HĂĄtunk mĂśgĂśtt hagyva az Szegedi IfjĂşsĂĄgi Napok legutolsĂł estĂŠjĂŠt is, komoly Ăśsszeget mernĂŠnk rĂĄ tenni, hogy az idei fesztivĂĄl lĂĄtogatottsĂĄga simĂĄn meghaladta a tavalyit. Az embereket tovĂĄbbra sem szĂĄmoltuk meg, de ĂŠrezhetĂľen nagyobb volt a forgalom mindenhol, mint egy ĂŠvvel korĂĄbban, ĂŠs ĂĄllandĂłsult problĂŠmĂĄnk, a fesztivĂĄl egĂŠsze alatt kĂ­nzĂł unalmas, erĂľltetett sorban ĂĄllĂĄs sem kĂ­mĂŠlt bennĂźnket az utolsĂł nap sem. Ugyanakkor ehhez mĂĄr szinte hozzĂĄszoktunk az elĂľzĂľ napokon, Ă­gy szombat estĂŠre mĂĄr-mĂĄr teljesen termĂŠszetesnek vettĂźk, hogy laza hĂşsz perc vĂĄrakozĂĄs (no meg hĂĄromszĂĄz forint leszurkolĂĄsa) kell egy korsĂł sĂśr elfogyasztĂĄsĂĄhoz, valamint hogy pĂŠldĂĄul a Red Lounge sĂĄtor elĂľtt gyakorlatilag egĂŠsz este a telthĂĄz-tĂĄblĂĄval talĂĄlkozunk, Ă­gy bejutni oda is csak kisebb vĂĄrakozĂĄs utĂĄn lehetett.

Mindezek persze lĂĄthatĂłan senki kedvĂŠt sem vettĂŠk el a bulizĂĄstĂłl: az utolsĂł este talĂĄn a korĂĄbbiakhoz kĂŠpest is jobb hangulat volt a PartfĂźrdĂľn.

Mint hagyomĂĄnyosan minden ĂŠvben, idĂŠn is elkĂśvettĂźnk egy komoly hibĂĄt a SZIN-en: lemaradtunk a Quimby koncertjĂŠrĂľl a nagyszĂ­npadon, ami nem csak azĂŠrt vĂŠtek, mert Ă­gy nem tudunk beszĂĄmolni rĂłla, hanem mert egĂŠsz egyszerĂťen meg vagyunk gyĂľzĂľdve arrĂłl, hogy a zenekar minden kĂŠtsĂŠget kizĂĄrĂłan az elmĂşlt hĂşsz ĂŠv legjobb magyar kĂśnnyĂťzenei produkciĂłja, szĂłval mĂĄr csak ezĂŠrt is illik, amikor csak lehet, meghallgatni Ăľket. Mi mĂŠgsem tettĂźk, Ăşgyhogy megostorozzuk majd magunkat lefekvĂŠs elĂľtt, Ă­gĂŠrjĂźk.

A Quimby utĂĄn a KispĂĄl zenĂŠlt a nagyszĂ­npadon, belĂľlĂźk viszont azĂŠrt hallottunk keveset, mert ĂľszintĂŠn, kissĂŠ mĂĄr unjuk Ăľket, szĂłval inkĂĄbb az Anima Sound Systemet rĂŠszesĂ­tettĂźk elĂľnyben a Red Lounge-ban. Na nem mintha az AnimĂĄtĂłl valami vilĂĄgrengetĂľ ĂşjdonsĂĄgot vĂĄrtunk volna, de hĂĄt Ăľk mĂŠgiscsak kĂĄbĂŠ kĂŠtĂŠvente lecserĂŠlik szinte az Ăśsszes tagjukat (szĂĄndĂŠkosan tĂşlzunk, csĂłkolom), ezĂŠrt gondoltuk hĂĄtha valami meglepetĂŠsben lesz rĂŠszĂźnk, hiszen rĂŠgen nem talĂĄlkoztunk mĂĄr velĂźk. Meg is lepĂľdtĂźnk, hiszen bĂĄr Juci rĂŠgĂłta kiszĂĄllt, ĂŠs tudtuk, hogy az utĂĄna felvett Ăşj ĂŠnekes leĂĄnyzĂł sem maradt sokĂĄig, na de hogy egyĂĄltalĂĄn ne legyen nĂľi hang, azt furcsĂĄlltuk. Mint ahogy azt is, hogy Ferenczi GyĂśrgyĂśt lĂĄttuk a szĂ­npadon hegedĂźlni (szĂłltunk, hogy rĂŠgen hallottuk Ăľket, nem?). Jeremy, az angol szĂĄrmazĂĄsĂş mikrofonfejĂť MC persze mĂŠg a csapat tagja, szĂłval rajta nem lepĂľdtĂźnk meg, azon viszont mĂĄr igen, hogy az Anima mintha kezdene visszatĂŠrni zenĂŠjĂŠben a mĂĄsodik, harmadik albumuk irĂĄnyvonalĂĄhoz, termĂŠszetesen mindazt a kilencvenes ĂŠvekĂŠnĂŠl sokkal ĂŠrettebb, kidolgozottabb hangzĂĄssal pĂĄrosĂ­tva. LĂĄthatĂłan az ĂśsszegyĂťlteket is meggyĂľzte a lendĂźletes produkciĂł: szinte egy emberkĂŠnt ugrĂĄlta, csĂĄpolta vĂŠgig a kĂśzĂśnsĂŠg az egĂŠsz koncertet, majd a rĂĄadĂĄst is (More Fire).

