2. lap. �sszesen 5.
Japán útja a háborúhoz1936. november 25.-én a Németország és Japán képviselõi parafálták az „
Antikomintern paktum"-ot. 1940. szeptember 27.-én pedig a
Japán Császárság képviseletében
Kuruszu Szaburó berlini nagykövet, a
nemzetiszocialista Német Birodalom részérõl Adolf Hitler kancellár, a
fasiszta Olasz Királyság nevében gróf Galeazzo
Ciano külügyminiszter aláírta a háromhatalmi egyezményt, garantálva egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatását „a nagy kelet-ázsiai térre és az európai területekre vonatkozó törekvéseiket illetõen". Az egyezményt 1941-ben kiegészítették azzal a ponttal, hogy háború esetén bármely szerzõdõ fél csak a másik kettõ beleegyezésével köthet fegyverszünetet. Ezzel létrejött a nyugati polgári és a vulgármarxista történetírás által egyaránt „Berlin-Róma-Tokió tengely"-nek nevezett szövetség.
Ezen történészek késõbb elõszeretettel sorolták be Japánt a „fasiszta" nagyhatalmak közé. Az igazság azonban az, hogy semmiféle ideológiai rokonság sem mutatható ki császári Japán és a nemzetiszocialista Németország vagy a tõle is lényegesen különbözõ fasiszta Olaszország között. Japán egy sajátos történelmi fejlõdés útján, „kizárásos alapon" jutott el ehhez a világpolitikai szintû érdekszövetséghez. Ráadásul ez is csak papír maradt. A három hatalom valójában sohasem hangolta össze stratégiáját. Hitler nem akart háborúba keveredni az
Egyesült Államokkal addig, amíg nem gyõzi le a
Szovjetuniót. Japán azonban belerángatta. A Führer dühöngött, de jó képet vágott hozzá és hadat üzent Amerikának, pedig erre egyik egyezmény sem kötelezte.
1937. június 7.-én, a
Japán Császári Hadsereg és kínai
Kuomintang csapatok között Peking közelében, a Marco Polo hídnál kitört összecsapásokkal megkezdõdött a második világháború. Japán Kína további tartományait foglalta el, majd 1938-ban a Hasszan-tónál, 1939-ben pedig Mongóliában a Halhin-Gol folyónál provokáltak a Szibéria felé tervezett elõretörés részeként incidenst, ám a Szovjetunió határozott fellépése nyomán meghátráltak.
Részben a
Halhin Gol-nál elszenvedett kudarc, részben az európai gyarmattartó hatalmak meggyengülése nyomán Japánban eldõlt az a vita, hogy a hódítások következõ lépése Szibéria vagy a csendes-óceáni területek legyenek.
Miután 1940 márciusában a japán parlament egyhangúlag elfogadta a háborúról szóló határozatot, még ezen a tavaszon új offenzívába kezdtek Kínában. 1940 májusában az
amerikai haditengerészet csendes-óceáni flottájának támaszpontját áthelyezte az Egyesült Államok nyugati partjáról a „bevehetetlen"-nek nyilvánított Pearl Harborra, a Hawaii-szigetekre. Ám a flottabázis áthelyezése a hadtörténet egyik legnagyobb tengeri hadvezére, a Japán
Császári Haditengerészet fõparancsnoka,
Jamamoto Iszoroku tengernagy véleménye szerint „olyan, mint egy torkunk felé szegezett tõr".
Amerika ezzel egy idõben teljes nyersanyag- és olajembargót vezetett be Japánnal szemben, valamint zárolta az Egyesült Államok területén lévõ japán vagyont. Ez valójában burkolt hadüzenet minõsíthetõ. Hadigépezetének mûködtetéséhez Japánnak amerikai acélra, csak a Kínában lévõ csapatainak ellátásához pedig napi 28 000 gallon (azaz 106 ezer liter) amerikai olajra volt szüksége, amelyet más nyersanyagok mellett csak az európaiak által uralt délkelet-ázsiai térségben lévõ olajkészletek megszerzésével tudott pótolni. Ez
Holland-Kelet-Indiát (Indonézia), a brit Malajziát és
Francia-Indokínát jelentette. Utóbbit Franciaország 1940. május-júniusi bukását követõen haladéktalanul meg is szerezte. Az egyetlen potenciális akadályt - mivel a
brit haditengerészet zöme Európában és az Atlanti-óceánon éppen a németekkel volt elfoglalva - az Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottája képezte.
Jamamoto tengernagy jól tudta, hogy az Egyesült Államok flottáját Japán csak villámháborúban tudja legyõzni. Tisztában volt vele, hogy Amerikát csak a háború elsõ évében verheti meg, és kényszerítheti rá egy Japán számára elõnyös békére. A beinduló amerikai haditermeléssel Japán azonban nem versenyezhet. „Ha parancsot kapok a harcra" - jelentette ki az egyik haditanácson -‚ „akkor az Egyesült Államok és Anglia elleni háború elsõ hat-tizenkét hónapjában akcióim lendületesek lesznek, és a gyõzelmek egész sorát eredményezik. Ám kötelességem figyelmeztetni: ha a háború két vagy három évig elhúzódik, egyáltalán nem vagyok biztos végsõ gyõzelmünkben."
1941. december 7.-én Japán megtámadta a Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti támaszpontot, valamint hadat üzent az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. Ez az esemény volt az ürügy arra, hogy az Egyesült Államok belépjen a második világháborúba.
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!