Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyó titkai
Beszélgetés Pál Tamás karmesterrel, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatójával
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
Április 2020
H K S C P S V
30311 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3
Ebben a hónapban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Piczil Márta: Nem véletlen az ősi szereposztás
Veresné Novák Katalin: Kellenek a nők a közéletbe
Filmleírások
Feketék fehéren
Mese
A lyukas zokni
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
Munkatársunktól   2006 November 13, Monday  
Image
Kalandos életút, kimagasló szakmai elismerések. Ez jellemzi Varró Vince belgyógyász professzor életútját. Több mint 50 év után idén először nem tanít orvostanhallgatókat.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

- Amikor Ön gimnáziumba járt, még egészen más volt az iskolarendszer, a politikai rendszer, sőt az orvos szakma is. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
- Budapesten, a Mátyás Király Gimnáziumba jártam, amely a Várban, a Halászbástya alatt volt. Bár családomban sok ügyvéd volt, én, fejembe vettem, hogy orvos leszek. Pestre nem vettek fel, ezért elmentem Belgrádba, ahol két nagybátyám élt. Elvégeztem két évet, de akkor jött a háború.
Mielőtt a németek elkezdték volna bombázni Belgrádot, a magyar követség értesített a közelgő veszélyről, és a követség munkatársainak nagy részével együtt még aznap elhagytam a szerb fővárost.

- A háború mégsem törte meg a tanulmányait, hiszen beiratkozott a jogi egyetemre.
- Igen, bár a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktori diplomát szereztem, mégsem adtam fel a reményt, hogy orvos legyek. A háború után, 1945-ben Szegeden elismerték a Belgrádban teljesített két évemet, így 1949-ben orvosi diplomával a zsebemben kezdhettem el a SZOTE I. sz. Belklinikáján dolgozni, vagyis több mint 55 éve járok nap, mint nap ebbe az épületbe.

- A belgyógyászat óriási terület, amelyen belül rövidesen meg kellett találnia azt a kicsi szeletet, amelynek a specialistájává akart válni.
- Már hallgató koromban diákköri munkát végeztem, a klinikán Hetényi Géza professzor azt a feladatot adta, hogy foglalkozzam a gyomorsavval és a fekélybetegséggel, majd később ehhez kapcsolódóan a klinikán létrehozott fekélybeteg osztályra osztott be.

- A fekély népbetegségnek számított abban az időben. Ma, mintha kevesebbet hallanánk erről a betegségről.
- Szerencsére vannak olyan gyógyszereink, melyek segítségével, nagy biztonsággal tudjuk gyógyítani ezt a betegséget, sőt azt is meg tudjuk akadályozni, hogy egy embernek életében többször is kiújuljon a fekélye. Ennek ellenére ez a betegség mind a mai napig sok fejtörést okoz a kutatóknak. A gyomorban és a vékonybélben sok hormon képződik, és, ha ezekkel valami probléma adódik, ez kóros eltérések kiindulópontja lehet. A kandidátusi témám mégis a gyomorsavhiány volt, mert Hetényi professzor ezt a feladatot jelölte ki nekem.

- Ez már az 50-es évek közepe. Gondolom a történelem viharai a klinika életét. sem hagyták érintetlenül.
- Pont a kandidátusi védésemet tréfálta meg egy kissé a történelem, hiszen ennek időpontját 1956. október 24-ére tűzték ki az Akadémián. A 23-i események ismeretében megkérdeztem Hetényi professzort, hogy most mi legyen? Ő felhívta az Akadémiát, és megkérdezte, menjünk-e Pestre. A vonal túloldalán csak annyit mondtak: Megőrültek maguk?

- Gondolom, a későbbiekben azért pótolták a kandidátusi védést.
- Igen, a következő év tavaszán megtörtént ez is, igaz, az ajtóban egy géppisztolyos katona állt, aki feladatául kapta biztosítani az összejövetel politikamentességét. Három évvel később már docens voltam, de ekkor a klinikát már Julesz Miklós vezette. Meghatározó élmény volt számomra 1967-68-ban az egyéves párizsi tanulmányutam, ahol a világ egyik legjobb gasztroenterológus kutató-belgyógyászával dolgozhattam együtt. 1970-től már a SZOTE II. sz. Belklinikáját vezettem, amelynek korábbi igazgatója Nyugatra disszidált. Julesz professzor halála után aztán 1973-ban visszatértem ide, és vezettem az intézményt 1991-ig, nyugdíjba vonulásomig.

- Azóta is igen aktív, és nap, mint nap bejár az irodájába.
- Igen, de a fehér köpenyemet a szögre akasztottam, azóta orvosi munkát nem végzek. A Magyar Belgyógyász Társaság elnöke voltam 1994-ig, sőt ugyanebben az évben a Belgyógyász Világkongresszus elnökének is megválasztottak. Nagy becsben tartom Hetényi Emlékérmemet (1961), a Markusovszky Díjaimat (1963, 1967), a Szegedért Alapítvány fődíját (2001) és az Akadémia Eötvös József Emlékérmét.

- Végül, egy Szegeden igazán aktuális kérdést hadd tegyek fel önnek! Mint az emésztőszervek nemzetközi hírű kutatója hogyan vélekedik arról a népi hiedelemről, hogy az Anna víz fogyasztása jót tesz az emésztésnek?
- Nézze, én nem vizsgáltam az Anna víz hatását, de egy tény: 15 éve csapvizet nem iszom, csak szegedi Anna vizet.

Szincsok György


Hozzászólások Kedves Olvasó! Jelentkezzen be és akkor hozzászólhat a témához!



Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában!:Hírek arrow Gyűjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player