3. lap. �sszesen 5.
Az utolsó út
1944. január 26.-án Friedrich Petersen kapitány megkezdte a menekülõk felvételét a hajójára. Csakhamar több, mint 4000 ember zsúfolódott össze a hajón. Petersen kapitány engedélyt kért az indulásra, de azt még nem kapta meg.
Petersen kapitány folyamatosan kérte az illetékesektõl az engedélyt a kifutásra, de azt a választ kapta, hogy a hajót maximálisan fel kell tölteni menekültekkel. A napok teltek, a menekültek folyamatosan érkeztek legyengülve, átfagyva. A hajón már áldatlan állapotok uralkodtak. Mindenütt emberek feküdtek, a folyosókon szinte már lépni sem lehetett. Már a legénységi kabinokban is menekülteket kellett elhelyezni, Ãgy a legénység kiszorult szállásáról, és a fedélzeten, a hidegben próbált pihenni. Nagy volt a káosz.
1945. január 30.-án délelõtt 10 órakor Petersen kapitány végre megkapta az indulásra vonatkozó parancsot. Immáron több mint 9000 ember volt már a hajón. A menekült nõk és gyermekek mellett sebesült katonák, a Kriegsmarine nõi segédszolgálatosai, kórházak betegei. Ennyi ember számára már rég nem volt elegendõ mentõcsónak, Ãgy szereztek még felfújható csónakokat és mentõmellényeket, lehetõség szerint mindenkinek. A „Wilhelm Gustloff" végül 12 óra 20 perckor futott ki, de a kikötõ bejáratnál még kisebb hajók állták útját, Ãgy újabb menekülteket kényszerültek felvenni. Õket már nem is számolták. Becslések szerint ezt követõen már mintegy 10 és fél ezren lehettek a hajón, köztük 4000 gyermek.
Céljuk Swinemünde volt. Petersen kapitány nem nagyon számÃtott ellenséges támadásra, mivel az
„Admiral Hipper" nehézcirkáló és kÃsérõ torpedórombolói a közelben tartózkodtak.
Vagy a part mellett hajózik, ahol az aknák jelenthetnek veszélyt, vagy kifut a nyÃlt tengerre, és ott próbálja meg az erõsen túlterhelt hajót biztonságba kormányozni. Petersen kapitány ez utóbbit választotta.
Este nyolc óra körül a „Wilhelm Gustloff" hóviharba került, a tenger erõsen hullámzott és a látótávolság is a minimumra csökkent. Az erõsen túlterhelt hajó csak nagyon lassan tudott haladni. Mindezek ellenére, az utasok jól viselték a megpróbáltatásokat. Amikor a kapitány rádión arról értesült, hogy egy német aknamentesÃtõ konvoj közeledik, felkapcsoltatta a hajó piros-zöld navigációs fényeit, hogy elkerülje a velük való ütközést. Ezzel, az éjszakai sötétségben nagyon könnyen, távolról is észlelhetõvé tette a hajót.
A hajó felszerelései közé légvédelmi fegyverek is tartoztak, és nem volt kórházhajóként feltüntetve. Katonákat is szállÃtott, Ãgy nem volt semmiféle védettsége, ennek feltételeit ugyanis nemzetközi egyezmények szabályozzák.
,
Gyûjtemény
1
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
major 2010 January 30, Saturday, 14:03:08
Jól összeállÃtott cikk, és kapcsolódik is a korábbiakhoz. Gratulálok. Remélem jön a következõ cikk hamarosan.