| Arcképcsarnok |
|---|
 Kovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát. |  |
| |
| |
| |
| |
|
| Könyv |
|---|
| Hírlevél |
|
|
|
Nyugodt portré Vécsei professzorról
Munkatársunktól
2007 April 06, Friday
 A Szegedért Alapítvány kutatói kuratóriuma a Szõkefalvi-Nagy Béla Díjjal adózott Dr. Vécsei László, a neurológia professzorának munkássága elõtt.
|
 A professzor egy kellemes kézszorítást követõen bevezetett a nyugalom szentélyébe. Semmi különös nincs a professzori szobában, diplomák, oklevelek, konferenciákról fotók a falon, könyvek, iratok a polcokon, kis íróasztal, számítógép, kanapé és két fotel a vendégek fogadására. Ennyi, bár más már nem is férne be a picike helyiségbe. Mégis szinte elfelejtettem az idõ fogalmát, olyan nyugodtság vett rajtam erõt, amirõl nem is tudtam, hogy hiányzott. Árad ebbõl az emberbõl a kiegyensúlyozottság, kellemes határozottság és nyugalom. S mindez úgy - amint az a beszélgetés során kiderült - vannak neki is komoly mániái, mint a kutatás hazai fejlesztése; az oktatás, betegellátás, kutatás tevékenységek összekapcsolása a hazai orvoslásban, és még sorolhatnák, hiszen számos társaság elnöke, bizottságok tagja, szaklap fõszerkesztõje, aktív gyógyító, kutató, oktató, konferenciajáró ember. Mindemellett 3 gyermek édesapja. Névjegy: Dr. Vécsei László (1954) tanszékvezetõ egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai vezetõje (1993-), majd a Neurológiai Klinika igazgatója, az orvostudományok (MTA) doktora (1992), s az MTA levelezõ tagja (2001-). Három évig volt tanulmányúton Svédországban a Lundi Egyetemen, ahol a Lundi Egyetem doktora fokozatot kapta, illetve Bostonban a Harvard Egyetemen. Az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnökhelyettese, a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság tagja, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának és az MTA Klinikai Idegtudományi Bizottságának elnöke, az ETT TUKEB és a Magyar Agykoalíció alelnöke, az Európai Klinikai Neurofarmakológiai Társaság és a Duna Nemzetközi Neurológiai Társaság fõtitkára, a Magyar Fájdalom Társaság tiszteletbeli elnöke, valamint a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének elnöke. Folyóiratok szerkesztõbizottságának tagja: Journal of Neurological Sciences, European Journal of Neurology (2000-2006), Magyar Alapellátási Archívum (1998-2004), Ideggyógyászati Szemle/ Clinical Neuroscience, Orvosi Hetilap, Polish Journal of Neurology and Neurosurgery, Acta Biologica Szegediensis, Scripta Neurologia Psychiatria, Lege Artis Medicinae and Pharmaceutical. Az Annals of Albert Szent-Györgyi Medical and Pharmaceutal Center társszerkesztõje, és a MOTESZ Magazin fõszerkesztõje. Érdeklõdési területe: a neurológiai kórképek pathomechanizmusa új terápiás alternatívák vizsgálata, valamint a kinurenin rendszer szerepe a neurodegeneráció és neuroprotekció folyamataiban. Több, mint 300 közlemény, valamint 11 könyv szerzõje, illetve társszerzõje.
A beszélgetés apropója, hogy a Szegedért Alapítvány kutatói kuratóriuma a Szõkefalvi-Nagy Béla Díjjal adózott a Szegedi Egyetemen végzett, s 1993 óta itt dolgozó tudós munkássága, elért eredményei elõtt.
Az a kitüntetés mindig értékesebb, amit saját környezetében kap meg az ember. Meghatott a Szegedért Alapítvány elismerése. Egy díjat két érték határoz meg: kik adják és kik kapják. Esetemben az adományozók, és nem utolsó sorban az eddigi díjazottak névsora is rendkívül rangos a Szegedért Alapítvány esetében.
- Ön ebben az évben egy másik elismerésben is részesült, mert gondolom annak számít, hogy a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) elnökének választották meg két évre. Milyen határozott elképzelésekkel látott ennek a feladatnak, ebben az egészségügyre vészterhes idõkben?
A hazai orvostudomány fejlõdése érdekében elengedhetetlen a kutatás fejlesztése, hiszen e nélkül nincs hatékony betegellátás, és meghatározó az oktatás területén is. Ugyanis, ha az orvoskutatás háttérbe szorul, az elõbb-utóbb érezhetõ a betegellátás és az oktatás színvonalán is. Egy gyógyító nem elégedhet meg azzal, hogy csak a szakirodalmat olvassa, hiszen ha nem végez valamilyen kutató munkát egy idõ után esetleg nem is pontosan érti olvasmányát. Közvetlenül kell tehát találkozni, surlódni az anyaggal. Az oktatásban szintén ez látható, sõt még a diákok között is azok szereznek komoly tudást, akik idõt szánnak saját ötleteikre kidolgozására, önálló kutató munkára. A MOTESZ-ben erõs az elkötelezettség arra, hogy képviselje ezt az álláspontot -azaz a betegellátás, kutatás és oktatás komplex egységét- ráadásul én könnyebb helyzetben vagyok, hiszen abban modellben élek itt Szegeden, amirõl beszélünk a Szövetségben.
