Tudósok és tanítók
Hetényi Magdolna az Akadémia rendes tagja
Het√©nyi Magdoln√°t, a Szegedi Tudom√°nyegyetem √°sv√°nytani, Geok√©miai √©s K√Ķzettani Tansz√©k tansz√©kvezet√Ķ egyetemi tan√°r√°t a levelez√Ķ ut√°n rendes tagj√°v√° v√°lasztotta a Magyar Tudom√°nyos Akad√©mia.
F√ľl√∂p Ferenc a GYTK els√Ķ akad√©mikusa
Gy√ľdi S√°ndor, a karmester √©s matematikus
dr. Moln√°r Gyula ornitol√≥gus, zen√©sz √©s fot√≥m√Ľv√©sz
Besz√©lget√©s Cs√∂rg√Ķ S√°ndor akad√©mikussal
√Ėtv√∂s P√©ter 60 √©ves
Universitas
SZTE Hírlevél
J√≥l j√°r a di√°k, ha szemf√ľles
SzTE hírek
Hol sz√ľletnek a d√∂nt√©sek? – A Nobel-d√≠jas Bert Sakmann el√Ķad√°sa Szegeden
Programajánló
FebruÔŅĹr 2024
H K S C P S V
2930311 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 1 2 3
Ebben a hÔŅĹnapban
Hírfolyam
14:42 
Csongrád megyében is támogatják a Mintamenza program terjedését
14:41 
Ukr√°n v√°ls√°g - Az oroszok haj√≥k els√ľllyeszt√©s√©vel foglyul ejtett√©k az ukr√°n flotta egy r√©sz√©t
14:40 
Ukrán válság - Orosz lap: Viktor Janukovicsot állítólag infarktussal kórházban kezelik
14:38 
Versenyuszoda √©p√ľl G√∂d√∂ll√Ķn
14:36 
Ukr√°n v√°ls√°g - Magyar katona vezeti az EBESZ katonai megfigyel√Ķit
13:44 
Diszk√≥trag√©dia - Fenntartotta a kor√°bbi joger√Ķs √≠t√©letet a K√ļria a West Balk√°n-√ľgyben
Szeged
Szegedi hírek
Vízilabda ob I - Molnár Tamásék Diapolo Szeged VE néven folytatják
V√°laszt√°s 2014 – Bajnai: √°prilisban hossz√ļ t√°vra eld√Ķl, az orsz√°g merre halad tov√°bb
Elfogadták szegedi önkormányzat 2014-es költségvetését
Balett √©s fantasztikus v√≠gj√°t√©k a Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°z m√°rciusi m√Ľsor√°n
Elindult az utast√°j√©koztat√≥-rendszer teszt√ľzeme a szegedi meg√°ll√≥kban
Universitas
SzTE hírek
√öj gyakorl√≥rendel√Ķt adtak √°t az SZTE Fogorvostudom√°nyi Kar√°n
Megkezdik a szegedi egyetemmel kapcsolatos dokumentumok egybegy√Ľjt√©s√©t
Magazin
Uccai dum√°k
Változó világ
Játék
Kivirágzás vezényszóra
Autók
Elk√©peszt√Ķ: Pagani replika Porsche alapokon
Tudósok és tanítók Tudósok és tanítók
Berta √Ārp√°d, a B√∂lcs√©szettudom√°nyi Kar d√©k√°nja
Munkat√°rsunkt√≥l   2004 September 30, Thursday  

Ez egy nagy kar, tele sz√≠nes egy√©nis√©gekkel. √ögy szeretn√©k itt d√©k√°n lenni, hogy amikor m√°r nem vagyok d√©k√°n, akkor ne kelljen a folyos√≥n elford√≠tanom a tekintetem, vagy ne l√°ssak olyat, hogy nem sz√≠vesen vesznek √©szre. Azt hiszem, hogy most m√°r annyira megismertem a kart, hogy tal√°n ett√Ķl nem kell tartanom. Nem tudom, hogy lehet � e az ember mindenki d√©k√°nja, de nem hiszem. Vannak viszont elk√©pzel√©seim, hogy milyen ir√°nyba kell mennem.
  HozzŠszůlŠsok Nyomtat E-mail PDF

