Tájház nyĂlt DoroszlĂłn
A falu jeles napjának, Mária kegyhelye ünnepĂ©nek alkalmábĂłl, Kisboldogasszony tiszteletĂ©re Ă©s a Magyar Millennium jegyĂ©ben DoroszlĂłn pĂ©nteken megnyĂlt a rĂ©gĂłta áhĂtott tájház, Nyugat-Bácska hiteles Ă©pĂtĂ©szeti Ă©s nĂ©prajzi emlĂ©ke. A másfĂ©l Ă©vszázada Ă©pült ház tágas portáját nemcsak az ünneplőbe öltözött doroszlĂłiak töltöttĂ©k be, hanem a másnapi szentkĂşti bĂşcsĂşra a Vajdaság különböző helysĂ©geiből Ă©rkező csoportok is, hogy lássák, hogyan mentette meg gazdag mĂşltjának egy rĂ©szĂ©t a falu, amely jövőre ünnepli a letelepedĂ©s 250. Ă©vfordulĂłját.
Szerencsét hoz az újság
SzentkĂşt utca (Zarko Zrenjanin u.) 54.
- Az 1990-es Ă©vek elejĂ©n Nagy Istvánnal több alkalommal is rendeztünk DoroszlĂłn hagyományápolĂł gyermektábort. Sokat jártunk akkor a faluban, s láttuk azt a tömĂ©rdek anyagot, amit szinte kötelessĂ©g, ha nem is továbbĂ©ltetni, de legalább megőrizni, tudatosĂtani, összegyűjteni, bemutatni - mondja Raj Rozália nĂ©prajzkutatĂł. Akkor született az elhatározás, hogy tájházat kell lĂ©tesĂteni. SzerencsĂ©nk is volt, ugyanis a slingelt zsebkendőkből kiállĂtást rendeztünk a szabadkai Városi MĂşzeumban, Ă©s az erről szĂłlĂł tudĂłsĂtás a Magyar SzĂłnak köszönhetően eljutott Ausztráliába. Az ott Ă©lő, doroszlĂłi születĂ©sű Renic Kistamás Katalin elolvasta, a következő nyáron hazalátogatott, fölkeresett bennünket, Ă©s sokat beszĂ©lgettünk. Elmondtuk neki a tervünket, s harmadik társunkká vált ebben a szándĂ©kban. KĂ©sőbb társtulajdonosa is lett ennek a mi családi házunknak, s közös elhatározással döntöttünk Ăşgy, hogy tájházat hozunk lĂ©tre belőle. Az átalakĂtáshoz szüksĂ©ges pĂ©nz ebben az esetben nem volt nagyon sok. A családom összefogásának, s annak köszönhetően, hogy a jĂł barátok, az ismerősök, a kultĂşra pártolĂłi több napot dolgoztak, a gombosiak pĂ©ldául jöttek meszelni, Ă©s kĂ©sőbb is jöttek segĂteni, ugyanĂgy az ĂşjvidĂ©kiek, a becseiek - ki ne felejtsek senkit! -, az a sok jĂł barát, akinek ügye, hogy a doroszlĂłi tájház lĂ©trejöjjön. TermĂ©szetesen elsősorban a doroszlĂłiak voltak nagy-nagy segĂtsĂ©günkre, s köszönet illeti a helyi közössĂ©g tanácsát Ă©s annak elnökĂ©t is. Az anyagi bázis tulajdonkĂ©ppen az Ausztráliában Ă©lő magyaroktĂłl jött, továbbá amennyit csak Katica családja Ă©s az Ă©n családom is megengedhetett magának, ide fektette be.
