A professzornál történt telefonos bejelentkezésem aggodalmat keltett bennem.
Némi rábeszélés után vállalkozott ugyan az interjúra, de azzal a feltétellel, hogy nem kérdezem a matematika tudományának hasznáról és a sztochasztika alkalmazhatóságáról. Bölcsész lévén, ezután el sem tudtam képzelni, hogyan tovább. Az egykori Tandori - professzori szobában azonban úgy kezdtünk el beszélgetni, mintha régóta ismernénk egymást vagy mintha egyenragú tudásunk lenne a matematika területén.
Közben csak annyi történt, hogy egy nyelvet használtunk az elmúlt 50 év magyar történelmét, politikáját tekintve. Mint kiderült, mindketten beszélünk egy másik nyelvet is -- generációs hozadékként --, az oroszt. Ráadásul, függetlenül bölcsész vagy matematikus voltunktól, úgyanúgy tisztelünk és becsülünk szegedi polgárokat (például Csákány Béla professzort) szakmai és emberi tulajdonságaik alapján. S nem mellékesen megismerhettem egy rendkívül jókedélyû és humoros, szellemes és közvetlen embert, aki nagy-nagy tisztelettel beszél matematikus elõdeirõl.
Kerültük ugyan a politikát, mégis kikerülhetetlenül szóba került, hogy õ és az elõzõ rendszer 9 éves korától voltak egymás terhére.
Megtudtam, hogy felesége is jelentõs kutató a maga tudományterületén, Dr. Bata Zsuzsanna docens, dermatológus, s van két gyermekük, egy lány, egy fiú. Szimpatikus volt számomra nyitottsága és hogy bevallja, a matematika a fiatalok sportja. Azt mondja, az õ lendületük, progresszív szemléletük tesz a legtöbbet a tudomány fejlõdéséhez. Tetszett, hogy szeretettel, megbecsüléssel és nagyvonalúsággal beszél a fiatalokról. (Sikeres tudományos szakvezetõi tevékenységéért 2005-ben Mestertanár Aranyéremmel jutalmazta az OTDK Tanácsa). Csörgõ Sándor ritka tulajdonság birtokosa: alázat van benne a matematika és az embertársai iránt.
Prof. dr. Csörgõ Sándor egyetemi tanár az egyike azoknak, akik idén a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagjává választott. Csörgõ professzor 1947-ben Egerfarmoson született. Az MTA levelezõ tagja 2001
óta. A SZTE TTK Bolyai Intézete Sztochasztika tanszéke tanszékvezetõ egyetemi tanára. Szûkebb szakterülete a sztochasztika.
2001 óta 236 laboratóriumi dolgozata jelent meg nemzetközi folyóiratokban, s
ebben az idõszakban
munkáira 700 hivatkozást kapott. Õ az egyik legtöbbet citált magyar matematikus 2400 hivatkozással. Az utóbbi 6 évben jelentõs eredményeket el,
egymástól távolesõ területeken. Mint az ismeretes a Szegedért Alapítvány
2007-ben Csörgõ professzornak adományozta a fõdíjat.
Az egyetemi tanár egyébként úgy véli, hogy az "igazi" választás a levelezõ
tagok választása,mert akkor lesz valaki akadémikussá. Ezt követõen, ha a levelezõ tag kutatóként aktív marad, akkor a mára konszolidálódott akadémiai menetnek megfelelõen két választási ciklus, tehát 6 év múlva rendes taggá válhat.
Csörgõ professzor kérdésünkre elmondta, hogy igen megbecsüli a rendes taggá választását, és
az ehhez vezetõ úton azt, hogy a jelölését a korábbi rendes tagoknak egy igazan
diszes társasága írta alá. |
A diskurzus további menetében õt idézem, mert azért mégis csak szóba került a matematika is, legalábbis a tanítása. Elõször arról faggattam, ami köztudott, hogy nagyon jó elõadó.
