| Cikkek |
|---|
1944. október 15. A Magyar Rádió 13 órakor közreadta Horthy Miklós kormányzó kiáltványát, amelyben bejelentette, hogy fegyverszünetet kér: "Egyetlen nemzet sem köteles feláldozni magát szövetségesének oltárán." |  |
| |
| |
| |
| |
|
| Hírek |
|---|
| Szegedi hírek |
| | Külföldi hírek |
| | Kék hírek |
| | Egyéb hír |
|
| Hírfolyam |
|---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
|
|
|
Álarcosbál a szabadtérin
Munkatársunktól
2004 October 18, Monday
fotók: Veréb Simon és Hollósi Zsolt Az akasztófadomb - jelenet a második felvonásból Július 24-én és 25-én mutatják be Verdi Álarcosbál című ...
|
fotók: Veréb Simon és Hollósi Zsolt  Az akasztófadomb - jelenet a második felvonásból
Július 24-én és 25-én mutatják be Verdi Álarcosbál című operáját a Dóm téri szabadtéri színpadon. A romantikus operairodalom népszerű remekművét még sohasem játszották a szabadtérin, talán ezért is előzi meg különösen nagy várakozás a premiert. A produkció rendezője Kerényi Miklós Gábor, a zenés műfajok specialistája, a zenei irányítás Pál Tamás zeneigazgató kezében összpontosul.  | Csikós Attila svéd barokkot idéző, látványos kék-arany díszletéből és Jánoskuti Márta pazar jelmezeiből már első pillantásra kiderül: nem a bostoni verziót, hanem a korabeli cenzúra által betiltott, valós történelmi alapokon nyugvó svéd változatot mutatják be. A nemzetközi szereposztásban Romano Nicola bolgár tenorista énekli III. Gustavót, Anatolij Fokanov, az Operaház orosz baritonistája Renatót, Farkasréti Mária Ameliát, Miklósa Erika Oscart és Wiedemann Bernadett Ulricát. | Bede Judit, Jánoskuti Márta jelmeztervező, Kerényi Miklós Gábor rendező és Csikós Attila díszlettervező
|
A rendező: Kerényi Miklós Gábor
|
A produkció rendezője a látványos zenés műfajok szakértője: Kerényi Miklós Gábor. A kiváló színházi szakember igazi sikergyáros, a Szegedi Nemzeti Színházban a Macbeth, A bolygó hollandi és a Pillangókisasszony emlékezetes előadásai fűződnek a nevéhez, a szabadtérin pedig musicalekkel, a Miss Saigonnal és az idén immár harmadszor műsorra tűzött Elisabethtel döntötte meg a nézettségi rekordokat. A Verdi-bemutatóról még próbák előtt kérdeztük. - Az Álarcosbál még sohasem szerepelt a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán. Való ide a darab? - Mindenképp, hiszen csodálatos muzsika, és hatásosan színpadra állítható történet. Olyan nagy látványos jelenetek szerepelnek benne, mint az első felvonásban az Ulrica-barlangban játszódó jelenet, mint a második felvonásban a vadromantikus akasztófadomb és a végén a nagy álarcosbál.
|  | Kerényi rendez
|
- Két változata is van az operának, az eredeti svéd és az átírt bostoni. Melyik kerül színre? - Eredetileg III. Gusztáv svéd királyról szólt, ám mivel betiltotta a korabeli cenzúra és muszáj volt áttenni a cselekményt Bostonba. Ez az amerikai változat terjedt el a világban. Az utóbbi tizenöt évben azonban rendre előszedik az eredetit is. Miként Salzburgban Karajan, New Yorkban James Levine és Pavarotti, úgy mi is az eredeti változatot mutatjuk be most. - Miért? - Sokkal izgalmasabb politikai helyzetet lehet felvillantani, ha egy király áll a történet középpontjában, és egy király elleni összeesküvésnek, királygyilkosságnak lehetünk tanúi. Izgalmasabb így a szerelmi háromszög is: egy király a leghűségesebb beosztottja, a titkára feleségébe szerelmes. III. Gusztáv, akiről a darab szól, nem akármilyen uralkodó volt: színészkirálynak nevezték. Ő alapította a Svéd Királyi Operát, zenét írt, rendszeresen fellépett, s a felvilágosult abszolutista uralkodás mellett a fő időtöltése a művészetekkel való foglalkozás volt. A darab álöltözéses pillanatai - amikor álruhában mennek az Ulrica-barlangba, vagy amikor az összeesküvők a az akasztófadombra igyekeznek - nemcsak vadromantikus elemek, hanem szerves egységet képeznek. A sok-sok átöltözés, jelmez és maszk mind-mind arra a színházi miliőre utal, amelyben Gusztáv élt és halt. Gusztávot a valóságban a svéd opera bálján gyilkolták meg. Verdi operájának címe nem csupán a darab végi álarcosbálra utal, hanem az egész történetre, ami olyan, mint egy nagy álarcosbál.  - Mintha mai politikai áthallása is lenne... - Természetesen, mint minden igazán jó Verdi-darabnak. A svéd változatban, s ebben a mi előadásunkban az egész politikai vonulat erőteljesebb lesz, mint szokott. Annyiban nagyon modernnek és aktuálisnak tűnik, hogy ma egy olyan korszakban élünk, amikor általános jelenség a hatalomtól, a politikától és a művészettől való menekülés a magánéletbe. Ez a menekülés mindennapossá vált, tehát szinte kortünet. - A szegedi bemutató után mi lesz a koprodukcióban készülő előadás sorsa? - Augusztus 7-én a Buda-Fest rendezvénysorozatában is előadjuk, majd jön a szeptemberi bemutató az Operaházban. Budapesten Lukács Gyöngyi és Kelen Péter éneklik a főszerepeket, s Maestro Saccani vezényli a darabot.