Üzenet haza - 20 000 kilomĂ©terről
Renic Kistamás Katalin nem tudott rĂ©szt venni az ünnepsĂ©gen, a testvĂ©reknek, barátoknak, szomszĂ©doknak Sydneyből küldött levelĂ©t az unokatestvĂ©re, Szigeti FerencnĂ© Kistamás Etelka olvasta fel. Földijei közül sokan meghatĂłdtak e sorok hallatán: „Minden nĂ©p, amely meg tudott maradni a nĂ©pek Ă©s civilizáciĂłk harcában, amelyet nem sodort el az idő, a sors, őrzi magában saját eredetĂ©t. Nekem ott, DoroszlĂłn kezdődött el az eredetem. Ott vetettĂ©k meg lábukat, ott telepedtek le őseim. Ott látták legkĂ©kebbnek az eget Ă©s legfeketĂ©bbnek a földet, Ă©s ott volt legotthonosabb a táj. Biztosan gondoltak rám, biztosan tudták, hogy ott, a Mosztonga partján nekem is fog majd tetszeni. Nekem is volt egy álmom, DoroszlĂłnak is volt egy nagyon rĂ©gi mentĂ©si vágya, hogy legyen egy ház, amelyben össze lehet gyűjteni mindazt, ami doroszlĂłi volt Ă©s maradt - egy tájház, vagy tájmĂşzeum, ahol a mĂşltat a jelenben lehetne látni, ahol DoroszlĂłt meg lehet mutatni DoroszlĂłnak Ă©s a világnak. Innen, a hĂşszezer kilomĂ©teres távolságbĂłl visszatekintve látom, hiszem Ă©s Ă©rzem, hogy azokat az Ă©rtĂ©kes kincseket, amiben Ă©n születtem, amit elődeinktől örököltünk, át kell menteni a jövő nemzedĂ©knek. MĂşltunk nĂ©lkül, emlĂ©keink, hagyományaink, mesĂ©ink, nĂłtáink, táncaink nĂ©lkül már nem teljesen egĂ©sz ember az ember. Ezek az Ă©rtĂ©kek nem ismernek távolságot, nem ismernek határokat. Most Ăşgy tűnik, Ă©rdemes volt álmodozni, Ă©s könnyes szemmel felĂ©bredni, mert álmaink valĂłsággá váltak.”
Szakmai elismerés
- Az Ăşjkori, tehát a nyolc-tĂz generáciĂłs magyar falu, DoroszlĂł 21. század elejĂ©re megmaradt Ă©pĂtĂ©szeti Ă©s tárgyi, szellemi Ă©s vallási kultĂşrájának a bemutatĂłján vettünk rĂ©szt. Jogos büszkesĂ©ggel mutathatják meg a helyben megőrzött Ă©s helyreállĂtott műemlĂ©k jellegű, nĂ©pi Ă©pĂtĂ©szeti Ă©rtĂ©keket is hordozĂł gazdaházat, amelyben használati Ă©s gazdasági tárgyegyütteseket, Ă©letmĂłdot jelző állandĂł nĂ©prajzi kiállĂtást is láthatunk – mondja KecskĂ©s PĂ©ter, a szentendrei SzabadtĂ©ri NĂ©prajzi MĂşzeum muzeolĂłgusa, aki szakmai Ă©rtĂ©kelĂ©st tartott. – A doroszlĂłi tájház a falu legrĂ©gibb utcájában, a SzentkĂşt utcában áll egy szalagtelken. Sikerült megtalálni azt a második katonai felmĂ©rĂ©st 1853-bĂłl, amelyen ez a telek már lakott telekkĂ©nt volt bejegyezve, tehát legkĂ©sőbb 1853 körül Ă©pült ez a lakĂłház. A vert falĂş ház beosztása a következő: szoba – konyha – szoba – kamra - kamra, továbbá hozzáépĂtett fĂ©szer Ă©s istállĂł. Az utcafrontra Ă©pült házzal szemben a 20. század elejĂ©n Ă©pült nyári konyha Ă©s láncos kĂşt találhatĂł. Az udvari oldalrĂłl, a kamrábĂłl nyĂlik falĂ©pcsős lejárattal a hátsĂł szoba alatt egy borospince, ez tĂ©glával boltozott. Ugyancsak a kamrábĂłl lehet feljutni lĂ©trán a gabonatárolásra szolgálĂł padlástĂ©rbe. Az Ă©pület minden helyisĂ©ge döngölt föld padlĂłjĂş, a szarufás gerendás fedĂ©lszĂ©ket Ă©s a