- Szeretem a jó elõadókat, meg a jó hallgatóságot is. Ha az elõadó a magyarázata közben úgy átadja magát a gondolatkörnek és ugyanolyan izgatott lesz, mintha épp akkor szembesülne a tárgyalt kérdés megoldásával, akkor elindul benne és a hallgatóságában is egyfajta asszociációs játék, és szerencsés esetben közös lesz a megértés. A matematikát mindemellett, megítélésem szerint nem lehet tanítani. Végül vagy megszületik valakiben a felfedezés, a rácsodálkozás pillanata, élménye vagy nem. A megértés pillanatát nem tudjuk pontosan leírni, nyilván többszörös neuronkisülés és összekapcsolódás szükséges hozzá. Ha ezt a fantasztikus pillanatot, ezt az élményt, a diák nem tudja magától megtapasztalni, és a tanárhoz rendre nem érkezik meg a visszacsatolás, akkor nincs megértés, nincs befogadás.
Hogy legyen, a tanár csak segíteni tudja, de az õ átélése nem helyettesíti a hallgatóét. Egy jó elõadáshoz persze az elõadó sokféle személyiségjegye társulhat, amint az anyagot átengedi magán. Tandori professzor például becsukta a szemét ahogy a táblától a hallgatóság felé kifordult, vagyis valamennyire elzárta magától õket; az eredmény ragyogó volt, õ így csinálta. Én nem tudom magam kizárni az engem körülvevõ világból, vagyis csak úgy tudok elõadni, magyarázni, hogy közben létrejön valamilyen személyes kapcsolat köztem és a hallgatóság tagjai között, miután én ijesztõen rájuk meresztem a szemem; én meg így csinálom.
- Mesteremnek mondhatom Tandori professzort, a klasszikus analízis kiemelkedõ mûvelõjét, aki a valószínûségszámításban is ért el szép eredményeket, és a témavezetõm, mentorom volt. Szõkefalvi-Nagy Béla professzor is nagy hatással volt rám, neki is jó diákja voltam, így lettem az õ Analízis tanszékén gyakornok 1970-ben, Tandori professzor mellé beosztva. Ugyanakkor az ehhez vezetõ úton az elsõ kutatási problémát valószínûségszámításból a bátyámtól, Miklóstól kaptam, aki a Közgazdasági Egyetem elvégzése után 1956-ban elhagyta az országot és Kanadában lett matematikus. Hirtelen negyedéves hallgatóként én voltam az egyetlen, aki ezt a területet kutatóként mûvelte Szegeden.
Tandori és Szõkefalvi professzorok azonnal meglátták, hogy én éppen arrafelé haladok, amire itt is szükség lesz, szerencsém volt. 1972. január 1-én megalakult az Analízis Alkalmazásai tanszék, a mostani Sztochasztika tanszék elõdje, amin egy fél évig ketten voltunk: Tandori Károly professzor, akadémikus, és én, a gyakornoka. Negyedik mesterem egy nagy ukrán matematikus, A. V. Szkorohod volt. Nála a
Kijevi Állami Egyetemen aspiránsként dolgoztam 1972 õszétõl. Ezek az évek a Szovjetunióban, és így Ukrajnában is a legrosszabb Brezsnyev-i évek voltak. A metamatika azonban politikától függetlenül igen magasan mûvelt tudományterület volt, így számomra rendkívül hasznos idõszak volt ez a Szkorohod mellett töltött idõ, aki mellesleg az ukrán ellenállásnak is prominens alakja volt. Szakmailag sokat fejlõdtem, emberileg pedig megtapasztalhattam a különbségeket hazánk és egy jól fejlett szocialista ország között. Megtanultam oroszul is. De azért igyekeztem haza: az ösztöndíjas idõszakot ki nem töltve, két és fél év után védtem meg kandidátusi disszertációmat.
- Mindig nagyon szerettem itt, a Bolyai Intézetben dolgozni, a zavaros világban ez egy nyugodt, tiszta sziget volt. Valódi nagyságokkal talákozhattam. Itt a tudósok legjava volt, van és remélhetõleg lesz is jelen mindig. Hadd utaljak csak a szegedi matematikai iskola I. triumvirátusára - Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Kerékjártó Béla -, meg a másodikra - Rédei László, Kalmár László, Szõkefalvi-Nagy Béla -, akik engem, az én korsztályomat még tanították. Szóval szeretem az itteni légkört, van valami különös levegõje az Intézetünknek. Az elõttünk járók nagysága bennünket is inspirál, de kötelez is egyben. Az szegedi iskola folyamatos ugyan, de az Amerikába végleg eltávozott tehetségek miatt azért egy kisebb generációs lyuk itt is keletkezett 1990 után. De hál' Istennek a külföldre távozottak közül is többen jönnek már vissza, a jobbak is.
