1978-ra a sahnak mĂĄr nagyon komoly belsĂľ elĂŠgedetlensĂŠggel kellett szembe nĂŠznie. EllenzĂŠke, szinte a tĂĄrsadalom minden rĂŠtegĂŠben megszervezĂľdĂśtt. A sah azonban mĂŠg ekkor is szilĂĄrdnak hitte elnyomĂł rendszerĂŠt.

A bomba gyújtózsinórjához a tüzet egy olyan újságcikk adta, amelyben a vallási vezért Khomeini ajatollahot homoszexuálisnak mondták. A vallási központban utcákra vonuló tömegre a titkosrendõrség osztagai sortüzet nyitottak. És ezzel az események feltartóztathatatlanná váltak. Az újabb sortûz a szeptemberi teheráni tüntetésen következett be, ami tovább súlyosbította az országban kialakult politikai helyzetet.

A sah télre belátta, hogy helyzete tarthatatlan, és fokozatosan megkezdte családja és vagyona kimenekítését az országból. Õ maga családjával együtt 1979. január 16-án távozott. A katonai és rendõri erõk még egy ideig kitartottak mellette, majd kénytelenek voltak átállni a forradalmárok oldalára. Február 1-jén megérkezett a sah helyére Ruhollah Khomeini, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy az események az iráni iszlám forradalommá alakuljanak. 1979. február 11-én az iráni iszlám forradalom gyõzött a sah rendszere felett.
Mindez ĂŠppen harminc ĂŠve tĂśrtĂŠnt.