 | A dirigens: Pál Tamás Pál Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója vezényli az Álarcosbál Dóm téri előadásait. - Az Álarcosbál még sohasem szerepelt a szabadtéri műsorán. Miért esett most rá a választás? - Nikolényi István ötlete volt, hogy elővegyük ezt a csodálatos darabot. Az Operaházzal koprodukcióban mutatjuk be, s a rendező, Kerényi Miklós Gábor javaslatára a bostoni változat helyett az eredeti, a svéd környezetben játszódó verzió kerül színre. Először nem értettem, hogy a rendező miért ragaszkodik ehhez, de miután megismerkedtem a koncepciójával, elfogadtam. Az Álarcosbál parádés színházi opera, teli tánczenével, álöltözéssel, s a svéd királyi udvarba helyezett cselekmény - Csikós Attila káprázatos díszleteiben - jobban érvényesül. Gustavo - III. Gusztáv svéd király - a művészetek, a színház nagy barátja, és nagyon közeli "rokona" a Rigoletto hercegének.
| Kerényi Miklós Gábor rendező
és Pál Tamás karmester |
Amelia szerepében: Farkasréti Mária A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának szopránsztárja, Farkasréti Mária énekli Amelia szerepét. A kiváló énekesnőt 1996-ban Pál Tamás zeneigazgató fedezte fel, s szerződtette társulatához. Először A bolygó hollandi Sentájaként mutatkozott be. Rögtön óriási sikert aratott, s egycsapásra meghódította a szegedi közönséget. Azután Manon Lescaut, Turandot és Santuzza szerepét énekelte. A nemzetközi operaélet is hamar felfedezte, Hollandiában, Belgiumban és Lisszabonban a Nabucco Abigéljeként és A trubadúr Leonorájaként diadalmaskodott. Legutóbb az elfeledett Verdi-opera, a Stiffelio magyarországi bemutatóján hallhattuk: a női főszereplő, Lina szólamát énekelte. - Ameliát nem először alakítja... - Már korábban is találkoztam a szereppel, Amsterdamban és Hollandia más nagyvárosaiban egy vendégjáték során öt alkalommal énekeltem el. Gyönyörű és izgalmas feladat! Az első hangtól az utolsóig teljesen át tudom érezni ennek az asszonynak a vívódását. Mert a szerelem ilyen: kiszámíthatatlan, hogy mikor, kibe szeretünk bele. Óriási lehetőség most számomra, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán is bemutatkozhatom, nagyon boldog vagyok, hogy bíznak bennem. Ez a felkérés olyan szintű elismerése volt az eddigi munkámnak, hogy először nem is mertem elhinni.
