3. lap. �sszesen 3.
- Ma talán a legnépszerűbb operaénekes Magyarországon, tavaly örökös taggá választották, s elhelyezhette lábnyomát a pesti Broadway aszfaltján...
Nagyon büszke vagyok erre az elismerésre, különösen azért, mert a közönség dönt róla, és olyan művészek - például Lukács Margit, Sinkovits Imre és Bessenyei Ferenc - társaságában kaptam meg, akiket én is halhatatlanként tisztelek.
- Azt viszont meglepve láttam, hogy az eddigi örökös tagok közül Gregor József az egyetlen, akinek nincs még Kossuth-díja...
Bár soha egyetlen ülésére sem mentem el, éveken át tagja voltam a Kossuth-díj Bizottságnak, amelynek köztudottan csak olyan művész lehetett tagja, akit korábban már kitüntettek a díjjal. Rólam mindenki azt hitte, már régen megkaptam. Amióta nyugdíjba mentem a Szegedi Nemzeti Színháztól, mindenütt vendégként lépek fel. Így nem is volt olyan intézmény, amelyik felterjeszthetett volna. Így marad az örökös tagság, az viszont kétszeresen is, hiszen a szegedi színház már évekkel ezelőtt örökös tagjának választott.
- Jó kapcsolata alakult ki más művészeti ágak vezető egyéniségeivel is, a Budapest Galériában néhány hónapja például Kass János kiállításának megnyitóján énekelt...
Számomra mindig fontosak voltak ezek a barátkozások. Amikor Szegedre kerültem, még divatban voltak az esti kocsmai beszélgetések. A Hágiban, a Kis-Hungáriában, a Búzában fantasztikus élet folyt. Halász Előd professzornak a Búza volt a kedvenc helye, oda vitte a német és angol vendégeit is. A zenésztársadalom törzshelye a Bárka volt, félúton a színház és a zenekari próbaterem között. Átjártak oda a Radnóti gimnázium tanárai is. Éjszakába nyúló nagyszerű beszélgetésekre emlékszem. A konzervatóriumi tanárok standhelye a Hági söröző volt. Kardos Palival, a zenetörténész Nagy Pistával mindig találkozhatott ott az ember. Az esti beszélgetések alkalmával rengeteg információt be lehetett gyűjteni. Mindenki mindenkivel jóban volt. Mocsár Gabival vagy Vinkler Laci bácsival óriási élmény volt egy-egy éjszakát átbeszélni. Ha összetalálkoztunk az utcán, sokszor órákig tartó diskurzusokat folytattunk.
- Az operaénekesek közt meglehetősen sok a szakbarbár, Gregor Józsefet azért is szereti a média, mert mindenhez hozzá tud szólni, mindenről van véleménye...
Habitus kérdése! Engem a zenén kívül még csomó minden érdekel. Például a számítógépek is. Megőrülnék, ha csak opera és színház létezne! Mostanában jutottam el oda, hogy a napi politikára már nem figyelek a korábbihoz hasonló intenzitással. Politikus barátaimmal sem beszélgetünk róla. Napilapok helyett is szívesebben olvasok folyóiratokat, verseket vagy épp Jókait és Móriczot. A politikával már nem tudok azonosulni, mert megpróbálok normálisan, a formális logika szabályai szerint gondolkodni. A politikában pedig ez a gondolkodásmód életveszélyes, aki így politizál, az úgy jár, mint Gandhi. Az ország sorsa persze nagyon is foglalkoztat, szomorúan figyelem, hogyan morzsolódik fel Magyarországon az a középréteg, ami a polgári társadalmak meghatározó erejét jelenti. Nagy kár, hogy amikor végre valóban szabadok és függetlenek lettünk, ahelyett, hogy az ország kátyúba ragadt szekerét közös erővel kitoltuk volna, azonnal egymásnak estünk.
- Legutóbb Kovalik Balázs konzervatívnak épp nem nevezhető rendezésében, A varázsfuvolában láthatta a szegedi közönség...
Úgy jöttem haza már az első színpadi próbáról, hogy végre megtudtam, miért rossz A varázsfuvola.
- Miért?
Mert egy eljátszhatatlan, rossz darab. Mióta a pályán vagyok, ezt gondolom róla. Végre találkoztam egy kiváló rendezővel, akinek ugyanez a véleménye! Sarastro szerepe egy hazugság. Sarastro rossz ember, a humánum nevében hazudja végig a darabot. Nem azért tartja fogva Paminát, mert magasztos elvei vannak, hanem egyszerűen azért, mert szerelmes belé. El kell olvasni a német eredetit, abból ez világosan kiderül! Egyébként is rossz a darab, teli van dramaturgiai buktatókkal. Több mint harminc éve énekelem Sarastro szerepét, Kovalik Balázs szegedi rendezése volt az első, amiben szívesen játszom. Ez a darab annak köszönheti apoteózisát, hogy a két világháború közötti nagy karmesternemzedék - Bruno Walter, Wilhelm Furtwängler, Otto Klemperer és Karl Böhm - piedesztálra emelte, s azt mondta: lássatok csodát, itt A varázsfuvola. Szerintem mind a négyen azért csináltak belőle csodát, mert gyönyörű zene, de a darabot egyikük sem értette.
- A következő hónapokban milyen feladatokra készül?
Szinetár Miklós, az Operaház igazgatója több évre előre betáblázott, azaz minden évadra elővett nekem egy darabot. Ebben a szezonban például Rossini Hamupipőkéjében Don Magnifico szerepét énekelem, amit néhány héttel később a Flamand Opera társulatával Antwerpenben és Gentben is játszom. (A következő évadban a Pomádé király új ruhája, majd utána a Szöktetés a szerájból következik.) Októberben az Egyesült Államokba utazom, ahol a portlandi operában Don Pasqualét énekelem. Annak idején a Hegedűs a háztetőn Tevjével a szegedi színházban eljutottam egészen a főpróbaidőszak kezdetéig, végül azonban kimaradtam a darabból. De mindig nagyon szerettem volna megcsinálni, ezért rögtön igent mondtam, amikor Schwajda György nemrégiben megkeresett, hogy jövő januárban lenne-e kedvem Szolnokon eljátszani. Tevje gondolkodásmódja, habitusa roppant közel áll a szívemhez. Amikor a Művész Presszóban leültünk Schwajdával beszélgetni, s ő csak azt kérte tőlem: "Jóska, nehogy koncepciód legyen. Nincs rá szükség, mert Tevje te vagy." Nagy szeretettel készülök a szolnoki produkcióra, amelyben Golda szerepében Törőcsik Mari lesz a partnerem. Még egy érdekessége lesz az előadásnak: Tevje egyik leányát, Hodelt Bernadett lányom játssza.
- Mostanában hogy érzi magát Szegeden?
Annak ellenére, hogy néhány éve a város egyes vezetői rendesen elbántak velem, itt van az igazi otthonom. Ha azt mondom, hazamegyek, az mindig Szegedet jelenti.
Hollósi Zsolt
|< Kezd�
< El�z�
1
2
3
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!