Milyen volt a gyermekkora?
Nagyon j√≥ gyermekkorom volt. H√≥dmezőv√°s√°rhelyen születtem. A v√°ros Sus√°n nevezetű külső r√©sz√©n laktunk, √©s 18 √©vet töltöttem egy h√°zban, ami nem a mi√©nk volt, hanem b√©reltük. Nem volt egy nagyon komfortos h√°z. Csak 14 � 15 √©ves koromra sikerült egy kis fürdőszob√°t kialak√≠tani benne, teh√°t a v√≠z is kint volt addig az udvaron, de hihetetlen var√°zsa volt. Hozz√°tartozott egy nagyon sz√©p előkert szőlőlugasokkal, amit nagyon szerettem ugyan, de sokkal jobban √©lveztem a h√°ts√≥ udvart, mert öcs√©mmel reggeltől � estig lehetett r√ļgni a port, kiv√©ve azt az időszakot, amikor el kellett mennünk iskol√°ba. Nagyon nyugodt volt a gyermekkorom. Nem voltunk j√≥ körülm√©nyek között, de √©hezni sosem kellett. Mindig rendes ruh√°ban j√°rtam, √©s nagyon sok gyöng√©ds√©get √©s szeretetet kaptam otthon az öcs√©mmel együtt. Hossz√ļ ideig anyuk√°m mindig velünk volt, √©s amikor a gimn√°ziumba kerültem, akkor ment el először dolgozni adminisztrat√≠v munkakörbe. Ap√°m is adminisztrat√≠v munkakörben dolgozott, √©s abb√≥l az egy fizet√©sből 14 √©ves koromig tudom, hogy neh√©z volt meg√©lni.

Van meghat√°roz√≥ eml√©ke ebből az időszakb√≥l?
Eml√©kszem arra, hogy nagyon sokat voltam √©desany√°mmal piacon. Ő nem az√©rt alkudott, mint a törökök, hiszen e n√©lkül n√°luk nem is lehet v√°s√°rolni, hanem mert fontos volt, hogy 2 forint 50 fill√©r√©rt, vagy 2 forint√©rt veszi meg a kil√≥ krumplit adott esetben. Volt egy hat√≥s√°gi h√ļsbolt, ahol ellenőrzött, de nem minős√©gi h√ļsokat √°rultak. Azt gondolom, hogy valami ok miatt az √°llat megs√©rült, p√©ld√°ul eltört a l√°ba, akkor k√©nyszerv√°g√°s következett be. Itt korl√°tozt√°k, hogy mennyi h√ļshoz lehet jutni. √Čdesany√°m olyan trükköket vetett be, hogy p√©ld√°ul t√©likab√°tot cser√©lt. Elment, v√°s√°rolt egy szürke kab√°tban mondjuk k√©t kil√≥ marhah√ļst, hazamentünk, felvett egy m√°sik sz√≠nű kab√°tot, √©s abban visszament. Ezek olyan √©lm√©nyek, amik nagyon be√≠v√≥dnak az emberbe. Ez t√©nyleg azt jelzi, hogy egy el√©gg√© szeg√©ny vil√°g volt az, de lelkileg meg nagyon gazdag volt. Az nem igaz, hogy nem hallottam otthon hangos sz√≥t. De veszeked√©s sosem volt. Apr√≥ kis torzsalkod√°sok esetleg. Az m√°s k√©rd√©s, hogy az öcs√©mmel n√©ha egym√°st j√≥l elkalap√°ltuk, mert ez gyerekekn√©l előfordul. Ez√©rt szidalmat kaptunk is. Nem eml√©kszem arra p√©ld√°ul, egy esetet kiv√©ve, hogy kikaptam volna, hogy fizik√°lisan b√°ntottak volna. Egyszer igen, √©s √≠gy ut√≥lag visszagondolva r√°, meg is √©rdemeltem. B√°r csak a szülői szempontokat figyelembe v√©ve. Kiengedtek az utc√°ra j√°tszani, de nem lehetett elmenni, ott az √°rokparton kellett j√°tszani. Velünk p√°rhuzamosan volt egy nagyon forgalmas √ļt, a Kutasi √ļt, √©s egy idősebb fi√ļ, aki akkor lehetett olyan 12 - 13 √©ves, √©n meg olyan öt √©ves, felaj√°nlotta, hogy biciklivel elvisz, √©s csin√°l egy nagy kört velem. Nem k√©rtem otthon hozz√° enged√©lyt, mert nem is kaptam volna. Kimentünk arra az √ļtra, √©s ott laktak a keresztap√°m√©k, oda beszaladtam. Keresztap√°m azt mondta, hogy jaj de j√≥, hogy itt vagyok, rögtön felültet a motorra, √©s hazavisz engem. Kint az idősebb fi√ļ nem v√°rt meg, √©s az volt az első, hogy bement a szüleimhez, hogy engem elvitt oda. Keresztap√°mnak nem volt igaz√°n √©rkez√©se engem feltenni a motorra, mert ap√°m nem sokkal k√©sőbb meg√©rkezett, √©s akkor kikaptam rendesen. Az az eml√©kem maradt meg, hogy megyek előtte hazafele, s√≠rva, r√≠va, f√°j a fenekem, mert a fenekemre vert, √©s valami komoly düh munk√°lt bennem, mert √ļgy √©reztem, hogy cserbenhagyott az az idősebb fi√ļ.