Szívesen dolgozom a hallgatókkal, büszke vagyok a tanítványaim sikereire. Elsõ diplomázóim egyike, Pósfai János neves genetikus lett Amerikaban, közvetlen tanítványom, Horváth Lajos a Utah Egyetem matematika professzora. Szerencsére itthon is maradtak: Viharos László a tanszékem docense, Megyesi Zoltán is itt volt adjunktus. Megyesi Zoltán pályája rendkívül érdekes. Õ párhuzamosan hallgatott matematikát és zenét a Szegedi Konzervatóriumban, ott ének és harsona szakon végzett. PhD-t nálam írt 2002-ben, adjunktus lett, aztán Pestre ment, jelenleg az Állami Operaház stúdióájának tagja, tenorként énekel. A matematika is, meg az énekesi pálya is teljes életet kíván.
- Jelenleg öt fiatal van körülöttem. Két tanársegéd, Krauczi Éva és Szûcs Gábor egy-két éven múlva fognak doktorálni. Pósfai Anna most elsõéves doktorandusz. Kevei Péter és Zoboki Tamás most diplomáznak nálam, mind a ketten az Intézet doktoranduszai lesznek az õsszel. Szûcs, Pósfai és Kevei elsõ dolgozatai már megjelentek vagy sajtó alatt vannak.
- 1989-ben én is hosszabb idõre elmentem az Államokba; végtére is az a jó munkahely, ami el is enged, és aztán hazavár. Csak matematikával akartam foglalkozni, s az akkori itthoni történések más irányokba is húztak. 42 évesen már kiforrott matematikusként érkeztem az USA-ba, ahol már korábban is dolgoztam egy évig. Kialakult matematikai ízlésem volt, megvoltak a kutatási területeim, problémavilágom és módszereim. Persze, ott is elkezdtem egy új témát, de kutatói habitusomban már nem sok változott. Korábban is dolgoztam társszerzõkkel is; ha két matematikus ízlése hasonló, de eléggé különböznek is egymástól, akkor inspiratív módon hathatnak egymásra, sõt együtt jobbak lehetnek, mint külön-külön.
- Matematikai ízlés? Hogy mit jelent? Azt amit máshol, vagyis hogy meghatározott karakterû dolgokat tart az ember szépnek, a konkrét és az általános, vagy a kombinatorikus és az analitikus adott elegyét. A matematikai szépség meghatározását, vagy inkább csak érzékeltetését persze csak a matematikán belül lehet megkísérelni.
- Õszintén szólva, meglepett a fõdíj. Nem gondoltam rá. Aztán meg belegondoltam, kik kapták már meg elõttem: Szõkefalvi-Nagy, a legelsõt
1990-ben, majd Gregor, Ilia, Straub, Tóth Béla, Venetianer, Lékó és mind a többiek. Nagy megtiszteltetésnek tartom ezt, hisz én ma is pontosan annyival tartom elõttem járónak a kitüntetett matematikusokat, Szõkefalvi-Nagy mellett Tandori Károlyt és Csákány Bélát, akik a tudományos kuratórium díját 1994-ben és 2002-ben nyerték el, mint amennyire eddig is magam elõtt tudtam õket! Nagyon fontosnak tartom a város egész jövõjére nézve, hogy a privát szféra, az üzleti élet azon komponensei, amelyek létrehozták a Szegedért Alapítványt és a díjakat, látókörükben ilyen elõkelõ helyen tartják a tudományt és a tudomány mûvelõit.
- Ezen belül, bár ez ugyan személyre szóló kitüntetés, mégis úgy érzem, a Bolyai Intézetnek is szól. Vagyis azt hiszem, hogy a díj a szegedi matematika periodikus elismerésének a legújabb megjelenése.
Köszönöm, köszönjük!
,
Universitas
1
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
KÁ 2008 February 15, Friday, 10:56:12
Csörgõ professzor sajnos 2008. február 14-rõl 15-re virradó éjjel meghalt.