4. lap. �sszesen 5.
„ez az utolsĂł jĂł háborĂş" (Robert Capa)
Május 17. körĂĽl tĂ©rt vissza Hanoiba. Május 21-Ă©t az innen nagyjábĂłl hatvan kilomĂ©ternyire fekvõ Nam Dinh-ben töltötte, hogy fĂ©nykĂ©pezzen a Vörös folyĂł deltájának katonai helyzetĂ©rõl szĂłlĂł riporthoz Ă©s „KeserĂ» rizs" cĂmen tervezett másik fotĂłsorozatához. Itt örökĂtette meg azt a fiatal, gyászolĂł vietnámi nõt fĂ©rje sĂrjánál.
A következõ kĂ©t napon, szombat Ă©s vasárnap lĂ©vĂ©n, Capa Hanoiban barangolt, fĂ©nykĂ©pezte a katolikus gyermekkörmenetet, az elegáns Sportklubban ĂşszkálĂł embereket. HĂ©tfõn a Time tudĂłsĂtĂłjával, John Mecklinnel ismĂ©t Nam Dinh-be repĂĽlt, egyĂĽtt RenĂ© Cogny tábornokkal, az Ă©szak-vietnámi francia szárazföldi erõk parancsnokával, aki azĂ©rt utazott a körzetbe, hogy kitĂĽntetĂ©seket adjon át az ott harcolĂł francia idegenlĂ©giĂłsok legbátrabbjainak. A dĂszebĂ©d során, melyen Capa Ă©s Mecklin is rĂ©szt vett, elfogadták Jean Lacapelle alezredes, körzetparancsnok meghĂvását a másnapra tervezett bevetĂ©sre, melynek az volt a cĂ©lja, hogy a Nam Dinh-tõl Thant Ă©s Than Hnet kiĂĽrĂtsĂ©k Ă©s lerombolják a visszavonulás közepette. A deltában ekkor javában folyt a rizsaratás Ă©s várhatĂł volt, hogy a környĂ©ken a vietkongok ismĂ©t koncentrált támadásokat indĂtanak, hogy megszerezzĂ©k a számukra lĂ©tfontosságĂş Ă©lelmet. Aznap dĂ©lután terepjárĂłn kimentek megnĂ©zni a pár kilomĂ©ternyire lĂ©võ Phuly várost, melyben a vietnámiak már minden francia emlĂ©ket elpusztĂtottak egy nagyobb templom Ă©s a lĂ©giĂł erõdĂtmĂ©nye kivĂ©telĂ©vel. Este visszatĂ©rtek Nam Dinh-be, ahol egy lepusztult, poloskáktĂłl hemzsegõ szállodában laktak, amit - nomen est omen - Modern Hotelnek hĂvtak. Itt találkoztak Jim Lucas-szal, aki a Scripps-Howard tudĂłsĂtĂłja volt, s akit Capa mĂ©g Hanoiban ismert meg. Az Ă©tteremben konyakoztak, amikor Capa ezt mondata: „ez az utolsĂł jĂł háborĂş. Csak az a baj veletek fiĂşk, hogy olyan sokat panaszkodtok a francia sajtĂłtájĂ©koztatásra. Nem veszitek Ă©szre, hogy ez a tudĂłsĂtĂłk háborĂşja. Senki sem tud semmit, Ă©s senki nem mond az embernek semmit, ami azt jelenti, hogy a jĂł riporter kimehet Ă©s mindennap szert tehet egy szenzáciĂłra." LátnokkĂ©nt jĂłsolta meg majd ötven Ă©vvel korábban a mĂ©dia nyilvánossága elõtt zajlĂł mostani, modern háborĂşkat.
„Ha nem elĂ©g jĂłk a kĂ©peid, akkor nem voltál elĂ©g közel." (Robert Capa)
Másnap, május 25-Ă©n, kedden reggel hĂ©t Ăłrakor a szállodánál mindhárman beszálltak a rendelkezĂ©sĂĽkre bocsátott katonai dzsipbe. Nam Dinh határában találkoztak azzal a kĂ©tezer emberbõl Ă©s kĂ©tszáz harci jármĂ»bõl állĂł csapattal, amellyel átkeltek kompon a Vörös-folyĂłn. KĂsĂ©rtĂ©k a francia konvojt, melynek az volt a feladata, hogy kiĂĽrĂtsen több vĂ©dhetetlennĂ© vált elõretolt állást a Vörös-folyĂł deltájában. Capánál ekkor egy fekete-fehĂ©r filmmel töltött Contax, egy szĂnes negatĂvval teli Nikon, valamint egy ĂĽveg konyak Ă©s egy palack jeges tea volt.