|  | Amelia jelmezében a színfalak mögött |
 | - A többi főszereplővel fellépett már korábban? - Még énekkari tag voltam az Operaházban, amikor a bariton főszerepet éneklő Anatolij Fokanovval egy színpadon szerepeltem. Romanóval, a nagyszerű bolgár tenoristával már sokszor játszottam együtt Hollandiában. Csodálatos hangja van, rendkívül muzikális - és ami ritkaság a tenoristáknál - magas és jó megjelenésű is. - Milyen feladatokra készül még mostanában? - Nagyon sűrű évadot zártam, s a nyáron is sok fellépésem volt. Június végén Temesvárott Leonora szerepét énekeltem A trubadúrban, és egy gálakoncerten is felléptem. Utána Alsó-Ausztriában Melk mellett, a Grafenegg-kastélyban adtam két áriaestet a bécsi zeneakadémián végzett kiváló fiatal zongoristával, Bonyhádi Istvánnal. Az Álarcosbál-előadások után egy kicsit pihenni szeretnék. A következő évadban a tervek szerint Donna Elvirát éneklem a Don Giovanni előadásain, azután Tosca, majd a Nabucco Abigélje következne. A debreceni színházból is több szerepre felkértek, s lehetséges, hogy ismét hívnak külföldi vendégszereplésre is. A szegedi színház vezetésének azért is köszönettel tartozom, mert ha itt épp nincsenek előadásaim, elengednek a külföldi fellépésekre.
.
| Farkasréti Mária - Amelia
|
Oscar szerepében: Miklósa Erika Miklósa Erika, a Milánói Scala ösztöndíjasa és a Magyar Állami Operaház magánénekese alakítja Oscar szerepét az Álarcosbál előadásain. A fiatal koloratúrszoprán gyerekkorában nem is gondolt arra, hogy egyszer majd operasztár lesz. Gimnazistaként hétpróbázó országos bajnok volt, és a Testnevelési Főiskolára készült, amikor egy súlyos sérülés véget vetett sportpályafutásának. Barátnőivel névadókon, esküvőkön énekelgetett, amikor meghallotta dr. Maday Lilla, aki jogászi pályája előtt operaénekesnek készült. Az ő biztatására kezdett komolyan énekelni tanulni. Egyszer egy gálán Lakmé áriáját énekelte, amikor felfigyelt rá Hamari Júlia, aki meghívta Brüsszelbe a Mester és a jövő című koncertre. Szokatlanul fiatalon lett a Magyar Állami Operaház tagja, legnagyobb sikerét a Lammermoori Lucia címszerepében aratta. Az elmúlt évadban a szegedi közönség is hallhatta: az Éj királynőjét énekelte A varázsfuvolában. Miklósa Erikával az egyik próba előtt öltözőjében beszélgettünk. - Milyen érzés ezen a színpadon énekelni? - Mint minden Szegedről indult művésznek, nekem is nagy öröm visszatérni, és a szabadtérin bemutatkozni. Sok kedves emlék fűz a városhoz, Berdál Valéria növendékeként itt kezdtem énektanulmányaimat, és itt arattam első sikeremet a Mozart-énekversenyen. Emlékszem, amikor jó idő volt, a barátnőmmel gyakran kijöttünk a Dóm térre, és itt készültünk fel a konzis óráinkra. Néha még dalolgattunk is, és arról álmodoztunk, hogy egyszer majd befutott művészként térünk vissza énekelni. Barátnőm azóta már Ausztráliában él, én pedig most tényleg itt vagyok.
|  | Miklósa Erika az öltözőben
|
 | - Találkozott már Oscar szerepével? - Sohasem énekeltem még, talán nem olyan nehéz feladat, mint nagy szerepeim: A varázsfuvola Éj királynője vagy a Lammermoori Lucia. Most kell elénekelnem, ameddig korban és alkatilag is megfelelek a figurának. - Az elmúlt években ritkán láthattuk itthon. Merre járt? - Először Philadelphiában fiatal énekesek számára szervezett posztgraduális művészképzésben vettem részt. Igazából egy kitűnő énektanár, a nagy muzsikusdinasztia leszármazottja, Bill Schumann miatt mentem ki. Érdekes tapasztalatokat szereztem: az amerikaiak a klasszikus zenéből is szeretnek show-business-t csinálni. Mozart-, Verdi- és Puccini-operáiról is általában extrém elképzeléseik voltak. Ráadásul mindenben nagyon külsőségesek. Egy év múlva az opera szentélyébe, a Milánói Scalába szóló ösztöndíjat kaptam, így 1997 szeptemberétől mostanáig ott tanultam. Hihetetlenül jó iskola volt, jól megtanultam a nyelvet, az autentikus olaszos éneklési stílust, az igazi olasz operakultúra központjában élhettem. Nagy öröm volt, hogy februárban részt vehettem Riccardo Muti dirigálásával a Scala Varázsfuvola-produkciójában. Ugyan eleinte nem akarták engedni, hogy egy ösztöndíjas is bemutatkozzon a nagyszínházban, de nem volt megfelelő Éj királynője, ezért én is próbát énekelhettem. Amikor felmentem a színpadra, valahogyan ösztönösen kiválasztottam egy helyet. Később elmondták, hogy épp a legendás Callas-pontra tévedtem, ahonnét a hang különlegesen terjed, körbemegy a nézőtéren, majd visszajut az énekeshez. Természetesen nincs bejelölve, ezért nem is sikerül a fellépő művészeknek mindig megtalálni.
