Tudósok és tanítók
Hetényi Magdolna az Akadémia rendes tagja
Hetényi Magdolnát, a Szegedi Tudományegyetem ásványtani, Geokémiai és Kõzettani Tanszék tanszékvezetõ egyetemi tanárát a levelezõ után rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia.
Fülöp Ferenc a GYTK elsõ akadémikusa
Gyüdi Sándor, a karmester és matematikus
dr. Molnár Gyula ornitológus, zenész és fotómûvész
Beszélgetés Csörgõ Sándor akadémikussal
Ötvös Péter 60 éves
Universitas
SZTE Hírlevél
Jól jár a diák, ha szemfüles
SzTE hírek
Fél nap zene a rasszizmus ellen
Programajánló
�prilis 2024
H K S C P S V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5
Ebben a h�napban
Hírfolyam
14:42 
Csongrád megyében is támogatják a Mintamenza program terjedését
14:41 
Ukrán válság - Az oroszok hajók elsüllyesztésével foglyul ejtették az ukrán flotta egy részét
14:40 
Ukrán válság - Orosz lap: Viktor Janukovicsot állítólag infarktussal kórházban kezelik
14:38 
Versenyuszoda épül Gödöllõn
14:36 
Ukrán válság - Magyar katona vezeti az EBESZ katonai megfigyelõit
13:44 
Diszkótragédia - Fenntartotta a korábbi jogerõs ítéletet a Kúria a West Balkán-ügyben
Szeged
Szegedi hírek
Bõrgyógyászati távkonzultációs rendszert fejlesztettek Szegeden
Pingvinfiókák születtek a Szegedi Vadasparkban
FIGYELEM! MENETREND MÓDOSÍTÁS!
Választás 2014 – Botka: az Orbán-kormány leváltható
Elindult az utastájékoztató-rendszer tesztüzeme a szegedi megállókban
Universitas
SzTE hírek
Szabó Gábor akadémikust javasolja rektornak a Szegedi Tudományegyetem szenátusa
Megkezdik a szegedi egyetemmel kapcsolatos dokumentumok egybegyûjtését
Magazin
Uccai dumák
Változó világ
Játék
Kivirágzás vezényszóra
Autók
Bemutatta a BMW az elsõ elektromos meghajtású modelljét
Tudósok és tanítók Tudósok és tanítók
Dobozy Attila, a Bőrgyógyászati Klinika vezetője
Arvai Mara   2001 July 01, Sunday  

Arra szeretném rávenni a kollégáimat - nemcsak bõrgyógyászként, hanem általában orvosként is, hogy azért legyenek orvosok, hogy betegeiken segítsenek. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy elképzeléseinket és javaslatainkat rá kellene erõltetnünk a betegeinkre. Joguk van a különbözõ lehetõségek között választani, saját sorsukról dönteni, nekünk pedig kötelességünk szempontjaikat a legmesszebbmenõen figyelembe venni. Érvelhetünk, vitatkozhatunk, de a döntés joga õket illeti.
  Hozzszlsok Nyomtat E-mail PDF

Gondolta volna gyermekként, hogy Önből egyszer egyetemi vezető és nemzetközileg elismert orvos lesz ?
Nem, ezt csak nagyon későn, lényegében 1993-ban gondoltam, amikor először választottak rektorhelyettesnek. A mezőtúri gimnáziumban érettségiztem, ami akkor egy nagyon jó középiskola volt. Szerencsére az 1950- es évek elején- közepén még a régi református főgimnázium tanárai tanítottak ott, akik nagyszerű pedagógusok voltak. Egy bizonyos Benkő tanár úr, aki a biológia és a földraj mellett még sok minden másra is megtanított bennünket, egy órán elmagyarázta nekünk, vidéki gyerekeknek, akik számára az egyetem egy alig elképzelhető intézmény volt, hogy annak vezetőjét rektornak nevezik, a rektorhelyettest pedig prorektornak hívják, és rögtön egy lendülettel elmondta azt is, hogy mi a különbség a prorektor és a protektor között. Ez nekem egy életre szóló emlék, életemben először ekkor találkoztam ezzel a szóval. Már annak is örültem, hogy ismerem a kifejezést, és nagyon reméltem, hogy egy-két év múlva talán bejutok az egyetemre, és ezt akkor már nem kell megtanulnom, de hogy ilyen tisztséget valaha betöltök, nem gondoltam.