Szeretett iskol√°ba j√°rni?
Az iskolaidőszak olyan volt, hogy nem igaz√°n sokat k√©szültem. Szeg√©ny any√°m panaszkodott mindig, hogy nekem sosincs h√°zi feladatom. Ez √ļgy volt, hogy mindig az iskol√°ban √≠rtam meg, nagyon gyakran a t√≠zperces szünetekben. Nem volt j√≥ az az iskola, ahov√° j√°rtam. Azt hiszem, hogy 13 √°ltal√°nos iskola volt H√≥dmezőv√°s√°rhelyen, √©s √ļgy v√°lasztott√°k ki a szüleim, hogy a legközelebbibe menjek. Azt, hogy nem j√≥ iskol√°ba j√°rtam, azt nem is tudtam. Csak akkor tudtam meg, amikor felvettek a Bethlen Gimn√°ziumba, orosz - angol nyelvi oszt√°lyba. R√°jöttem el√©g hamar, hogy itt v√©rt kell izzadni, szemben az √°ltal√°nos iskol√°val. Ott a belv√°rosi iskol√°kba j√°r√≥ gyerekek kenterbe vertek. Az √°ltal√°nos iskol√°ban mindig jeleseket kaptam tanul√°s n√©lkül, itt bizony meg kellett küzdeni az√©rt, hogy valahogy n√©gyes föl√© menjen az ember. Gimn√°ziumban sosem voltam kitűnő, de olyan 4,6, 4,8 tizedeket sikerült el√©rnem. De ehhez iszonyatosan sokat kellett tanulnom. Harmadikos voltam, amikor az oszt√°ly j√≥ tanul√≥i köz√© tudtam küzdeni magamat. Valahogy fontos volt, hogy j√≥ legyek, ne kelljen sz√©gyenkeznem a többiek előtt. A tanulm√°nyi versenyek √©rdekeltek nagyon. A megyei döntőbe jutottam Ki miben tud√≥sban, de ami igaz√°n tal√°n elind√≠tott a p√°ly√°n az az volt, hogy az egyik tan√°runk hihetetlen energi√°t fektetett abba, hogy nyelvet tan√≠tson. Rengeteget gyakorlatozott velünk, orsz√°gos köz√©piskolai tanulm√°nyi versenyen indultam orosz nyelvből, ahol harmadik lettem. Ez azt eredm√©nyezte, hogy mivel az első t√≠znek nem kellett felv√©teliznie, ez√©rt nem kellett felv√©telit tennem. Itt volt egy vargabetű az √©letemben, mert √©n eredetileg angol - n√©met szakra szerettem volna menni az egyetemre, de mivel oroszb√≥l sikerült ez a tanulm√°nyi verseny, √ļgy döntöttem, hogy akkor az orosz mindenk√©ppen szakom lesz. Mell√© nem az angolt, hanem ink√°bb a n√©metet v√°lasztottam.