keresztgerendázatot a ház teljes hosszában mestergerenda tartja. A födĂ©m tapasztott nádszőnyegből áll. Az eredeti tetőfedĂ©s felvert nádbĂłl kĂ©szült, amit vágott cserĂ©pre cserĂ©ltek az 1950-es Ă©vek elejĂ©n. Az utcai egyenes oromfal sárgatĂ©glára cserĂ©lĂ©se is valĂłszĂnűleg a hĂ©jazatcserĂ©vel függött össze. A kĂ©t szobát eredetileg kĂ©t kĂvülfűtős banyakemence fűtötte, aminek a füstjĂ©t teljes szabadkĂ©mĂ©ny hĂşzta ki. 1937-ben az első szoba kemencĂ©je helyben kĂ©szült belülfűtős barna cserĂ©pkályhát állĂtottak. A konyhába a rĂ©gi tüzelő Ă©s füstölőpadka mellĂ© vasplatnis rakott tűzhelyet Ă©pĂtettek. A ház helyreállĂtásakor a bontás nyomai Ă©s az Ă©pĂtĂ©szeti felmĂ©rĂ©sek alapján hitelesen került visszaĂ©pĂtĂ©sre a keskeny oldalpadkás, nĂ©gyzetes kalapĂş kemence Ă©s a hozzá tartozĂł fĂ©l szabad kĂ©mĂ©ny. Az 1930-as Ă©veknek felelnek meg a helyisĂ©gek funkciĂłi Ă©s a berendezĂ©sük is. Tehát most már azt az alaprajzi elrendezĂ©st mondhatjuk, hogy tisztaszoba – konyha – lakĂłszoba - mindenes kamra - boroskamra. Az itt alkalmazott Ă©pĂtĂ©szeti Ă©s műemlĂ©kvĂ©delmi, továbbá nĂ©prajzi Ă©s muzeolĂłgiai elvek szinkronitását követve igyekeztünk elkerülni az archaizálást Ă©s a modernizálást is, tehát egy bizonyos Ă©pĂtĂ©szetet Ă©s Ă©letmĂłdot kifejező kort akartunk megragadni Ă©s bemutatni. A berendezĂ©si tárgyakkal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a 19. századi generáciĂłkhoz tartozĂł megbecsült, Ă©rtĂ©kesnek tartott tárgyak is bekerültek az enteriőrbe. ĂŤgy láthatĂł a mĂ©lyĂtett faragásĂş, komáromi tĂpusĂş festett láda a 19. század elejĂ©ről, a falusi faragĂłspecialista által kĂ©szĂtett szĂ©kek a 19. század közepĂ©ről, de bekerült az amerikás láda is. A textilanyag, tehát a felvetett ágyak, függönyök stb. mind a tiszta-, mind pedig a lakĂłszobában a kĂ©t világháborĂş közti időszak, a magát megmutatĂł mĂłdosságot kifejező mentalitást adja, Ă©s ez az Ăşjbarokk berendezĂ©s - nemcsak a saját vĂ©lemĂ©nyemet mondom, hanem a nĂ©prajzos kollĂ©gáékĂ©t is - a nĂ©prajzi muzeolĂłgia egyik jelentős teljesĂtmĂ©nye. Szakmai Ă©s emberi elismerĂ©semet nemcsak a szentendrei SzabadtĂ©ri NĂ©prajzi MĂşzeum munkatársakĂ©nt, hanem a budapesti NĂ©prajzi MĂşzeum Ă©s a budapesti Magyar MűvelődĂ©si IntĂ©zet nevĂ©ben is kifejezhetem a tájház lĂ©trehozĂłinak.
Az elődökre emlĂ©kezve
- A MĂłricz Zsigmond Magyar MűvelődĂ©si Egyesület keretĂ©ben működő hagyományőrző nĂ©pi táncegyüttes, a fĂşvĂłszenekar Ă©s a vegyes kĂłrus mellett mostantĂłl immár a pĂ©ldásan berendezett tájház is emlĂ©keztet bennünket nagyszüleink Ă©letformájára, Ă©s arra, hogy hová is tartozunk. Hogy nem feledkezünk meg őseinkről, azt a hagyományok ápolásával, a rĂ©gisĂ©gek megőrzĂ©sĂ©vel kĂvánjuk igazolni - mondja HollĂł RĂłbert, a doroszlĂłi helyi közössĂ©g tanácselnöke, aki családostĂłl kivette rĂ©szĂ©t a tájház megteremtĂ©sĂ©ből, s aki nem titkolja örömĂ©t, hogy a falu nĂ©pĂ©nek összefogásával ilyen szĂ©p lĂ©tesĂtmĂ©nnyel gazdagodtak.
