4. lap. �sszesen 4.
Háborús viszonyokA háborús viszonyok kialakulásához közvetlenül a szovjet - finn tárgyalások megrekedése és szovjet érdekek érvényesítésének eredménytelensége vezetett.
A tárgyalások már 1938-ban megkezdõdtek. Arról folytak, hogy a finnek adják át a
Karéliai-földszorost, illetve a Finn-öböl bejáratánál kiválasztott földterületet egy szovjet támaszpont létrehozása érdekében. A Szovjetunió vezetõségének félelmét az a történelmi tapasztalat szolgálta, hogy a finnekkel folytatott korábbi háborús harcokban a németek az ellenfél szövetségesei voltak.
A Karéliai-földszoros
A szovjet, tárgyaló küldöttség több ajánlatot is tett a finn partnereknek: legelõször is a földszoros területének dupláját kínálták fel Kelet-Karéliában, bár tudták, az a föld már mezõgazdasági célokra aligha használható. S mivel az ajánlatot a finnek elvetették, jött a bérleti szerzõdéses megoldási konstrukció. A finn fél ezt is elutasította, mert nem akart saját földjén látni szovjet támaszpontot. Végül Sztálin utasítására a szovjet tárgyalófél felajánlotta a területvásárlási megoldást. Ám ez a javaslat sem járt sikerrel.
A tárgyalások megrekedését követõen - kimondva vagy kimondatlanul - 1939 közepe táján mindkét ország vezetõsége kiadta a parancsot a háborús elõkészületekre.
Miután már 1939 júliusában a szovjet legfõbb katonai tanács áttekintette a finnek elleni hadmûveletek tervét, a Szovjetunió 1939. október 5.-én felajánlotta Finnországnak a kölcsönös segítségnyújtási szerzõdés megkötésének lehetõségét. Ezekben a tárgyalásokban már -
Juho Paasikivi, svédországi finn nagykövet, fõtárgyaló mellett részt vett a szociáldemokrata Tanner - és maga Mannerheim is.
Az oroszok annyit szerettek volna elérni, hogy a határvonal nyugatabbra legyen meghúzva, mintegy 30 km-rel keletre
Viipuri-tól (Viborg), és a Karéliai-földszorosban valamennyi finn erõdítményt romboljanak le. További igényük volt, hogy mondjanak le a finnek a Finn-öböl szigeteirõl és a Ribácsíj-félszigetrõl, illetve, hogy a Hanko-félszigetet adják át, hogy ott 30 év idõtartammal szovjet katonai bázis mûködhessen.
Ha elfogadták volna a szovjet javaslatokat, az arra kényszeríthette volna a finneket, hogy mondjanak le finn Karélia védelmérõl. A szovjet javaslat a finn kormányt megosztotta. A megegyezés, Mannerheim rugalmasabb - és az orosz félelmeket megértõbben kezelõ - álláspontja ellenére sem jött létre, mert a finn kormányzat igazán továbbra sem hitt a szovjet katonai támadás lehetõségében.
A Paaskivi (elõtérben) vezette delegáció megérkezik Moszkvából Helsinkibe
Finnország - mindenekelõtt semlegességére való hivatkozással - utasította el az összes javaslat-variánst, mint olyanokat, amelyek
Leningrád biztonságának fokozásánál jóval tovább mentek.
A megrekedt tárgyalásokat november 3.-án folytatták a felek. A sikertelenségen azonban nem tudtak túllépni. A szovjet fél azonnal fontosnak tartotta kinyilatkoztatni, hogy a „civilek tárgyalásai" eredménytelenül zárultak. Ekkorra már a Szovjetunió meghozta a döntést a katonai megoldásról, amit mi sem bizonyít jobban, mint a
Pravda ugyanezen a napon megjelent cikke, amely már nyílt fenyegetés volt a vita egyoldalú eldöntése érdekében. Nem véletlenül, mert a leningrádi katonai körzet és a
balti flotta is megkapta a parancsot a Finnország elleni hadmûveletek elõkészítésére.
A finn delegáció november 13.-án befejezettnek tekintve a tárgyalásokat, elutazott Moszkvából. Sztálin pedig kijelentette: „Háborúznunk, muszáj Finnországgal." Ezzel a lehetõségek kimerültek, mert a burbonokra hajazva a szovjetek semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.
FolytatjukForrások:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Téli_háború
http://en.wikipedia.org/wiki/Finland-Russia_relations
http://en.wikipedia.org/wiki/Winter_War
http://www.winterwar.ru/history.htm
|< Kezd�
< El�z�
1
2
3
4
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!