Milyenek voltak a tan√°rai? Volt kedvenc tan√°ra?
Az √°ltal√°nos iskol√°ban nem voltak meghat√°roz√≥ tan√°raink, gimn√°ziumban viszont igen. Nagyon j√≥ oszt√°lyba is j√°rtam. Az iskola igazgat√≥ja, Grezsa Ferenc a mi oszt√°lyunknak volt a magyar tan√°ra. Nyelvtant √©s irodalmat tőle tanultunk, √©s akkor m√©g nem tudtuk, hogy Grezsa milyen nagy tud√≥s, csak azt tudtuk, hogy egy kitűnő tan√°r. Halk szav√ļ, de hat√°rozott. Akkort√°jt azt hiszem, hogy a Bethlen Gimn√°zium az egyik legjobb gimn√°zium volt a megy√©ben. Grezsa Ferenc ir√°ny√≠totta, aki meghat√°roz√≥ tan√°regy√©nis√©g volt, √©s rengeteget kaptam tőle. Szeretett engem. Nem tudtam megtanulni a verseket. Valahogy nem tudtam memoriz√°lni. M√°st tudtam, de verseket nem. Erre ő r√°jött, √©s nem nyaggatott. Egyszer vil√°gosan megmondta, hogy ő nem √©rti, ez mi√©rt van √≠gy, de tudom√°sul veszi, √©s sose kellett versből felelnem. Nagyon meg√©rtő volt. Meghat√°roz√≥ volt sz√°m√°ra N√©meth L√°szl√≥. Volt egy összevont, harmad � negyedikesek sz√°m√°ra tartott √©retts√©gi felk√©sz√≠tő √≥ra, melyet N√©meth L√°szl√≥ tartott saj√°t munk√°ss√°g√°r√≥l. Akkor jöttünk r√° mennyit is jelent Grezsa Ferencnek N√©meth L√°szl√≥, mert könnyezve köszöntötte az √≥r√°n nemzetünk nagy √≠r√≥j√°t. Ez egy fantasztikusan j√≥ √©retts√©gi √≥ra volt. M√°r nem eml√©kszem, mit h√ļztam az √©retts√©gin, de azt sajn√°lom, hogy nem N√©meth L√°szl√≥t. Az √©retts√©gin is nagyvonal√ļ volt Grezsa, mert nekem akkor tanulm√°nyi versenyem volt, √©s bizony nem √ļgy k√©szültem fel az √©retts√©gire, ahogy kellett volna. Sokat hi√°nyozhattam igazgat√≥i enged√©llyel, szinte eg√©sz √°prilisban. Közben az oszt√°lyt√°rsaim kidolgozt√°k a t√©teleket, azokat megkaptam, de h√°t nem √©n dolgoztam ki, √©s nehezebb egy idegen √°ltal kidolgozott t√©telt megtanulni. √ögyhogy Grezsa Ferenc sejthette, hogy majd lehetnek probl√©m√°k az √©retts√©gin, √©s j√≥ √©rz√©kkel, amikor elkezdtem felelni, rögtön kivitte a vizsgabiztost. Ezek ut√°n sikerült is az √©retts√©gim nagyon sz√©pen mindenből ötösre. Nem vagyok biztos benne, hogy ennyire j√≥ lett volna az eredm√©nyem, ha ott marad a biztos. Azt√°n jött egy katona√©v, amit nem szerettem.

