglenes kormányt ezért szélesebb demokratikus alapon át kell szervezni, mind Lengyelországban élõ, mind külföldön tartózkodó demokratikus személyiségek bevonásával. Ezt az új kormányt ennek megfelelõen ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak kell nevezni.
V. M. Molotov, V. A. Harriman és Sir Archibald C. Kerr meghatalmazást kapnak arra, hogy bizottságot alkotva tanácskozzanak Moszkvában, elsõsorban a jelenlegi ideiglenes lengyel kormány tagjaival, valamint más lengyelországi és külföldi lengyel demokratikus politikusokkal a jelenlegi kormánynak a fentiek szerinti átalakítása céljából. Az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány köteles lesz a lehetõ legrövidebb idõn belül szabad és semmi által nem gátolt választásokat kiírni általános választójog és titkos szavazás alapján. E választásokon minden antifasiszta és demokratikus pártnak joga lesz részt venni és jelölteket állítani.
Miután az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány a fentieknek megfelelõen megalakult, a Szovjetunió kormánya - amely ez idõ szerint Lengyelország jelenlegi ideiglenes kormányával tart fenn diplomáciai kapcsolatot -, valamint az Egyesült Királyság kormánya és az Egyesült Államok kormánya felveszik a diplomáciai kapcsolatot az új lengyel kormánnyal, az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánnyal, és nagyköveteket cserélnek vele, akiknek jelentései alapján az illetõ kormányok tájékozottak lesznek a lengyelországi helyzetrõl.
A három kormányfõ úgy véli, hogy Lengyelország keleti határának a Curzon-vonalat kell követnie, bizonyos szakaszokon öt-nyolc kilométeres eltérésekkel Lengyelország javára. A három kormányfõ elismeri, hogy Lengyelország területének jelentékenyen növekednie kell északon és nyugaton. Úgy vélik, hogy e területnövekedés terjedelme felõl megfelelõ idõpontban ki kell kérni az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak a véleményét, és hogy Lengyelország nyugati határainak végleges megállapítását a békekonferencián el kell halasztani."
7. JUGOSZLÁVIA
Szükségesnek tartottuk Tito marsallnak és dr. Subasicnak azt javasolni, hogy azonnal léptessék életbe a közöttük létrejött egyezményt; és hogy ezen egyezmény alapján alakítsák meg az egyesített ideiglenes kormányt.
Javasoljuk továbbá, hogy mihelyt az új kormány megalakult, nyilatkoztassa ki, hogy
1. Jugoszlávia Népi Felszabadító Antifasiszta Tanácsát (AVNOJ) kiszélesítik az utolsó jugoszláv parlament (szkupcsina) azon tagjaival, akik nem kompromittálták magukat az ellenséggel való együttmûködés által, és ekként egy ideiglenes parlamentnek nevezett szervet hoznak létre;
2. a Jugoszlávia Népi Felszabadító Antifasiszta Tanácsa által hozott törvényeket késõbb az alkotmányozó nemzetgyûlés elé terjesztik megerõsítés végett.
Az értekezleten általánosságban áttekintettek más balkáni kérdéseket is.
8. A KÜLÜGYMINISZTEREK ÉRTEKEZLETEI
A konferencia tartama alatt, a kormányfõk és a külügyminiszterek mindennapos ülésein kívül, a három külügyminiszter tanácsadóik bevonásával naponta külön üléseket is tartott.
Ezek az értekezletek igen hasznosaknak bizonyultak, és a konferencián megegyezés jött létre arról, hogy a három külügyminiszter közötti rendszeres tanácskozások céljából állandó szervet kell létrehozni. Ezért a külügyminiszterek ezentúl olyan gyakran találkoznak majd, valahányszor ez szükségesnek mutatkozik, éspedig valószínûleg minden három vagy négy hónapban. E találkozókat felváltva a három fõvárosban fogják megtartani; az elsõ találkozó Londonban lesz az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi bizottsági szervezetet megalakító konferenciája után.
9. EGYSÉG A BÉKE MEGSZERVEZÉSÉBEN, AKÁRCSAK A HÁBORÚ VISELÉSÉBEN
Krími találkozásunk újból megerõsítette azt a közös eltökéltségünket, hogy az elkövetkezendõ békés idõszakban fenntartsuk és megerõsítsük céljainknak és cselekvésünknek azt az egységét, amely az Egyesült Nemzetek gyõzelmét ebben a háborúban lehetõvé és kétségtelenné tette. Úgy hisszük, hogy ez kormányaink szent kötelessége népeink, valamint a világ összes népei iránt.
Csak a három ország és az összes békeszeretõ népek közötti állandó és egyre erõsödõ együttmûködés és kölcsönös megértés útján valósítható meg az emberiség legmagasztosabb törekvése: a szilárd és tartós béke, amely az Atlanti Charta szavai szerint "biztosítékot nyújt arra, hogy minden ember minden országban félelem és szükség nélkül élhessen".
A háború gyõzelmes befejezése és a tervezett nemzetközi szervezet megalakítása az emberiség történetének eddigi legnagyobb lehetõségét nyújtja arra, hogy a legközelebbi években létrejöjjenek az ilyen béke legfontosabb feltételei.
1945. február 11.
Winston Churchill
Franklin D. Roosevelt
I. Sztálin
Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 179-187. p.
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!