3. lap. �sszesen 4.
A katasztrófa
Az 1879. márciusát megelõzõ hónapok az átlagosnál csapadékosabbak voltak
a Tisza vízgyûjtõjén, és egy hóolvadás, majd esõzés miatti december-januári árhullám tartós meder-teltséget idézett elõ a folyóban.
A fõ-árhullám 1879. február 15-én tetõzött Vásárosnamény vízmércéjén (784 cm), de a Maros völgyében csak a február 20. táján lehullott esõk vize lehetett elegendõ nagyobb árhullám megindításához. A Tiszán az árhullám lassan haladt: Tokajban február 22.-i (755 cm), Szolnokon március 6.-i (763 cm) tetõzéssel. Az akkori töltés-magasságokhoz képest sem voltak ezek a vízállások magasak, és a Szeged vesztét okozó petresi töltésszakadás a szolnoki tetõzést egy nappal meg is elõzte.
Köszönet a képért a Somogyi-könyvtárnak
Hogyan történhetett, hogy míg a fõfolyó árhullámának lefelé haladó tetõzése Szolnokot, vagy Csongrádot sem érte el, Szeged városa közvetlen veszélybe került?
A Maros árhulláma adja a kérdésre a feleletet. A február végi csapadékok következtében Makó vízmércéjén március 3.-án tetõzött az árhullám (420 cm). A Szeged elõtt egyesült két folyó vízhozamának több mint a harmadát a Maros szállította. A gátszakadás petresi szelvénye elég közel van a Maros torkolatához. A Tisza vízszínének esése elég alacsony ahhoz, hogy az egyharmadnyi Maros-víz
vissza tudjon duzzasztani odáig ahhoz, hogy a gátszakadást elõidézõ vízszint ott is beálljon.
A katasztrófa napról-napra:
1878. december: A szegedi vasúti hídnál keletkezett jégtorlódás elhárítására városi Vízvédelmi Bizottság kezdi meg munkáját TascblerJózsef fõkapitány vezetésével. A bizottság folyamatosan együtt marad.
1879. január: A Vízvédelmi Bizottság kiküldi Novák József fõügyészt a várossal összefüggõ Percsora-Szeged Árvízvédelmi Bizottság élére. Elõrelátóan megkezdik a Szillér-Baktó töltés erõsítését, és Boros Frigyes fõmérnök kezdeményezésére a Szeged-Hódmezõvásárhely vasútvonal, az "Alföldi Vasút" töltéseinek magasítását (a vasúti üzem fenntartásával). A halászok, majd a torna- és csónakázó egylet mozgósított tagjai csónakokat és pontonokat helyeznek el a város egyes veszélyeztetett helyein.
Köszönet a képért a Somogyi-könyvtárnak
1879. február: A Tisza magas vízállása Szegednél és a környéken állandósulni látszik, s a folyó felsõbb szakaszairól további áradásokról érkeznek hírek. A város lakosságát közmunkára igyekeznek mozgósítani. A kubikosok és vasúti pályafenntartók mellett mind több embert irányítanak a töltések erõsítésére.
1879. március 4.: Helyszínre érkezik Pulz Lajos altábornagy, temesvári parancsnok az árvízvédekezéshez kirendelt katonai erõk élén.
1879. március 5.: Pillich Kálmán, a Védelmi Bizottság tagja kezdeményezésére a jégtáblák elvonultával hajóhíddal kötik össze a szegedi és az újszegedi partot. Ezen a hídon menekülhettek el a lakosság tízezrei.
1879. március 5.: A városi tanács segítségért fordul a képviselõházhoz. Katonaságot kér a város melletti töltések erõsítésére. A képviselõház a kérés sürgõsségét elismerte ugyan, de azt március 8-án kérvényi bizottságához utalta.
1879. március 5., 19 óra: Novák József március 6-án Szegedre érkezett távirata szerint: Petresben töltés átszakadt. Részleteket még nem kaptam. Minisztériumnak sürgönyöztem. Zala Hugó helyszínen van. Algyõiek kívánságára várkerti töltés védelmét elrendeltem, egész lakosság oda vonul. Híre jár, hogy Hármasértónál is elment a víz Vásárhely felé". A Tisza maximális vízállása Szegednél 806 cm volt.
Köszönet a képért a Somogyi-könyvtárnak
1879. március 6.: A reggeli órákban a petresi töltésen kiömlött, dél felé haladó víz feltöltötte a sövényházi töltéssel lezárt medencét, és átbukott a sövényházi keresztgáton.
1879- március 7.: Kora hajnalban átszakadt a következõ "medencét" lezáró Macskási-töltés és az Alföldi Vasút töltése. A víz elöntötte Kiskundorozsmát. Szeged városát onnan az Alföldi Vasút töltése még külsõ oldalán védte.
