5. lap. �sszesen 6.
A Japán Császári Hadsereg, azaz a szárazföldi erõk fegyverzete talán a legrosszabb minõségû volt a világon, egészen a II. világháború végéig. Ez természetes is, hiszen Japánnak nem volt elegendõ erõforrása az élvonalbeli haditengerészet mellett egy élvonalbeli szárazföldi hadsereget is felszerelni. Ennek következtében katonáiktól a gyenge felszerelés kompenzálására csak az önfeláldozást követelhették meg.
A japán gyalogság alapfegyvere a 30.évi majd javítva a 38. évi Meidzsi-karabély, más néven az Arisaka-puska volt. Ennek a 6,5 mm-es kaliberû fegyvernek a pontossága és megállító ereje különösen közelharcban azonban meg sem közelítette a szovjet 1891 mintájú 7,62 mm-es Moszin-Nagant karabély hatásosságát.
A tiszti oldalfegyvernek rendszeresített Meidzsi 26 mintájú revolverek valamint a Nambu M14-es és M94-es öntöltõ pisztolyok legendásan megbízhatatlanok és sokszor életveszélyesek voltak. A leghasználhatóbb kézifegyver tehát továbbra is a katana, a szamurájkard maradt.
Nem volt jobb a helyzet a harckocsikkal sem.
Ezek általában elsõ világháborús angol és francia könnyû- és közepes tankok gyenge másolatai voltak. A Type 89 kódneve "I-Go" volt. A Vickers Medium C Tankból fejlesztették ki. Bár végül a japán Vickers jobb páncélos lett - mint az angol, de ez is csak géppuskával volt felszerelve, páncélzata sem volt túl erõs. Ezen felül lassú is volt, az európai hadszintéren nem álta volna meg a helyét.
A Type 92 "Ju-Sokosha" a japánok hivatalos elnevezése szerint is inkább erõsen páncélozott autónak lehet nevezni, mint tanknak. Szintén csak géppuskával volt felszerelve, sokkal gyengébb volt, mint akár a magyar Toldi páncélos, vagy az olasz páncélosok.
A Type 95 "Ha-Go" könnyû tank már valódi könnyûpáncélosnak számított. Dzsungelharc körülményei között verni tudta az angol és francia tankokat ezzel komoly stratégiai elõnyhöz juttatta a japánokat. Az elsõ két prototipust 1934-ben a Mitsubishi mûvek készítette el. Ezeket Kínában tesztelték majd rendszersítették Type 95-néven. A hadsereg "Kyuu-Go"-nak nevezte, ami 95-öt jelent. 1100 db-ot gyártottak belõle 1943-ig.
A szovjet T-26-os, T-27-es, és BT-5-ös tankok tömeges bevetése azonban ezeket a gyenge konstrukciókat elsöpörte.
A levegõben sem volt jobb a helyzet. Az egyébként kiváló, a neves japán tervezõ,
Takeo Doi Kawasaki Ki-10-es vadászgépeit valamint a Mitsubishi
Ki-15-ös és Kawasaki
Ki-32-es bombázókat az erõsebb, gyorsabb és korszerûbb, Nyikolaj Nyikolajevics
Polikarpov által tervezett, akkor még a világ egyik legjobb egyik vadászgépének tartott
I-16-osok a spanyol polgárháborúban nagy gyakorlatot szerzett pilóták által vezetve leradírozták az égrõl.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Túró 2009 September 17, Thursday, 09:40:48
Ilyeneket jó olvasni itt!
CsL 2009 September 17, Thursday, 08:55:42
A szárazföldi hódító szándékukról e vereség miatt mondanak le végleg. Ahogyan mondták a japánok ekkor azoknak, akik tovább biztatták volna õket a szovjetek elleni háborúra: "Az alapfokú hadi végzettséget megszereztük a Hasszán tónál, a középfokút Halhin-Golnál, a felsõfokút azonban már nem akarjuk megszerezni." Persze megszerezték, csak a csendes-óceáni hadszíntéren. És nem a szovjetektõl, hanem az amerikaiaktól.
Pógár 2009 September 17, Thursday, 08:21:43
Hát ez tényleg elfelejtett háború. Talán a távolság miatt. Nagyon jó kis írás, köszi érte. Sok munka lehet benne, mert errõl hiteles forrásokat sem igen találni. Ha jól sejtem, ezután a saller után fordultak Dél-Kelet Ázsia és a Csendes-óceán felé a japcsik, hogy aztán még nagyobb pofont kapjanak.