(Cikkünk első részét, mely a hadjárat előzményeit ismerteti, itt olvashatják)

A náci Németország Lengyelország elleni támadásának másnapján, 1939. szeptember 2.-án a brit és a francia kormány ultimátumban  szólította fel Németországot, hogy azonnal vonuljon ki Lengyelországból. Miután a német kormány az ultimátumnak nem tett eleget, szeptember 3.-án Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztrália és Új-Zéland, majd hamarosan többek között Kanada és a Dél-afrikai Köztársaság hadat üzent a Harmadik Birodalomnak és szövetségeseinek. Kitört a második világháború.

A furcsa háború

A „furcsa háború" kifejezés (németül: „Sitzkrieg", angolul „Phoney War") a 1939. szeptember 3. és 1940. május 10. közötti, a német-francia határon, a Siegfried- és Maginot-vonal mentén kialakult helyzet jellemzéseként vonult be a történetírásba.

Franciaország és Anglia a hadüzenettel egyidőben mozgósította haderejét. A nyugati fronton kezdetben meglehetősen lassan és lényegében meggyőződés nélkül folytak egy tervezett, Németország elleni offenzíva előkészületei, noha a franciák és a kontinensre átkelt brit expedíciós hadtest minimális német erőkkel állt szemben, fegyverzetüket és létszámukat tekintve hatalmas fölényben voltak.
A francia hadsereg Maurice Gamelin tábornok által vezetett, szeptember 7.-én megindított Saar-vidék elleni támadását a politikusok szeptember 12.-én 24 km széles és 8 km mély előrenyomulás után leállították, majd elrendelték a visszavonulást. Még mindig a megbékélésben bíztak.
Alfred Jodl vezérezredes a nürnbergi perben később azt állította, hogy Németország csak azért nem omlott össze már 1939-ben, mert a lengyelországi hadijárat alatt nyugaton maradt 23 német hadosztállyal szemben álló brit és francia haderők 110 hadosztálya lényegében passzív maradt. Ezzel lehetővé tették ezzel a Wehrmacht gyors győzelmét Lengyelországban.


Ezt követően lényeges hadicselekmények a nyugati fronton 1940 tavaszáig nem történtek. A szövetséges légierő tevékenysége is kimerült kisebb légitámadásokban, felderítő repülésekben és abban, hogy a nemzetiszocializmus elleni röpcédulákat szórtak a német városok fölött. Ezeket a bevetéseket nevezte gúnyosan a brit sajtó "pamflet rajtaütés"-nek vagy "konfetti háború"-nak.

Az elvesztegetett lehetőség később igen sokba került Franciaországnak és Angliának is. Hiszen európai kontinens náci megszállás alá került, Anglia pedig csak az Amerikai Egyesült Államok gazdasági, és később katonai segítségével tudta megfordítani a világháborút.