Mi√©rt, mi tört√©nt?
Ez egy nagyon szerencs√©tlen dolog volt, mert H√≥dmezőv√°s√°rhelyre került az összes előfelvett bölcs√©sz. Ez az √©n szülőv√°rosom. A helyőrs√©gben lak√≥knak nem adtak elt√°voz√°st. Akik nem v√°s√°rhelyiek voltak, azok a katonai eskü ut√°n el√©g rendszeresen elt√°vozhattak. Ez azt jelentette, hogy p√©nteken d√©lut√°n összecsomagoltak, √©s h√©tfő reggel hatra be kellett √©rkezniük. A v√°s√°rhelyiek ilyet nem kaphattak √©s nem is voltam egy j√≥ katona. Szenvedtem nagyon a honv√©ds√©gn√©l. Nem fizikailag volt neh√©z, hanem lelkileg. Kint √°lltam az ötös őrhelyen, t√©len, ahova odal√°tszott az a h√°z, ahol laktunk. Ez rossz volt. Nem tudom, hogy a katonat√°rsaim ezt hogyan √©lt√©k meg, de bennem ez egy hihetetlenül rossz eml√©keket hagy√≥ √©v volt. Amikor először bejöttek a szüleim, akkor szab√°lyosan s√≠rtam. Nem √©rtettem, hogy mi√©rt kell ott lenni. Egy sz√©p h√©t volt mindössze, vagy ink√°bb kettő. Nem sokkal a leszerel√©s előtt volt az 1970 � es √°rv√≠z. Minket felvittek Feh√©rgyarmatig, majdnem a szovjet, ukr√°n hat√°rra. Ahogy jött lefel√© a Tisza, √ļgy jöttünk lefel√© a foly√≥ mellett, erős√≠tettük a g√°tat. N√©ha a falvakban rohamcs√≥nakkal az utc√°kra bemenve embereket, √°llatokat, √©rt√©keket mentettünk ki. √ďvod√°kban sz√°lltunk meg. Nagyon csinos ov√≥n√©nik hoztak nekünk finom √©teleket. Ennek a k√©t h√©tnek volt √©rtelme. Olyan √©rtelme is volt, hogy mivel az √ļgynevezett k√©t √©ves √°llom√°nnyal együtt voltunk, ők rögtön kaptak egy jutalomszabads√°got. Elmehettek nyolc napra szabads√°gra, nekünk meg m√°r olyan közel volt a leszerel√©s, hogy a miniszter √ļgy döntött, hogy hamarabb leszerelhetünk. √ćgy m√°r augusztus elej√©n le lehetett szerelni, nem pedig augusztus 25 � √©n, pedig akkor kellett volna. Annyira rossz volt a katonas√°g, hogy mindent elkövettem, √©s sikeres voltam, hogy meg√ļsszam azt, hogy egyetem ut√°n visszavigyenek. Akkor ez m√©g nyolc h√≥nap lett volna, tisztk√©pző, mert az egyetemist√°kat tisztnek kell kik√©pezni � gondolt√°k akkor. Különf√©le √ļton � m√≥don sikerült elint√©znem, hogy nekem nem kellett elmennem Ny√≠regyh√°z√°ra, erre a tisztk√©pzőre. Az egyik leghathat√≥sabb seg√≠ts√©get az egyik volt gimn√°ziumi oszt√°lyt√°rsamt√≥l kaptam, aki egyszerű aktatologat√≥k√©nt dolgozott a hadkieg√©sz√≠tő parancsnoks√°gon, √©s olyan helyre tal√°lta eltenni a kartonomat, hogy az√≥ta sem került elő. Ez volt a seg√≠ts√©g.