Mi szeretett volna lenni gyerekkorában ?
Nincs rá mentségem, nem tudom megmagyarázni, de mióta az eszemet tudom, orvos akartam lenni. Ez valószínűleg édesanyám hatása volt. Úgy emlékszem, hogy bármikor megkérdezték tőlem, mi leszel, ha felnősz, én nem mozdonyvezető vagy fagylaltos akartam lenni, hanem orvos. Pedig a családban én vagyok az első orvos, sőt, a közvetlen környezetemben is. Volt ugyan egy mértékadó körzeti orvos, akit nagyon szerettem és tiszteltem. Amikor már nagykamasz koromban azon is gondolkodtam, hogyha orvos leszek, mit szeretnék csinálni, akkor olyan orvos akartam lenni, mint Potoczky doktor úr. De ennél több motivációm nem volt.

Milyen orvos volt a Potoczky doktor ?
Rendkívül szigorú háziorvos volt. Vele is van egy nagy élményem. Természetesen mint minden gyerek, én is lógni akartam az iskolából. Ennek egy jól bevált módja volt, hogy közöltem az Édesanyámmal, hogy fáj a torkom, mire ő azt mondta, hogy jól van fiam, akkor egy napra itthon maradsz. A lovagiasság szabályai szerint ezt egy évben egyszer tehettem meg. Mígnem egyszer erre a kijelentésemre Édesanyám azt mondta, menj el fiam, és mutasd meg a torkodat Potoczky doktor bácsinak. Úgy látszik, hogy nagyon hiteles lehetett, amit mondtam, mert Potoczky doktor belenézett a számba, majd felvette a telefont, és azt mondta Apámnak: Jánoskám, a fiad manduláját ki kell venni. Most ! És nekem aznap kivették a mandulámat. Hát ilyen orvos volt Potoczky doktor. Szigorú és következetes. Azt hiszem, nagyon jó orvos volt.

A gimnáziumi évek után egyenesen vezetett az út az egyetemre, majd a szakmai pályára?
Igen. Az érettségi után azonnal felvettek az egyetemre, de a pályámat nem terveztem el. Nagyon keveset tudtam róla. Emlékszem, hogy 1957 szeptemberében a félév első tanítási napján reggel fél nyolcra bementem az Anatómia Intézetbe, mert jó helyen akartam ülni. Nekem ehhez sajátos szempontom volt. Számomra a jó hely a kályha közelében volt. Ebben benne van az is, hogy a mezőtúri gimnáziumban a téli hónapokban - sajnos - gyakran hideg volt a tanterem.

Vidéki fiatalként felkerült Szegedre a nagyvárosba...
Ez sem egészen így igaz. Szegeden születtem, de mivel édesapám vasutas volt, akit nagyon gyakran helyezték különböző állomáshelyre, 1939 és 1945 között - életem első hat évében - hat vagy hét városban laktunk. 1945 - ben költöztünk Mezőtúrra, és első elemitől az érettségiig ott jártam iskolába, onnan kerültem vissza Szegedre.

Milyennek voltak az egyetemi évek?
Abban biztos voltam, hogy orvos szeretnék lenni, de nem tudtam, hogy ez mit jelent. Nem tudtam elképzelni és előzetesen eltervezni az egyetemi éveket. Valójában az egészről fogalmam sem volt. Példának okáért számomra itt derült ki, hogy az egyetemen nem kell napról-napra tanulni, itt nem fognak rendszeresen kérdezni, hanem majd egyszer el kell mennem vizsgázni, és akkor minősítik a félévi munkám eredményét. Az egyetemi évek nem okoztak csalódást, szerettem egyetemista lenni. Már másodéves koromban felvettek az Élettani Intézetbe Tudományos Diákköri hallgatónak, és egészen a diploma megszerzéséig az időm nagyobb részét ott töltöttem, és nem az iskolába jártam. Ezt talán nem helyes bevallani, de így volt. Ez idő alatt írtam négy pályamunkát, három dolgozatnak voltam a társszerzője, és igen jól éreztem magam. Azt követően töltöttem egy kicsit kevesebb időt az intézetben, amikor felvettek a vegyészkarra, melynek első két évét párhuzamosan végeztem az orvoskarral.

