3. lap. �sszesen 5.
Háttér: Ivo Dzsima jelentõsége
Ivo Dzsima Tokiótól 1250, Saipantól 1400 kilométer távolságra esik, a kettõ között húzott egyenesen szinte pontosan félúton. A japán katonai vezetés számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez lesz az utolsó ugrás az amerikaiaknak, akik szigetrõl szigetre haladva közelítettek Japán felé. A
Saipan, Tinian, Guam és Peleliu szigeten kiépített amerikai légibázisokról a Boeing
B-29-es „Superfortress" hadászati nehézbombázók immár elérhették a japán anyaország szigeteit. Innen kiindulva a nagyvárosokat, ipari központokat és akár Tokiót is bombázhatták.
Mielõtt azonban a nehézbombázókat a japán szárazföld ellen küldhették volna, az amerikaiaknak négy súlyos gonddal kellett szembenézniük:
1. A Saipanról felszálló nehézbombázóknak - mivel megfelelõ gépek nem álltak rendelkezésre - vadászkíséret nélkül kellene megtenniük a 2600 kilométeres utat Tokióig.
2. Minthogy ekkora távolság megtételéhez rengeteg üzemanyagra van szükség (a B-29-esek utazósebességen óránként 5-600 liter benzint használtak el), a gépek csak csökkentett bombaterhet vihettek magukkal, amely jelentõsen csökkentette a bombázás hatékonyságát.
3. A bombázóknak - különösen az elsõ sorozatgyártású modellek nem kellõen megbízható motorjai miatti - mûszaki meghibásodás vagy harci sérülés esetén sehol sem lenne lehetõségük a kényszerleszállásra.
4. Az Ivo Dzsimán mûködõ japán radarállomás észlelte volna a közeledõ bombázó kötelékeket, és riaszthatta volna a légvédelmet. Fennállt annak a veszélye is, hogy a szigeten állomásozó japán vadászgépek megtámadják a B-29-eseket.
Ennek a négy problémának a megoldása önmagában is elegendõ indokot jelentett amerikaiaknak Ivo Dzsima elfoglalására.
Volt azonban még egy, akkor szigorúan titkos ok is. 1944. december 9.-én az Egyesült Államok Légiereje létrehozott egy különleges, titkos bombázó alakulatot, amely az „
509. Composite Group" elnevezést kapta. Az alakulat válogatott pilótái B-29-es gépeikkel a Utah államban lévõ támaszpontjukon furcsa alakú, hatalmas méretû bombák ledobásával, addig ismeretlen manõverek és rövid leszállópályákon meredek kényszerleszállások gyakorlásával foglalatoskodtak. Az alakulat parancsnoka az európai hadszíntéren nagy gyakorlatot szerzett Paul
Tibbets ezredes volt. Kijelölt késõbbi harci bázisuk Tinian. Az alakulat a
Manhattan-terv része volt. Feladatuk az akkor még csak tervrajzokon létezõ atombombák célba juttatása. Mert már akkor eldõlt, hogy bevetik, mégpedig Japán ellen. Amerika azonban nem engedhette meg magának, hogy a bombázógépek esetleges meghibásodása miatt elveszítse ezeket a hosszú évek alatt, hatalmas szellemi, anyagi és pénzügyi ráfordítással néhány példányban elkészülõ fegyvereit. Pótlásuk hónapokat, vagy akár éveket is követelt volna, késleltetve a háború befejezését, felmérhetetlen áldozatokat követelõ partraszálló hadmûveletekkel a japán szigeteken. Mindezen veszélyek kiküszöbölésére, közbensõ leszállóhelyként egyetlen lehetõség adódhatott: Ivo Dzsima. A történelmi hûség érdekében megjegyzendõ, hogy az amerikaiak az
atombomba és Ivo Dzsima összefüggését hivatalosan soha nem ismerték el.
A történelem tragikus paradoxona, hogy az amerikaiaknak Ivo Dzsimára fõként az atombomba ledobásához volt szüksége, késõbb viszont az atombomba ledobását éppen az Ivo Dzsima-i - és a késõbbi
Okinava-i - partraszállás hatalmas áldozataival indokolták.
Ez éppen úgy utólagos történelemhamisítás, mint az az állítás, hogy az atombomba a „hidegháború kezdete" és ezzel a Szovjetunió „figyelmeztetése" lett volna. Az igazság valószínûleg az, hogy a bombát azért kellett ledobni, mert elkészült. Különben hogyan számolt volna el az Egyesült Államok kormánya azzal a 2 milliárd (akkori) dollárral, amit az adófizetõk pénzébõl a kifejlesztésére költött?
Persze a japánok errõl mit sem tudhattak. Japán szemszögbõl Ivo Dzsima elvesztése azt jelentette volna, hogy a hátország védelmének egy kulcsfontosságú eleme esik ki. Ha az amerikaiak elfoglalják, szabadon intézhetnek tömeges támadásokat Japán összes nagyvárosa ellen, így a polgári lakosság is megismerkedhet a háború borzalmaival.
Ezen felül Ivo Dzsima voltaképpen Nagy-Tokió közigazgatásához tartozott, így Japán része volt. Elvesztése azt jelentené, hogy Japán történetében elõször foglalják el területének egy darabját idegen katonák. Ezt mindenképpen meg kellett akadályozni.
,
Gyûjtemény
4
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
hugggo 2010 February 28, Sunday, 18:30:48
Nekem is tetszett, de kicsit hosszú volt.
magyar 2010 February 28, Sunday, 11:42:24
Nekem is tetszett. Várom én is a harmadik részt.
Szerzõ 2010 February 27, Saturday, 20:10:40
Készül.
japan 2010 February 27, Saturday, 12:34:07
Érdeklõdve várom a harmadik részt! Az elsõ kettõ nagyon tetszett.