Hogyan teltek az egyetemista évek?
Az egyetemi √©vek alatt k√©t nagyon fontos, a p√°ly√°mat meghat√°roz√≥ momentum volt. Az egyik az, hogy kor√°bban csak a nyelveket szerettem, √©s az egyetem alatt szerettem meg a nyelvek tört√©net√©t. Meghat√°roz√≥ volt sz√°momra az, hogy H. T√≥th tan√°r √ļr √≥r√°j√°ra j√°rhattam, √©s tört√©neti szlavisztik√°t, √≥szl√°vot, √≥oroszt lehetett n√°la tanulni. Bevett a di√°kkörbe, egy idő ut√°n a di√°kkör titk√°ra voltam, orsz√°gos di√°kköri konferenci√°n dolgozatokkal szerepeltem. Ezt ő nagyon t√°mogatta. Hossz√ļ ideig √ļgy volt, hogy szlavista leszek. Ha nem tal√°lkoz√≥m azzal a meghat√°roz√≥ professzorral, aki azt√°n nekem a mesterem lett, R√≥na Tas Andr√°ssal, akkor biztos, hogy szlavista lettem volna. Biztosan nem √©rtem volna el ennyit, amennyit sikerült el√©rnem. Nem tudtam volna ennyire haladni a p√°ly√°n.

Hogyan került kapcsolatba az altajisztik√°val?
N√©met - orosz szakon kezdtem el a tanulm√°nyokat, √©s fejeztem be 1975 � ben. Kaptam egy köz√©piskolai tan√°ri diplom√°t ebből a k√©t nyelvből, de amikor ezt a diplom√°t megkaptam, akkor első √©ves hallgat√≥ voltam ugyanitt a bölcs√©szkaron. 1974 - ben indult egy szak, √©s ez volt az a sorsford√≠t√≥ vargabetű, ami meghat√°rozta az √©letemet, mert akkor elkezdtem az altajisztika szakot. Ezt 1979 - ben be is fejeztem kitüntet√©ses oklev√©llel. Az√≥ta ez a szakm√°m. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy besz√©lek angolul, n√©metül, oroszul, mert ez a szak művel√©s√©hez kell. Teh√°t nem el√©g, ha a török nyelveket ismeri az ember, az angol √©s a n√©met nyelv felt√©tlenül szüks√©ges hozz√°, mert a szakirodalom ezeken a nyelveken van, a konferenci√°kon √≠gy tudom meg√©rtetni magamat. Ezenk√≠vül az orosz volt nekem fontos, mert nagyon sokat voltam terepen, különösen az egykori Szovjetuni√≥ török közt√°rsas√°gaiban. Nyilv√°n Türkmeniszt√°nban nem türkm√©nül besz√©ltem az emberekkel, vagy Kazahszt√°nban nem kazahul, hanem oroszul. Tat√°rul el√©g j√≥l megtanultam, mert amikor egyetemista voltam altajisztika szakon, akkor ott töltöttem a r√©szk√©pz√©st Kaz√°nyban a Kaz√°nyi Egyetemen. Tulajdonk√©ppen 27 � 28 √©ves voltam akkor, amikor az altajisztika szakot befejeztem. Nekem akkor indult a p√°ly√°m. Azt hiszem egyedül voltam, aki k√©t doktor√°tust is szerzett, mind a kettő bölcs√©szdoktori. 1978 � ban szlavisztik√°b√≥l, 1982 � ben pedig turkol√≥gi√°b√≥l. Ezek az√©rt valahol össze is függtek. Mind a kettő esetben nyelvtört√©netről volt sz√≥. Azt√°n √ļgy elindult a dolog. Kandid√°ltam 1986 � ban, 1994 � ben m√°r k√©sz voltam az akad√©miai doktori √©rtekez√©ssel, ezt 1996 � ban v√©dtem meg. Ez egy√©bk√©nt egy p√°ratlan √©v volt nekem, mert akkor v√©dtem meg a nagydoktorit, akkor neveztek ki egyetemi tan√°rnak. Tal√°n m√©g fontosabb volt sz√°momra, hogy √©n voltam az elnöke a szakma legnagyobb tudom√°nyos seregszeml√©j√©nek, ami az√©rt volt, mert itt tartottuk Szegeden, √©s mindig a helyi elnököl. Volt m√©g egy előnye a dolognak: itt az a trad√≠ci√≥, hogy az előző √©vi elnököt ingyen megh√≠vj√°k a következő konferenci√°ra. Kicsit gondolkodtam, hogy vajon hol lesz a következő konferencia. Többen a bar√°taim közül viccelődtek, hogy amilyen szerencs√©m van biztos, hogy Szlov√°ki√°ban, vagy Rom√°ni√°ban lesz, ezzel szemben Amerik√°ban volt, √©s akkor voltam először Amerik√°ban.