- Az anyagot sok Ă©ven át gyűjtöttük - mesĂ©li Nagy István nĂ©prajzkutatĂł. - Amikor tavaly nyáron Kistamás Katalin hazalátogatott AusztráliábĂłl, valĂłságos falujárást vĂ©geztünk, elmentünk mindenkihez, aki hajlandĂłságot mutatott, hogy ad valamilyen darabot a tájházba. Sokan felkerestek bennünket, s ahogy közeledett a megnyitás, mind több Ă©s több anyag gyűlt össze. A válogatásnak Ă©s a tájház beállĂtásának az volt az alapja Ă©s előzmĂ©nye, hogy Ă©veken át bejártuk a hasonlĂł lĂ©tesĂtmĂ©nyeket itthon Ă©s Magyarországon, főleg a szentendrei skanzenben, ötleteket gyűjtöttünk, s hosszĂş elmĂ©lkedĂ©sek után rendeztük be vĂ©gre a mi tájházunkat ezen az eredeti rĂ©gi parasztportán. Fontos mĂ©g elmondani, hogy az udvar vĂ©gĂ©ben befejezĂ©s előtt áll egy emeletes ház. Ebben lakik majd a gondnok, ami azt jelenti, hogy állandĂłan látogathatĂł lesz a tájház. Terveink szerint az Ăşj házban egĂ©sz Ă©ven át egy nĂ©prajzi, nĂ©pművĂ©szeti, kulturális műhely működik majd. AmĂg a gondnok nem költözik be, addig a 063-84-23-797-es telefonszámon jelenthetik be a látogatásukat a vidĂ©kről Ă©rkezők, Ă©s tárt kapu várja majd őket.
- DoroszlĂł immár nemcsak a csodálatos nĂ©pviseletĂ©ről, messze földön hĂres slingelĂ©sĂ©ről, szĂ©psĂ©ges nĂ©pdalairĂłl, Ă©rtĂ©kes táncairĂłl, ismert nĂ©pszokásairĂłl Ă©s nĂ©pi gazdálkodásárĂłl lesz nevezetes, hanem Ă©pĂtĂ©szeti Ă©s lakáshagyományárĂłl, erről a most megnyĂlĂł tájházrĂłl is - mondta megnyitĂłbeszĂ©dĂ©ben dr. Silling István, egyetemi docens, nĂ©prajzkutatĂł. - Ez a mĂşzeum egyedülállĂł pĂ©ldája a lĂ©lek hazavágyĂłdásának, otthonkeresĂ©sĂ©nek Ă©s a gyökerek megbecsülĂ©sĂ©nek. SzĂ©p emlĂ©kmű mindazok előtt, akik bármi oknál fogva is elmentek, el kellett menniük a szülőföldről. A szülőfalu Ă©ltető forrásai, mint láthatĂł, visszahĂvják ezeket az embereket haza, egy kicsit a szĂvet Ă©s a lelket megmelegĂteni. Ahogy Ă©vente visszajár dĂ©lvidĂ©ki katolikus hĂvőközössĂ©günk a doroszlĂłi SegĂtő Szűzanyához, megköszönni az o egĂ©sz Ă©vi hathatĂłs közbenjárását Ă©s gondviselĂ©sĂ©t mindannyiunkĂ©rt, Ăşgy jönnek majd - remĂ©lem - a doroszlĂłiak is, itthoniak Ă©s hazalátogatĂłk ebbe a tájházba. Gyönyörködni, emlĂ©kezni, tanulni Ă©s erőt merĂteni. És nemcsak ok, hanem a Vajdaságban Ă©lő többi honfitársunk is. Ha elődeink generáciĂłkon át fel tudtak nőni, szeretni, Ă©lni Ă©s meghalni e hajlĂ©kban, az ilyen hajlĂ©kokban, akkor talán mi is megtanulunk a mai doroszlĂłi, kupuszinai, topolyai, moholi, szabadkai, tordai, magyarittabei Ă©s más, de itthoni otthonainkban megmaradni. Itthon, a szülőföldön.
Kartag Nándor
2001. szeptember 15.
Családi Kör
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!