(MTI) - Rendkívül színes mûfaji és stílusbeli kavalkádot képvisel az arizonai Calexico zenekar, amely négy év szünet után ismét elvarázsolta a világzenei nagyszínpad közönségét a Szigeten. A csapat alapítója, Joey Burns még a fellépés elõtt nyilatkozott néhány újságírónak, a hazai sajtót az MTI tudósítója képviselte.
"Szeretet, együttlét - elkoptatott szavak, de leginkább ezért szeretünk játszani a fesztiválokon. Mennyi féle muzsika, ember és kultúra! Hogy éppen milyen jellegû színpadon lépünk fel, az nem rajtunk múlik; játszunk olykor rockhelyszíneken, a Szigeten a világzenei színpadon, ami remek, mert ez egy szélesebb kategória, és emiatt talán a közönség is befogadóbb. A Sziget amúgy szerintem az egyik legjobb fesztivál, ahol valaha játszottunk, pedig voltunk már néhányon a világban" - sorolta Joey Burns énekes-gitáros.
Az arizonai Tucsonba való, a kilencvenes évek elsõ fele óta létezõ Calexico zenéjét valóban nem könnyû besorolni kategóriákba. Van benne indie rock, country, folk, rock, ezek sajátos elegyét sokszor hívják Americana vagy Tex-Mex muzsikának is. Sokszínûségüket, nyitottságukat, befogadókészségüket nevük is jól mutatja, hiszen Calexico egy kis határváros neve az Egyesült Államok és Mexikó között.
"A világzene címke persze nagyon különbözõ dolgokat foglal magában, de nekünk megfelel. Mindegy hogy hívjuk, az ételt is megesszük, ha finom, nem azt nézzük, melyik nép eledele" - jegyezte meg.
A hattagú Calexico tavaly szeptemberben jelentette meg hetedik stúdióalbumát Algiers címmel; így hívják New Orleans egyik részét, és itt készült a lemez. Az anyag számára meghatározó inspirációt jelentett az a zenei sokszínûség, amely az amerikai város atmoszféráját átjárja. Van itt dzsessz, country, spagettiwestern, kubai zene és még sok más.
"New Orleans a világ legjobb helyeinek egyike. Korábban csak egyszer jártam ott, de a lemez felvételekor mindannyian megtapasztalhattuk, milyen elképesztõ, ami ott van. A zene, a város történelmi hangulata annyira ott van mindenben, hogy az önmagában rendkívül inspiráló. Én úgy tartom, hogy a legjobb zene az, ami szívbõl jön, és úgy érzem, New Orleansban csak ilyen zene születhet" - fejtette ki Joey Burns.
A koncepció, amely most New Orleans köré épült, korábban is jellemezte a Calexico egy-egy lemezét. Az 1998-ban megjelent harmadik album, a hatalmas sikert hozó The Black Light például az arizonai sivatag és Észak-Mexikó hangulatát próbálta zenében megfogalmazni.
A zenekar, illetve tagjai számos kiváló elõadó lemezén mûködtek közre az elmúlt közel húsz évben, köztük volt például Nancy Sinatra, Amparo Sánchez, Willie Nelson és Roger McGuinn is.
A Calexico elõszeretettel jelentet meg limitált példányszámban turnéalbumokat, turné EP-ket, ezeket leginkább csak a koncertsorozat állomásain forgalmazzák. A nemrég kijött ötszámos Maybe On Monday címû anyagon szerepel néhány más elõadó, Elvis Costello, a Replacements, a Call dalainak átértelmezése Calexico-módra.
"A nyolcvanas években a kedvenceink közé tartoztak, egyfajta hõsök számunkra. Szó volt arról, hogy Peter Gabriel, a Cure vagy a Kraftwerk valamelyik számával is kezdjünk valamit, de ezt végül elvetettük - egyelõre" - jegyezte meg Burns. Az MTI kérdésére hozzátette, hogy bár õ állította össze az I'm Not There címû Bob Dylan-film zenéjét, még nem dolgozott a legendával, "de ha ön el tudná intézni, remek lenne".
Hogy a mindig nyitott és folyton változó Calexico zenéje milyen lesz a következõ lemezen, még õk sem tudják. "Talán afrikai zenészekkel fogunk együttmûködni, de lehetnek ausztrálok vagy dél-amerikaiak is" - mondta végül Joey Burns.
,
Hírközpont
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!