Szabadidejében mit csinál?
Horg√°szom. A horg√°szat a gyerekkoromban is megvolt. Mogyor√≥fa vessző meg v√©kony zsin√≥r, kamp√≥ra hajl√≠tott tű. Piros rongy a v√©g√©re √©s mentünk b√©k√°zni az öcs√©mmel. De komolyabb horg√°szatot nem műveltem √©vekig. Ugyanakkor nagy nosztalgi√°m volt ir√°nta hossz√ļ ideig, de nem volt nemhogy szem√©lyaut√≥m, de motorom vagy ker√©kp√°rom se, √©s az√©rt az m√©gis kell hozz√°. N√©gy √©ve van aut√≥m, √©s azon a napon, amikor megvettem az aut√≥t, akkor bementem a horg√°szegyesülethez, √©s mondtam, hogy szeretn√©k horg√°szni. Nagyon elcsod√°lkoztam, mert mondt√°k, hogy akkor vizsg√°znom kell. Aranyos volt a Hermann Ott√≥ Egyesület vezetője, mert v√©gign√©zett rajtam, √©s odaadott egy kilencven oldalas kis brossur√°t, √©s azt mondta, hogy az√©rt ezt maga h√°romszor olvassa √°t! Elolvastam h√°romszor, levizsg√°ztam, vettem botokat, √©s megismerkedtem egy az√≥ta nagyon j√≥ bar√°tommal, Hask√≥ Zsolttal, aki az első horgom felkötötte, √©s megmutatta, hogyan kell az ors√≥t haszn√°lni. Az√≥ta √ļgy √©rzem, hogy a horg√°szat percei azok, amelyek igaz√°n fontosak. Ez a kikapcsol√≥d√°s tök√©letes m√≥dja. Ez a hobbi rendesen meghat√°rozza az ember √©let√©t, mert ha nincs valami nagyon komoly ok, √©s az nem teszi lehetetlenn√©, akkor h√©tv√©g√©n egy napot v√≠zparton töltök. Annyira v√°rom ezeket az alkalmakat, hogy alig tudok aludni előtte. Az időben lefekv√©s n√°lam √©jf√©l körül van, mert egy√©bk√©nt olyan egyig szoktam fent lenni, √©s h√©tkor m√°r fel kell kelnem. Ez olyan hat √≥ra alv√°s, de ez el√©g. Nincsen semmi gond, ha rendszeresen megvan. Persze, ha horg√°szni megy az ember, akkor nagyon kor√°n fel kell kelni. Fel kell kelni n√©gykor, hogy ötkor lehessen indulni. J√≥ ki√©rni akkor, amikor felkel a nap. Az nagyon sz√©p! Amikor m√©g csak dereng, √©s amikor az ember bedobja a botot, √©s √©ppen jön fel a nap, az nagyon sz√©p!

Sosem szokott f√°radt lenni?
Dehogynem! √Āltal√°ban akkor vagyok f√°radt, amikor nem a szakm√°t csin√°lom, hanem amikor √©rtekezletekre kell j√°rnom, Pestre kell utaznom. Amikor megadatik az, hogy szakm√°val foglalkozzam az nagyon j√≥, azt nagyon szeretem. Ez a harmadik √©vem d√©k√°nk√©nt, √©s azt szeretn√©m, hogy ha nem l√°tszana meg a szakm√°ban az, hogy d√©k√°n voltam. √ögy √©rzem, hogy az eddig elm√ļlt h√°rom √©vben is annyit √≠rtam, amennyit szoktam. Viszont a tansz√©ken megl√°tszik. A tansz√©ket sokkal akt√≠vabban ir√°ny√≠tottam. A munkat√°rsaim sokat seg√≠tenek, √©s ez√©rt h√°l√°s is vagyok nekik. A d√©k√°ns√°g meg egy fontos feladat. Ez egy nagy kar, tele sz√≠nes egy√©nis√©gekkel. √ögy szeretn√©k itt d√©k√°n lenni, hogy amikor m√°r nem vagyok d√©k√°n, akkor ne kelljen a folyos√≥n elford√≠tanom a tekintetem, vagy ne l√°ssak olyat, hogy nem sz√≠vesen vesznek √©szre. Azt hiszem, hogy most m√°r annyira megismertem a kart, hogy tal√°n ettől nem kell tartanom. Nem tudom, hogy lehet � e az ember mindenki d√©k√°nja, de nem hiszem. Vannak viszont elk√©pzel√©seim, hogy milyen ir√°nyba kell mennem. Sőt, m√©g √≥ri√°si terveim vannak.

