Arcképcsarnok
Kovács Béla -generációk francia tanára
ImageKovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát.
A könyvtár közvetítsen kulturális értékeket
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Várkonyi Tamás: Egy orvos a cukorbetegekért
Etka anyĂł titkai
Beszélgetés Pál Tamás karmesterrel, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatójával
Könyv
Hírlevél
Hírlevél
Programajánló
�prilis 2024
H K S C P S V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5
Ebben a h�napban
Színikínálat
Gyüjtemény
WebKozmo
Hetesi Erzsébet: Nem könnyû ma dékánnak lenni
Vajda Júlia: a férfiak szeretik irányítani a nõket
Relax
Futballmeccsen
A férfi földrajza
Arcképcsarnok Arcképcsarnok
Varró Vince - Félszáz év a belgyógyászatban
MunkatársunktĂłl   2006 November 13, Monday  
Image
Kalandos életút, kimagasló szakmai elismerések. Ez jellemzi Varró Vince belgyógyász professzor életútját. Több mint 50 év után idén elõször nem tanít orvostanhallgatókat.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF

- Amikor Ön gimnáziumba járt, még egészen más volt az iskolarendszer, a politikai rendszer, sõt az orvos szakma is. Hogyan emlékszik vissza erre az idõszakra?
- Budapesten, a Mátyás Király Gimnáziumba jártam, amely a Várban, a Halászbástya alatt volt. Bár családomban sok ügyvéd volt, én, fejembe vettem, hogy orvos leszek. Pestre nem vettek fel, ezért elmentem Belgrádba, ahol két nagybátyám élt. Elvégeztem két évet, de akkor jött a háború.
Mielõtt a németek elkezdték volna bombázni Belgrádot, a magyar követség értesített a közelgõ veszélyrõl, és a követség munkatársainak nagy részével együtt még aznap elhagytam a szerb fõvárost.

- A háború mégsem törte meg a tanulmányait, hiszen beiratkozott a jogi egyetemre.
- Igen, bár a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktori diplomát szereztem, mégsem adtam fel a reményt, hogy orvos legyek. A háború után, 1945-ben Szegeden elismerték a Belgrádban teljesített két évemet, így 1949-ben orvosi diplomával a zsebemben kezdhettem el a SZOTE I. sz. Belklinikáján dolgozni, vagyis több mint 55 éve járok nap, mint nap ebbe az épületbe.

- A belgyógyászat óriási terület, amelyen belül rövidesen meg kellett találnia azt a kicsi szeletet, amelynek a specialistájává akart válni.
- Már hallgató koromban diákköri munkát végeztem, a klinikán Hetényi Géza professzor azt a feladatot adta, hogy foglalkozzam a gyomorsavval és a fekélybetegséggel, majd késõbb ehhez kapcsolódóan a klinikán létrehozott fekélybeteg osztályra osztott be.

- A fekély népbetegségnek számított abban az idõben. Ma, mintha kevesebbet hallanánk errõl a betegségrõl.
- Szerencsére vannak olyan gyógyszereink, melyek segítségével, nagy biztonsággal tudjuk gyógyítani ezt a betegséget, sõt azt is meg tudjuk akadályozni, hogy egy embernek életében többször is kiújuljon a fekélye. Ennek ellenére ez a betegség mind a mai napig sok fejtörést okoz a kutatóknak. A gyomorban és a vékonybélben sok hormon képzõdik, és, ha ezekkel valami probléma adódik, ez kóros eltérések kiindulópontja lehet. A kandidátusi témám mégis a gyomorsavhiány volt, mert Hetényi professzor ezt a feladatot jelölte ki nekem.

- Ez már az 50-es évek közepe. Gondolom a történelem viharai a klinika életét. sem hagyták érintetlenül.
- Pont a kandidátusi védésemet tréfálta meg egy kissé a történelem, hiszen ennek idõpontját 1956. október 24-ére tûzték ki az Akadémián. A 23-i események ismeretében megkérdeztem Hetényi professzort, hogy most mi legyen? Õ felhívta az Akadémiát, és megkérdezte, menjünk-e Pestre. A vonal túloldalán csak annyit mondtak: Megõrültek maguk?

- Gondolom, a késõbbiekben azért pótolták a kandidátusi védést.
- Igen, a következõ év tavaszán megtörtént ez is, igaz, az ajtóban egy géppisztolyos katona állt, aki feladatául kapta biztosítani az összejövetel politikamentességét. Három évvel késõbb már docens voltam, de ekkor a klinikát már Julesz Miklós vezette. Meghatározó élmény volt számomra 1967-68-ban az egyéves párizsi tanulmányutam, ahol a világ egyik legjobb gasztroenterológus kutató-belgyógyászával dolgozhattam együtt. 1970-tõl már a SZOTE II. sz. Belklinikáját vezettem, amelynek korábbi igazgatója Nyugatra disszidált. Julesz professzor halála után aztán 1973-ban visszatértem ide, és vezettem az intézményt 1991-ig, nyugdíjba vonulásomig.

- Azóta is igen aktív, és nap, mint nap bejár az irodájába.
- Igen, de a fehér köpenyemet a szögre akasztottam, azóta orvosi munkát nem végzek. A Magyar Belgyógyász Társaság elnöke voltam 1994-ig, sõt ugyanebben az évben a Belgyógyász Világkongresszus elnökének is megválasztottak. Nagy becsben tartom Hetényi Emlékérmemet (1961), a Markusovszky Díjaimat (1963, 1967), a Szegedért Alapítvány fõdíját (2001) és az Akadémia Eötvös József Emlékérmét.

- Végül, egy Szegeden igazán aktuális kérdést hadd tegyek fel önnek! Mint az emésztõszervek nemzetközi hírû kutatója hogyan vélekedik arról a népi hiedelemrõl, hogy az Anna víz fogyasztása jót tesz az emésztésnek?
- Nézze, én nem vizsgáltam az Anna víz hatását, de egy tény: 15 éve csapvizet nem iszom, csak szegedi Anna vizet.

Szincsok György


Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek arrow Gyûjtemény



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player