Mire vĂŠge lett az Anima koncertjĂŠnek a Red Lounge-ban mĂĄr el is kezdĂľdĂśtt az este ĂŠs a fesztivĂĄl egyik legfontosabb fellĂŠpĂľjekĂŠnt beharangozott Apollo 440 mĂťsora a nagyszĂ­npadon. A kilencvenes ĂŠvek mĂĄsodik felĂŠnek bigbeat hullĂĄmĂĄt meglovagolĂł ĂŠs ezzel nĂŠhĂĄny nagyobb sikert elĂŠrĂľ zenekar az 1998-as Lost In Space cĂ­mĂť mozifilmhez Ă­rt azonos cĂ­mĂť zenĂŠjĂźkkel indĂ­tottĂĄk (nem kevĂŠssĂŠ hatĂĄsvadĂĄsz mĂłdon) koncertjĂźket, aminek bĂľ egy ĂłrĂĄja alatt eljĂĄtszottĂĄk Ăśsszes ismertebb szĂĄmukat, valamint a kevĂŠsbĂŠ ismerteket is. Olyanokat, amik nem annyira az elektro-acid-funk-rock-techno-break (igen, rĂśvidebben: bigbeat) jegyĂŠben szĂźlettek, hanem inkĂĄbb voltak szimplĂĄn funkos, rockos beĂźtĂŠsĂťek nĂŠmi elektronikĂĄval, viszont a tĂśbbivel egyĂźtt egy az egyben a kilencvenes ĂŠveket idĂŠztĂŠk. MĂ­g pĂŠntek este a Kosheen jĂłvoltĂĄbĂłl nem egyszer Ăśt vagy hat ĂŠvet ugrottunk vissza az idĂľben, addig az Apollo 440 segĂ­tsĂŠgĂŠvel kapĂĄsbĂłl tizet, de volt, amikor mĂŠg tĂśbbet. BĂĄr az ismertebb szĂĄmoknĂĄl a kĂśzĂśnsĂŠg hangos tetszĂŠsĂŠt nyilvĂĄnĂ­totta ki a hallottak irĂĄnt, ĂŠs e cikk szerzĂľje is nehezen tagadhatnĂĄ le, hogy ĂśrĂśmmel bulizott azokra a zenĂŠkre (Krupa, Ain't Talkin' Bout Dub), amik miatt mĂŠg egy Viva Dance Hits 96-ot is kĂŠpes volt megvenni leĂŠrtĂŠkelve 1997-ben, a kevĂŠsbĂŠ ismert felvĂŠtelek alatt mintha kissĂŠ laposabb lett volna a hangulat az elĂľzĂľ estĂŠk nagyszĂ­npadi fĂľprodukciĂłihoz kĂŠpest. Persze a zenĂŠszek tisztĂĄban voltak vele, hogy mivel kell befejezni egy koncertet, Ă­gy a visszatapsolĂĄs utĂĄn termĂŠszetesen legnagyobb slĂĄgerĂźkkel bĂşcsĂşztak, ezĂŠrt aztĂĄn feltehetĂľen az is egy jĂł kiadĂłs ugrĂĄlĂĄs ĂŠlmĂŠnyĂŠvel hagyta ott a helyszĂ­nt, aki amĂşgy a koncert tĂśbbi rĂŠszĂŠt vĂŠgigĂĄcsorogta.