Miért jelentkezett a vegyészkarra?
Akkorra már úgy gondoltam, hogy kutatóorvos szeretnék lenni. Ez közel 40 évvel ezelőtt történt, amikor a biológia leggyorsabban fejlődő, legkorszerűbb ága az élő szervezetek molekuláris szintű működésének tanulmányozása, a biokémia volt. Úgy gondoltam, hogyha ezt jól akarom tudni, akkor meg kell tanulnom ennek kémiai alapjait is.

Úgy tűnik, hogy pályája az egyetem elkezdése után nyílegyenesen ívelt felfelé!
Az élet hozta így. Azzal kezdődött, hogy egy gyakorlatvezetőm diákkörösnek hívott, majd a Mikrobiológiai Intézetben kezdtem dolgozni, ahonnan a gyógyítás iránti vágy (talán Potoczky doktor példája is) visszacsábított a gyakorló orvosi pályára. Ezek után lettem bőrgyógyász. Végigjártam az egyetemi szamárlétrát, 1986-ban egyetemi tanár, később pedig egyetemi vezető lettem. Pedig nem mindig így képzeltem el a pályámat, pl. sokáig Székesfehérvárra készültem.

Miért?
Székesfehérvár az ország egyik legkellemesebb városa. Közel van a Balaton, és alig 60 km-re a főváros. Ma már azt is mondhatnám, hogy Bécs sincs messze, de ez a 60 -as években nem számított. Szóval nagyszerű helyen van, szép környezetben, a Dunántúl közepén. Nagyon vonzó hely.

Sűrűn járhat Fehérvárra!
Érdekes módon, nem. De néhányszor már voltam. Sőt, igazság szerint az életemben volt egy pillanat, amikor felmerült, hogy egy ottani főorvosi állást megpályázzak. Aztán inkább az egyetemi karriert választottam.

Beszélgessünk kicsit erről az egyetemi karrierről!
Azt gondolom, hogy alapvetően bőrgyógyász, klinikus vagyok. Szerencsére az élet úgy hozta, hogy ezt taníthatom is, amit nagyon szeretek, és nagyon szívesen csinálok. Úgy hiszem, aki szereti a szakmáját, az szívesen tanítja is. Mivel ennek a szakmának az összefüggései is nagyon érdekelnek, a bőrgyógyászattal kapcsolatban kutatómunkát is végzek. Ezt nem tekintem három tevékenységnek. A fő motívum az, hogy szívesen és lelkesen vagyok klinikus, a képzettségem a bőrgyógyászatra vonatkozik, így nagyon szívesen vagyok bőrgyógyász. Egyetemi körülmények között ez a pálya magába foglalja az orvosi, a tanári és a kutatói tevékenységet is. Nem hiszem, hogy ezeket szét lehetne választani.

Tanárként mi a legfontosabb dolog, amit át akar adni a tanítványainak, leendő kollegáinak?
Az egyik az, hogy nagyon alaposan tanulják meg a szakmát. Enélkül nem lehet sikeresen és eredményesen tevékenykedni. Másodsorban pedig arra szeretném rávenni a kollégáimat - nemcsak bőrgyógyászként, hanem általában orvosként is --, hogy azért legyenek orvosok, hogy betegeiken segítsenek. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy elképzeléseinket és javaslatainkat rá kellene erőltetnünk a betegeinkre. Joguk van a különböző lehetőségek között választani, saját sorsukról dönteni, nekünk pedig kötelességünk szempontjaikat a legmesszebbmenően figyelembe venni. Érvelhetünk, vitatkozhatunk, de a döntés joga őket illeti.



Árvai Mara



Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Universitas



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player