| Oscar (Miklósa Erika)
és Gustavo (Romano Nicola)
|
| - Mi volt Milánóban a legfontosabb tapasztalata? - Megtanultam, hogy ezen a pályán egyedül a teljesítmény fontos. Ha tehetséges és kitartóan dolgozik az ember, akkor mindegy, hogy honnét jött, mit csinált korábban, járt-e zeneakadémiára vagy sem. - Most hogyan tovább? - Olyan sokáig voltam távol, hogy most egy ideig itthon dolgozom. Az Éj királynőjét éneklem majd Szikora János budapesti rendezésében. Ezt az Álarcosbál-produkciót az Operaházban játsszuk tovább. Rengeteg koncertfelkérést kaptam, sok oratorikus darabot énekelek, később Németország, Ausztria és talán Washington következik majd. A következő négy-öt évben szeretnék itthon és külföldön minél több jó szerepet elénekelni, utána mindenképp gyermeket szeretnénk. Ha a Jóisten meghagyja a hangom, akkor folytatnám a pályát, de a család akkor már fontosabb lesz, mint a karrier.
|  | Amelia (Farkasréti Mária)- Gustavo
(Romano Nicola) az álarcosbálon,
jelenet a harmadik felvonásból |
 | Renato szerepében: Anatolij Fokanov A Renato szerepét éneklő Anatolij Fokanov nem először lép fel a Szegedi Szabadtéri Játékokon: 1993 nyarán Amonasrót énekelte az Aidában. A Magyar Állami Operaház kiváló baritonistája Magadanban született, a novoszibirszki zeneakadémián tanult, és az ottani operában debütált. Később Ufában és Dusambéban énekelt, majd Ljubjanában és Varsóban is többször vendégszerepelt. Már több mint öt éve él hazánkban, magyarul feleségétől tanul. Az elmúlt években az Operaház vezető baritonistájává vált, többek között Anyegin, Marcel, Luna, Amonasro, Rigoletto, Valentin és Posa márki szerepét énekelte. Példaképeinek Tito Gobbit és Ettore Bastianinit tartja, gyakran hallgatja lemezeiket, mint mondja, sokat tanult tőlük. - Énekelte már Renato szerepét? - Nem ismeretlen számomra a darab, mert két éve Prágában, a gyönyörű Narodni Divadlóban énekeltem ugyanezt a svéd verziót. Kerényi Miklós Gábor szegedi rendezése azonban újdonságot jelent, mert csodálatosak a jelmezek és a díszletek, nagyszerű produkcióra van kilátás. Amikor felkértek, boldogan mondtam igent, mert az Aida előadásai óta nagyon szeretem ezt a várost. Szegeden valahogyan nyugodtabbak, kedvesebbek az emberek, ha nincsenek próbák, akkor pihenni is lehet.
| Anatolij Fokanov az öltözőben
|
- Milyen figurának képzeli Renatót? - Renato egy érdekes karakter: kemény, hajlíthatatlan, de nagyon jó ember, aki ragaszkodik az elveihez. Azokhoz az alapvető emberi értékekhez - barátság, hazafiság, hűség, tisztesség -, amelyeket az életben a legfontosabbaknak tart. Egy arisztokrata származású tipikus belügyminiszter, aki a király barátjaként csak a munkáját végzi. Kerényi rendező úrral vitatkoztunk a figuráról, ő nem tartotta ennyire pozitív hősnek. Szerintem csak a történések hozzák ki a sodrából. Amikor úgy hiszi, hogy a felesége a legjobb barátjával csalja meg, teljesen kivetkőzik magából, és egy másik ember lesz. Semmi másra nem tud gondolni, csak a bosszúra. Verdi fantasztikus muzsikát komponált, ez a szólam a legtöbb baritonista kedvencei közé tartozik. - Jól döntött, amikor Magyarországot választotta új otthonául? - Az elmúlt hat évben tizenhárom bariton főszerepet énekelhettem el az Operaházban. Tizenöt nagyszabású koncert közreműködője voltam Nagyon sok meghívást kaptam, tavaly nyáron öt fesztiválon vettem részt idehaza és külföldön. A szegedi előadások után a Budafest előadásain is éneklem ezt a szerepet, októberben pedig Japánban vendégszereplésre utazom az operaházi társulattal. A Traviatát mutatjuk be, amiben az öreg Germont szerepét énekelem. Jól érzem magam Budapesten, magyar feleségemmel öt éve boldogan élek, megkaptam a magyar állampolgárságot is, így ma már mondhatom: Magyarország a hazám.