- Valóban modellértékûnek tartja azt a közeget, amiben dolgozik? Ez a modell, amire egy kutató, klinikus és oktató vágyik?
Természetesen vannak hiányosságok, s mindig lehet javítani egy rendszeren. Szerencsés lenne, ha mindenki saját habitusa és a Klinika elvárása szerint megtalálhatná a megfelelõ arányokat, mondjuk tevékenysége 60 százalékában a betegellátásban vesz részt, 20 százalékában oktat, és 20 százalékában kutatásokat végez, s ennek megfelelõn történne a finanszírozása is. Persze, ez más arányokkal is elképzelhetõ. Komoly probléma azonban, hogy az OEP és az oktatási források szûkös volta mellett, nincs elég kutatási pénz. Magyarországon nem éri el a GDP 1 %-át sem a kutatásokra fordítható összeg. Bár mi magyar viszonylatban nem lehetünk elégedetlenek, hiszen pályázatok során kaptunk támogatást. Kiemelendõ a Dél-Alföldi Neurobiológiai Tudásközpont szerepe. Ez jelentõs áttörést hozhat.
- Egyik cikkében azt írja, sokat vár attól, hogy 2010-re a nemzeti össztermék 3 százalékra kell emelni a kutatás, fejlesztésre fordított forrásokat.
Természetesen, azért azt is tudomásul kell venni, hogy noha ez a három százalék magyar viszonylatban jelentõs összeg, egy nálunk gazdagabb országban -ahol a nemzeti jövedelem jóval magasabb a hazainál- a 3 százalék többszöröse lehet a mienknél.
- A MOTESZ Magazin fõszerkesztõjeként többször hangsúlyozta azt is, hogy többet kellene tenni, azért, hogy a társadalom megismerje a hazai kutatási eredményeket. Egy finnországi közvélemény-kutatásra hivatkozva kifejti, ki kellene használni azt a lehetõséget, hogy az emberek többségét foglalkoztatja az orvoslás legújabb eredményei, az egészségmegõrzéssel kapcsolatos információk.
Ha jól emlékszem a finnországi adatokra a lakosság 80 %-a mutat komoly érdeklõdést a gyógyítási, orvosi információk iránt. Olyan kezdeményezésekre van szükség, mint a Mindentudás Egyeteme, amely nagyon népszerû, és már helyi programok is kapcsolódnak hozzá, például itt Szegeden is. Sokkal több ilyen és hasonló mûsor kellene, s nem csak a televíziókban, hanem mindenféle orgánumban, hogy az emberek sokkal tájékozottabbak legyenek az egészségük megvédésével kapcsolatban. Persze tudom, hogy sokszor elsõsorban a profit mozgatja a médiát, s nem biztos, hogy tudományos ismeretterjesztés és az egészségnevelés ebbõl a szempontból a legfontosabb tényezõ.
- Talán mi, ezzel az interjúval, hozzátudunk járulni a tájékoztatás javítására irányuló vágya teljesüléséhez. Éppen ezért segítsen nekem, meg tudom érteni laikusként az Ön kutatásait?
Persze, ez nagyon egyszerûen megfogalmazható. Szinte minden neurológiai kórképnél, mint az agyi keringési zavarok, vagy agyvérzés, a sclerosis multiplex, Parkinson kór az idegszövet károsodik. A kérdés, hogyan lehet ezt a folyamatot befolyásolni? A szervezetben erre hatással egyebek mellett a kinurenin rendszer van. Olyan kinurénsav-analógokat keresünk, amelyeknek védõ hatása van az idegszövet károsodásával szemben. Ez a munka szoros kollaborációban folyik a Toldi professzor vezette Összehasonlító Élettani Intézettel, illetve a Boros professzor vezette Sebészeti Mûtéttani Intézettel. A molekulák szintézise pedig Penke, illetve Fülöp professzorok intézeteiben folyik.
- Önnek rendkívül komoly nemzetközi elismertsége, és kapcsolatrendszere van. Hogyan lehet ezt fenntartani, hiszen, gondolom, nagyon fontos a napi munkában is?
Ez valóban nagyon nehéz kérdés, és idõigényes. Erre alkalmasak a konferenciák, az egy-két napos meghívások különbözõ egyetemekre. Például éppen az elmúlt héten voltam Németországban elõadást tartani. De most szervezünk egy nemzetközi konferenciát is, ahova lehetõségem volt meghívni, és elfogadták a felkérést azok a kiváló kollégák, akikkel együtt dolgoztam Bostonban, Svédországban, sõt Izraelbõl is jönnek majd.
A családja hogyan tolerálja ezt a nagyon aktív életet? Szigorú szülõ?
- Bõrgyógyász feleségemre hárul a legnagyobb teher, de a gyerekeink már jórészt felnõttek. A nagy fiam programtervezõ matematikus, a lányom most végzõs közgazdász, a kisebb fiam pedig az idén érettségizik és fizikus mérnök szeretne lenni. Egyáltalán nem gondolom, hogy szigorúak lennénk a feleségemmel, hiszen bármit is csinálunk, életünk értelme a gyermekeink.
- Mennyi idõt tölt egy évben külföldön?
- Hol érzi a legjobban magát, vannak olyan helyek, amiket különösen kedvel?
|
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!