Tanítani szeret?
Tan√≠tani nagyon szeretek. Nem biztos, hogy helyes √≠gy, de az ut√≥bbi időben legsz√≠vesebben a doktori kurzusokon. Ugyanis ott tapasztalok igaz√°n √©rdeklőd√©st. Azt nem szeretem, amikor bemegyek egy √≥r√°ra, √©s esetleg id√©zőjelben Nobel d√≠jas gondolatokat közlök, vagy valami nagyon buta dologr√≥l √©rtes√≠tem a hallgat√≥s√°got, √©s ugyanaz a tekintet fogad. Ez nagyon rossz. √ögy gondolom, hogy a doktori k√©pz√©sen az√©rt olyanok vannak, akik t√©nyleg √©rdeklődnek. Sz√°momra rejt√©ly, hogy mi√©rt van ez a visszaes√©s. Sokszor döbbenten ülök a felv√©teli bizotts√°gban. Bejön valaki hozz√°nk felv√©telizni √ļgy, hogy massz√≠v kettese volt valami szakköz√©piskol√°ban. Magyarb√≥l, tört√©nelemből, matematik√°b√≥l, fizik√°b√≥l kettes, √©s altajisztika szakra akar j√°rni. Nem √©rtem. Term√©szetesen nem mondhatom neki, hogy maga ne jöjjön hozz√°nk. M√©g az is lehet, hogy felvesszük. De √©rdeklőd√©st nem tapasztalok, √©s okt√≥ber v√©g√©n m√°r nincs n√°lunk. √ögy gondolom, hogy ez egy tud√≥s szak kellene hogy legyen, illetve olyan embereknek kellene v√©gezniük ezt a szakot, akik valamilyen c√©gn√©l gazdas√°gi levelezők szeretn√©nek lenni, vagy az üzleti √©letben szeretn√©nek valahol elhelyezkedni. Meg akarnak tanulni j√≥l törökül, meg akarnak tanulni mongolul, kazahul. Ez is lehet egy √©letc√©l. De ha abszol√ļt antitalentum a nyelvtanul√°sban valaki, tudom√°nyos √©rdeklőd√©se nincs, akkor nem √©rtem, mit keres itt.

Azért biztos vannak szép emlékei is a tanítványairól!
Rengeteg! A legjobb az, hogy √ļgy gondolom, van olyan tan√≠tv√°nyom, aki ut√°np√≥tl√°sk√©nt figyelembe vehető. √Čn körülbelül tudom, hogy ki lesz az. Ezt ő m√©g nem tudja, √©s m√©g nem is fogja egy ideig tudni. De egy olyan tehets√©ges √©vfolyam van √©ppen a kezeim között, ahonnan azt hiszem, tudok majd v√°lasztani. √Čs ez nagyon j√≥!

√Ārvai Mara

 

 



HozzÔŅĹszÔŅĹlÔŅĹsok Kedves OlvasÔŅĹ! Jelentkezzen be ÔŅĹs akkor hozzÔŅĹszÔŅĹlhat a tÔŅĹmÔŅĹhoz!



Webradio.hu - Szegedi, orszÔŅĹgos ÔŅĹs sport hÔŅĹrek a nap 24 ÔŅĹrÔŅĹjÔŅĹban!:H√≠rek arrow Universitas



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player