A szovjet tankok ĂŠs hadseregek a majnyilai ĂśnprovokĂĄciĂłt kĂśvetĂľen 1939. november 26.-ĂĄn megindultak. JobbszĂĄrnyon a 9. ĂŠs 14. hadsereg, balszĂĄrnyon a 7. ĂŠs 8. hadsereg tĂĄmadta a finn vĂŠdelmet.


A legnagyobb sikereket a sarkkörön túli irányban érték el, ahol is képesek voltak áttörni a finn védelmet a 14. hadsereg csapatai. Az Északi Flotta hadihajóival való együttmûködésben elfoglalták a Ribácsíj (Kalastajasaarento)- és a Szrednyíj-félszigetet, ezzel elvágták a finnek kijáratát a Barens-tengerre.

Az ĂŠszak-karĂŠliai irĂĄnyban a 9. hadsereg 35-45 km mĂŠlysĂŠgben ĂŠkelĂľdĂśtt be a finn vĂŠdelembe, de megĂĄllĂ­tottĂĄk. MegjegyzendĂľ a jobbszĂĄrnyi irĂĄny LeningrĂĄd vĂŠdelme szempontjĂĄbĂłl ĂşgyszĂłlvĂĄn kĂśzĂśmbĂśsnek volt mondhatĂł a fĂľparancsnoksĂĄg elkĂŠpzelĂŠsei szerint.

A Ladoga-tĂł ĂŠszaki partjĂĄn a 8. hadsereg 80 km-t nyomult elĂľre, de csapatainak jelentĂľs rĂŠszĂŠt bekerĂ­tettĂŠk. SĂşlyos harcok ĂŠs nagy vesztesĂŠgek ĂĄrĂĄn tudtak csak a bekerĂ­tĂŠsbĂľl visszavonulni.

A Ladogåtól dÊlre a Mannerheim vonalnak nevezett 135 km szÊles såvban azonban merþben mås helyzet alakult ki. Itt a 7. hadsereg kapott feladatot, mindenekelþtt azt, hogy tÜrje åt az erþdített vÊdelmet Ês kerßljÜn a finn hadosztålyok håtåba. E såvban 250 000 szovjet katona nÊzett szembe 130 000 finnel, amely kontingensbþl az erþdített vÊdelmi Üv elþtt volt elhelyezve 21 000 fþ. Az åttÜrÊsre azonban nem kerßlt sor. A tåmadókat a finn fÜldszorosi hadsereg, ållomånyåban a II. Ês III. hadtesttel, megållította. December kÜzepÊig csak a vÊdelem biztosítåsi ÜvÊt sikerßlt lekßzdenißk a 7. hadsereg egysÊgeinek, de magåt a vÊdelmet åttÜrni menetbþl, ahogyan azt a fþparancsnoksåg tervezte, nem voltak kÊpesek. Sþt a finn hadsereg legsikeresebb hadmÝveletÊt a Tolvajärvi-tónål december 12.-Ên folytatta, amikor is kÊt szovjet lÜvÊszhadosztålyt sikerßlt legyþznie a Paavo Talvela ezredes vezette Ês lÊtszåmåban jóval kisebb finn hadcsoportnak. Ez volt a finnek elsþ komoly gyþzelme a tÊli håború sorån. Paavo Talvela-t ezÊrt a gyþzelemÊrt tåbornokkå neveztÊk ki.  

 A Tolvajärvi Finnorszågban

A háború elsõ szakasza novembertõl-februárig tartott. Különösen gyengén szerepelt e periódusban a 7. és 8. hadsereg. A sokszoros létszámbeli és tûzerõbeni fölényének gyakorlatilag nem volt semmi haszna. És hogyan is lehetett volna? A kiépített tüzelõállásokat tömegrohammal bevenni lehetetlennek bizonyult. A megfutamodó szovjet katonát pedig, ha nem a finnek semmisítették meg, hát saját parancsnoka vagy a NKVD tisztje lõtte fõbe. Mindez olykor teljesen irracionális viselkedésre késztette a katonákat, hiszen tudták, ha fogságba esnek, azt az otthon maradottakon fogja a sztálini hatalom megbosszulni. Így aztán nem volt ritka, hogy aknamezõn át, finn pergõtûzben, énekszóval masíroztak a biztos hõsi halálba.