Egyszer rĂŠgen, amikor a hĂźlyĂŠt mĂŠg pontos jĂŠvel Ă­rtĂĄk, volt egy vĂĄros, BivalyrĂścsĂśge. Ott ĂŠlt egy
kislĂĄny, aki olyan sokĂĄig jĂĄrt sĂśtĂŠtkĂŠk sapkĂĄban, mig a sapka rĂĄ nem gyĂłgyult a fejĂŠre. Igy a
kislĂĄnyt elneveztĂŠk PeroskĂĄnak. Egyszer azt mondja neki az anyja: - Erigy te jĂĄny el a te
anyĂĄidhoz a nagyhoz, osztĂĄn vigyĂŠl neki borot meg egy kis rĂŠpĂĄs kalĂĄcsot, de nehogy megint a
rendĂśr hozzon haza! Na, erre Peroska betette a kosĂĄrba a borot meg a rĂŠpĂĄs kalĂĄcsot, aztĂĄn
zsebre vĂĄgott egy marĂŠk postinort, hĂĄtha lesz valami ĂŠs elindult a nagy Ăştra. Ugy gondolta, hogy
ĂĄtvĂĄg az erdĂśn, mint rĂŠszeg kamionos a birkanyĂĄjon, de ahogy beĂŠrt az erdĂśbe, rĂĄkĂśszĂśnt a
depressziĂł:
 - Jónapot kívånok! Hovå lesz a sÊta, te nagyon mulya?
 - Pro primo elÜszÜr is ne ijesztegess, mert szívinflåciót kapok. Pro primo måsodszor pedig nem
vagyok mulya, hanem Peroska - szĂłlt a hĂśsnĂś.
 - Te Peroska nincs is kosarad!
 - O, Ên nagyon mulya, håt nem otthon felejtettem! - csapott a homlokåra, Ês mår rohant is Êrte
haza, hogy csak porzott lĂĄba alatt a dĂźbĂśrgĂŠs, 5 perc alatt hazaĂŠrt, pedig verte a vĂ­z, mint
tavasszal a hĂłembert. Az anyja persze Ăşgy elverte, mint szikvizes a paripĂĄjĂĄt ĂŠs rĂĄkiĂĄltott
kĂ­gyĂłt is meg bĂŠkĂĄt is. Sietett hĂĄt vissza az erdĂśbe. MĂĄzlija volt, mert ĂŠpp akkor ĂŠrt a
megbeszĂŠlt helyre, amikor a sĂźrĂźbĂśl elĂśbucskĂĄzott a bozontos lompĂş.
 - Sårkånyfßvet tessÊk! Friss meleg a sårkånyfß - kiabålta fenhangon. Erre Peroskåt megint
leverte a vĂ­z, mert azt hitte, hogy eltĂŠvedt, s egy mĂĄsik mesĂŠben van, amikor az ordas
megszĂłlĂ­totta:
 -  Peroska bajtårsnÜ jelentkezem! Jelentem, az eltelt szolgålati idÜm alatt esemÊny nem tÜrtÊnt.
FigyelĂŠsi terepszakaszom az erdei kisĂşttĂłl a nagymama hĂĄzĂĄig terjed. EllensĂŠges vakondtĂşrĂĄst nem
ĂŠszleltem.
 - Szerbusz farkancs! - mondta a kislåny a diszkózås szabålyainak betartåsa mellett.
 - Hovå mÊcc Peroska, csak nem a nagymamåhoz - ÊrdeklÜdÜtt az ordas.
 - Gratulålok, elsÜre kitalåltad! JÜhet a kÊtforintos kÊrdÊs.
 - Aztån mi a nyßvet viszel a kosaradban?
 - Viszek neki borot meg rÊpåskalåcsot.
 - Aztån nem fÊlsz, hogy bedarål a hegyi rÊm? - tapogatózott a rosszåndÊkú, de Peroska a kezÊre
csapott.
 - Nem, mert nålam van a nuncsåkóm. - mondta, slefejelte amazt, mint tekknÜtlen bÊka a fÜldiepret
Mire a farkancs magĂĄhoz tĂŠrĂźlt, Peroska mĂĄr majdnem cĂŠlhoz ĂŠrt. EzĂŠrt az ordas rettenetesbe
kapcsolta magĂĄt ĂŠs egy pillanat alatt a nagymama hĂĄzĂĄhoz ĂŠrt. Bekopogott.
 - Ki az - hallotta bentrßl.
 - A NYEST APO, a NYEST ANYO Ês a kis NYEST. - Felelte, s abban a pillanatban mår benn is termett
Odaugrott az ĂĄgyhoz ĂŠs bekapta a nagymamĂĄt lĂĄzmĂŠrĂśstĂźl, tundrabugyistul, sĂśt mĂŠg a kĂśszmĂŠteszedĂś
cipĂśjĂŠt is lenyelte. Gyorsan felhajtotta rĂĄ a lĂĄbvizet, s bebĂşjt az ĂĄgyba, mert mĂĄr Peroska igen
kĂśzel jĂĄrt. Meg is jĂśtt, pĂĄr percen belĂźl.
 - Szia nagyi! Hoztam egy kis piåt - mondta vidåman, s hirtelen ledÜbbenÜdÜtt: dÜbb-dÜbb!
 - Nagyi milyen betegsÊged van neked. Akkora lett az orrod, hogy szerintem ki kell menni a
tisztĂĄsra, ha meg akarsz fordulni.
 - Sajnos az åremelkedÊs miatt mår annyit lógattam az orrom, hogy megnyúlt.
 - A szemed meg akkora, mint egy szabadnapos teniszlabda.
 - AzÊrt kislånyom, hogy jobban låssalak.
 - A fßled meg akkora lett, hogy a denevÊr Êhen halna, mire kitalålna.
 - Igen Peroska, hogy jobban halljalak.
 - A szåd meg akkora, mint egy kitaposott kozåksapka.
 - Hogy jobban bekaphassalak! - mondta, s be is kapta, mert mår unta a dumåjåt. Utåna magåra
hĂşzta a paplant, s nagy horkolĂĄsok kĂśzepette elszunnyadt. Olyan hangosan horkolt, hogy a kĂśzelben
bĂłklĂĄszĂł rĂŠszeg erdĂśkerĂźlĂś azt hitte, a nagymama most fĂźrĂŠszeli le az ĂĄgy lĂĄbĂĄt, hogy mĂŠlyebben
tudjon aludni. Be is kukkantott hozzĂĄ, hogy segitsen neki. Meg is dĂśbbentĂśdĂśtt ĂĄm iszonyĂşan,
amikor az ĂĄgyban nagymama helyett Romulus ĂŠs RĂŠmus anyjĂĄt pillantotta meg.
 - Na te gonosz farkancs, nem vagy te olyan erÜs, mint bßdÜs. - mondta, Ês orrba vågta, mint
vakondokot a rotĂĄciĂłs kapa. UtĂĄna felvĂĄgta a gyomrĂĄt ĂŠs kisegitette belĂśle a nagymamĂĄt ĂŠs
PeroskĂĄt. AztĂĄn teleraktĂĄk a gyomrĂĄt R-GO lemezekkel, s ĂśsszevarrtĂĄk. Ebbe az ordas bele is
dĂśglĂśtt. Azt mesĂŠlik, hogy valamivel kĂŠsĂśbb egy mĂĄsik ordas Ăşjra csak prĂłbĂĄlkozott PeroskĂĄnĂĄl, de
mĂĄr gyors- ĂŠs gĂŠplakatoskĂŠnt dolgozott a bivalyrĂścsĂśgei textilfonĂłnĂĄl.