Ulrica szerepében: Wiedemann Bernadett Azt mondják, Komlóssy Erzsébet óta nem volt olyan mezzója az Operaháznak, mint az Ulrica szerepét éneklő Wiedemann Bernadett. Pedig a fiatal énekesnő még el sem érte azt a kort, amikor a mezzoszopránokat már érett énekesnek szokták tekinteni. - Még sohasem énekelt Szegeden, mit árulna el bemutatkozásképpen önmagáról? - A Zeneakadémia opera tanszakán hat éven át Bende Zsolt tanítványa voltam, aki nagyszerű tanárnak bizonyult, apánk helyett apánk volt. Medveczky Ádám, Békés András, Mikó András voltak még a mestereim. A diploma után rögtön az Operaház tagja lettem, és immár az ötödik évadomat töltöttem a dalszínházban. Korábban Győrben is énekeltem, érdekesség, hogy épp az Álarcosbál volt a legelső színpadi produkcióm. Az Operaházban kisebb szerepekkel kezdtem, majd a vak asszonyt énekeltem a Giocondában. Wagner szerepekre is felkértek, például Erdát, Waltrautét énekeltem. Egyelőre nem nagyon örültem ezeknek, ráérnék később is Wagnert énekelni. Az első nagy Verdi-szerepem az Azucena volt A trubadúrban.
|  | jelmezében Wiedemann
Bernadett Ulrica |
 | - Ulrica egy öreg jósnő; szívesen énekli ezt a szerepet? - Szeretem játszani a figurát, de bevallom, az áriájáért nem rajongok. Roppant nehéz, ugyanakkor egyáltalán nem hálás feladat. Gálákon sem szokták önálló műsorszámként énekelni. Bár az is igaz, számomra egyszer már szerencsét hozott: tavaly novemberben harmadik lettem ezzel az áriával a római énekversenyen. - Versenyző típus? - Sok megmérettetésen részt vettem már. A Pavarotti-verseny középdöntőjéig jutottam, spanyolországi, olaszországi nemzetközi versenyeken döntős voltam. Szlovákiában pedig megnyertem életem első nagy énekversenyét. - A szegedi premier után milyen feladatokra készül? - Néhány hónap múlva Verdi Requiemjével egy nagy németországi turnéra indulunk, A varázsfuvolába is beállok harmadik dámának, és én csinálom az Álarcosbál szeptemberi operaházi premierjét.
| Ulrica (Wiedemann Bernadett)
és Gustavo (Romano Nicola) |
| - Szerepálma? - Nagyon szeretem az orosz operákat, kár, hogy nálunk nem játsszák a Pikk dámát vagy a Hovanscsinát. Régóta szeretnék Amneris és Gertrudis szerepében is bemutatkozni. - Ulrica egy öreg jósnő; szívesen énekli ezt a szerepet? - Szeretem játszani a figurát, de bevallom, az áriájáért nem rajongok. Roppant nehéz, ugyanakkor egyáltalán nem hálás feladat. Gálákon sem szokták önálló műsorszámként énekelni. Bár az is igaz, számomra egyszer már szerencsét hozott: tavaly novemberben harmadik lettem ezzel az áriával a római énekversenyen.
|  | Ulrica (Wiedemann Bernadett) az üveggömbből
jósol a barlangjában
|
- Versenyző típus? - Sok megmérettetésen részt vettem már. A Pavarotti-verseny középdöntőjéig jutottam, spanyolországi, olaszországi nemzetközi versenyeken döntős voltam. Szlovákiában pedig megnyertem életem első nagy énekversenyét. - A szegedi premier után milyen feladatokra készül? - Néhány hónap múlva Verdi Requiemjével egy nagy németországi turnéra indulunk, A varázsfuvolába is beállok harmadik dámának, és én csinálom az Álarcosbál szeptemberi operaházi premierjét. - Szerepálma? - Nagyon szeretem az orosz operákat, kár, hogy nálunk nem játsszák a Pikk dámát vagy a Hovanscsinát. Régóta szeretnék Amneris és Gertrudis szerepében is bemutatkozni.
Hollósi Zsolt
Ez a cikk 1998. július 24. óta olvasható lapunkban
|
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
,
Álarcosbál a szabadtérin
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!