A folyón átkelve, a menetoszlop megindult Dosi Than felé. Reggel 8 óra 40-kor orvlövészek tüzeltek az oszlop elején haladó gépkocsikra. Eközben az út melletti rizsföldeken dolgoztak a parasztok, az út szélén a Nam Dinh-i vásárra igyekvõk cipelték kosaraikat. Capa csodálta bátorságukat, szerette volna ezt megmutatni valahogy, ezért begázolt egy rizsföld szélére, hogy egyszerre tudja fotózni a parasztokat és a harci jármûveket.
Az oszlop hamarosan tovább indult, de megint meg kellett álljon, mert egy autĂł aknára hajtott, felrobbant: nĂ©gy halottat, hat sebesĂĽltet kellett a helyszĂnrõl elszállĂtani. Aztán sem volt sima Ăştjuk, aknavetõvel lõttĂ©k az oszlopot. A francia tĂĽzĂ©rsĂ©g válasza nyomán Ă©gõ falvak maradtak utánuk, leromboltak egy Ăştmenti templomot, mert feltĂ©telezhetõen orvlövĂ©szek bĂşjtak meg benne. Capa mindezt fĂ©nykĂ©pezte. KĂ©sõ dĂ©lelõtt Ă©rtĂ©k el a Dong Qui Thon erõdĂtmĂ©nyĂ©t, majd Doai Thant. FĂ©l három lehetett. Folyt az erõd kiĂĽrĂtĂ©se, a katonák bĂştorokat cipeltek, robbantási szakĂ©rtõk tölteteket helyeztek el, hogy megsemmisĂthessĂ©k az erõdöt. Capa magát a robbantást is megörökĂtette kicsit távolabbrĂłl, a dzsip motorháztetõjĂ©rõl. Folyamatos volt a lövöldözĂ©s mindkĂ©t oldalrĂłl.
Egy kilomĂ©terre Doai Than-tĂłl Ă©s háromra Thank Net-õl Capa otthagyta a dzsip mögött kuporgĂł Mecklint Ă©s Lucast, Ă©s elõrement addig, ahol az Ăşt bal felĂ© Ăvelt. Leereszkedett a jobbra kanyarodĂł patak gátja mögĂ©. LefĂ©nykĂ©pezte a magas fĂ»ben elõrenyomulĂł francia szakaszt, majd visszament az Ăştra Ă©s csinált nĂ©hány kĂ©pet a veszteglõ katonai jármĂ»vek között menetparancsra várĂł, unatkozĂł katonákrĂłl. IsmĂ©t lement a mezõre, utolĂ©rte az elõrenyomulĂł embereket, exponált rĂłluk egy fekete-fehĂ©r valamint egy szĂnes felvĂ©telt. Ez utĂłbbi volt Ă©lete utolsĂł kĂ©pe. Mikor a fĂ©nykĂ©pezĂ©st követõen ismĂ©t fel akart mászni a gátra, a gát oldalában rálĂ©pett egy telepĂtett vietnámi gyalogsági aknára. KĂ©t Ăłra ötvenöt perc volt. Az elsõ segĂtsĂ©g megĂ©rkezĂ©sekor Capa mĂ©g Ă©lt, a hátán fekĂĽdt, bal lába csaknem teljesen leszakadt, mellĂ©n egy repeszdarab ĂĽtötte nagy seb vĂ©rzett. A Contaxot mĂ©g a kezĂ©ben szorongatta, de a Nikont több mĂ©ternyire repĂtette el a robbanás. A közelben Ăşjabb aknák robbantak. Három Ăłra 10 perckor meghalt.
Egy mentõautĂł felvette, visszavitte az öt kilomĂ©terre lĂ©võ Dong Qui Thoba, ahol egy vietnámi orvos megállapĂtotta a halál beálltát. Az akciĂłban rĂ©sztvevõ katonákkal egy hadnagy állĂtĂłlag lakonikus tömörsĂ©ggel közölte a hĂrt: „Le photographe est mort". Negyvenegy Ă©ves volt. Ă–t háborĂşt járt meg kamerával a kezĂ©ben, a spanyol polgárháborĂşt, a második világháborĂş számtalan harcterĂ©t, a kĂnait, az izraelit Ă©s a vietnamit. SzerencsejátĂ©kos volt. Gyakran nyert, csak egyszer veszĂtett.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!