3. lap. �sszesen 4.
A paktumpolitika következményeiA történészek többféleképpen nevezik a feledett téli háborút, mondják: fegyveres konfliktusnak, a II. Világháború egyik hadmûveletének. Az oroszországi történészek egyoldalú helyi konfliktusnak tekintik. Mi háborúnak nevezzük, hiszen komoly reguláris haderõk részvételével zajlott (akárcsak a Halhin-gol folyó menti hadviselés néhány héttel korábban) az 1939. november 30. - 1940. március 3. idõszakban.
Egy biztos, ezt a háborút a magyar társadalom legalább annyira nem ismeri, mint a hadüzenet nélküli háborút a
Halhin Gol folyónál. Pedig éppen e háború miatt zárták ki a Szovjetuniót a Népszövetségbõl annak idején, amirõl persze kellemetlen volt beszélnie a magyar és szovjet szolgálati történetírásnak. Azt meg jó lenne egyszer s mindenkorra elkerülni, hogy a „szolgálati történetírás" fogalma továbbra is érvényben maradhasson, bár ennek ellenkezõjének jelei éppen most mutatkoznak itt-ott.
A
geopolitikai külsõ ütközõzóna létrehozása, és a forradalom exportja lehetõsége érdekében Sztálin Hitlerrel szövetkezett. 1939. augusztus 23.-án megkötötték a
Molotov - Ribbentrop paktumot, és kétoldalról, (a németek szeptember 1-én, a Szovjetunió szeptember 17-én) megszállták Lengyelországot. Molotov ezen a napon adta át a lengyel követnek azt a memorandumot, amelyben kifejtette, hogy Lengyelország megszûnt létezni, majd megindokolta miért is került sor a megszállásra. Azt persze Molotov és Sztálin jól tudta, hogy a paktum aláírásával Hitler szabadkezet kapott a Lengyelország rovására való keleti terjeszkedéséhez, és persze saját céljaik Nyugat-Belorusszia és -Ukrajna visszaszerzéséhez.
Amint az kiderül
Molotov 1939. október 31-én a Szovjetunió Legfelsõbb Tanácsa delegáltjai elõtt elmondott beszédébõl, többes oka volt Lengyelország keleti területei szovjet katonai megszállásának. Egyfelõl, mert a Szovjetunió a német hadsereg hadüzenet nélküli támadását követõen (valószínûleg elõre pontosan kiszámítottan) úgy értelmezhette a kialakult helyzetet, hogy a lengyel állam - amelyet a Versailles-i béke által mesterségesen létrehozott, és eleve természetellenes képzõdménynek tartottak - a német támadás következtében teljesen széthullik. Másfelõl a korábbi lengyel területeken élõ ukrán és belorusz nemzetiségû lakosság védelmével indokolhatták is a Vörös Hadsereg lengyelországi bevonulását.
Szeptember 22-én a Bresztbõl kivonuló német csapatok és a bevonuló Vörös Hadsereg egységei közös katonai parádét tartottak, amelyen az alakulatok díszmenetét
Guderian tábornok és
Krivosejn kombrig fogadta a tribünön. A díszszemle a német zászló ünnepélyes levonásával és Krivosejn dandárparancsnoknak való átnyújtásával ért véget. Van abban valami perverz egyediség, ahogyan a tribünön egymás mellett tiszteleg az örmény családi hátterû Guderian és a zsidó származású orosz Krivosejn, akik mellesleg együtt tanultak a harkovi páncélos akadémián. Persze mindketten parancsot teljesítettek.
Miután elszállt a díszszemle tankjainak és csapatszállító gépkocsijainak kipufogó füstje Bersztben, a
balti államokkal sorra kötötte meg a Szovjetunió a „segítségnyújtási" szerzõdéseket, amely jogalapot teremtett a balti országok katonai megszállásához, a „kölcsönös" védelmet szolgáló támaszpontok rendszere révén.
Amikor Észtországot, Litvániát és Lettországot gyakorlatilag megszállta a Szovjetunió, a finnek éltek a gyanúperrel és szerették volna sorsukat tisztán látni. Érdeklõdtek mindkét nagy szomszédnál. A németek tudtukra adták, hogy nem avatkozhatnak a finn-szovjet kapcsolatokba. A Szovjetunió pedig a bevált recept alapján ajánlotta Finnországnak is a kölcsönös segítségnyújtási szerzõdés lehetõségét.
A finneknek ezek után sok kétségük nem maradhatott, hogy mire is megy ki a játék. Abban persze tévedtek, hogy nem vették komolyan: a Szovjetunió nem csak nagyhatalmi törekvései miatt tart igényt a
Finn-öböl bejáratánál lévõ Hanko félszigetre, vagy legalább az ottani kis szigetek egyikére, illetve a Karéliai-földszoros területeire, hanem mert egy esetleges háborús támadásra is e térségben számított, miként a történelemben már volt arra finn példa is.
Ebben az idõszakban a Molotov vezette szovjet külügy láthatóan olyan tárgyalásokat folytatott, amelyek a Szovjetunió biztonságát voltak hivatva javítani, mindazon stratégiai irányokban, amelyek felõl egy harmadik fél általi katonai támadás igen csak érzékenyen érintette volna az országot. E harmadik fél - Molotov helyzetértékelése szerint - lehetett volna akár Anglia, akár Franciaország, akár az
Egyesült Államok is, amely országokra úgy tekintett, mint az európai hadszíntéren 1939. szeptember 1.-én Lengyelország német lerohanásával elkezdõdött „nagy" háború fenntartásában - Németországgal ellentétben - érdekelt államokra. E számítása nem jött be. Sõt...
null
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!