1879. március 8.: A víz egy része átbukott a MÁV Budapest-Szeged vasúti fõvonalának töltésén, s déli irányban elérte az Alföldi Vasút Szeged-Horgos töltésén a Maty-ér hídját. A híd szelvénye elégtelennek bizonyult, ezért a víz Tisza felé vezetésére 9-én és 10-én két átvágást is nyitottak a vasúti töltésen.
1879. március 8.: A víztömeg másik része a Szillér-Baktói töltésnek feküdt neki, Tápé irányába húzódva. Amikor ez a víztömeg Felsõváros és Tápé közt kívülrõl elérte a Tisza védelmi vonalát, lebocsátása érdekében 8-án délután Boros Frigyes utasítására átvágták a Tisza töltését. Algyõn a grófi kastély elsõ emeletéig ért a víz, Tápén csak a templom maradt állva.
1879. március 9.: A Tisza átmenetileg a március 6-i szolnoki tetõzés ideértéig apadni kezdett, s vízállása 731 cm-re süllyedt. A város háta mögött kiterült vizek viszont annál inkább fenyegették a gyenge, másodrendû védvonalakat. A petresi gátszakadás elzárását annak megközelíthetetlensége miatt nem lehetett megkísérelni.
1879. március 10-11.: A város védelmét szolgáló, a már kiterült vizek elleni erõfeszítések átmenetileg reménykeltõknek tûntek. 11-én este azonban vihar tört ki, és az északnyugati szél az Alföldi vasút töltésének hajtotta a vizet.
1879. március 12., 2 óra 30 perc: A szél korbácsolta hullámok az Alföldi Vasút töltését átszakították, s az árvíz Szeged városára zúdult.
1879. március 12.: A Makkos-erdõ közelében betört vízáradat elönti a Rókus-városrészt, röviddel ezután a Felsõvárost. A budapesti országút meghágása után a Belváros és az Alsóváros is víz alá kerül. Az elöntés után a terepnél valamivel magasabb országutak vonalán, majd a hajóhídon Újszeged felé lehetett rövid idõn át megkísérelni a menekülést. A házaikba szorult lakosság csónakokkal való mentését csak 12-én, virradatkor lehetett megkezdeni. A városban maradt emberek egyes magasabb kõépületekben, a Vár és a belváros magasabb pontjain, a Tisza töltésén és a vasútállomás töltésén kereshettek menedéket. A városi közigazgatás egy percig sem hagyta el helyét, s igyekezett gondoskodni a
lakosság elhelyezésérõl és ellátásáról. Több mint két hónapon át 3-4 méternél mélyebb víz borította Szeged nagy részét. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe.
Csak a város legõsibb, legkiemelkedõbb része, a Palánk (Dömötör-templom, mely a mai Fogadalmi templom helyén állt, s az Oskola utca) környéke maradt szárazon. A város többi részét elnyelte az ár, belsõ és külsõ területén 36 200 holdnyi terület került víz alá, és 146, más számítás szerint 151 emberéletet követelt a 75 000 lakosból áldozatul. Abban az idõben a házak legnagyobb része nem tartós anyagból épült, 5458 ház összeomlott, épségben csak 265 maradt. Az épen maradt házak leginkább a belváros kõépületei voltak. Mintegy 60 000 ember vált hajléktalanná.
A károkat a város belterületén ingatlanban 7 millió 135 ezer, ingóságokban pedig 4 millió forintban határozták meg. A külsõ övezetben 614 ezer forint értékû épület és 60 ezer forintnyi ingóság esett áldozatul.
A kárbecslõ bizottság 14 236 károsult javára összesen 11 millió 811 forintnyi vagyoni kárt állapított meg. A hazai gyûjtések 1 millió forintot hoztak Szegednek.
A károsultak közül a testületek, társaságok valamint a 10 ezer forintnál nagyobb vagyonnal rendelkezõ magánszemélyek nem részesültek segélyben. Ugyancsak nem kaptak segélyt azok, akiknek kára nem haladta meg vagyonuk tizedrészét. Általánosan kimondták, hogy senki nem részesülhet több segélyben, mint amennyi megmaradt vagyonának 10 ezer forintig való kiegészítéséhez szükséges.
,
Gyûjtemény
3
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Dokk 2009 March 12, Thursday, 16:49:18
Hajnalban nem tudtam elaludni az eszeveszett harangozástól.
Hirtelen nem is tudtam, hogy mi történik.
Türelmes 2009 March 12, Thursday, 08:25:33
Csak a videót akartam nagyobban megnézni, de magával ragadott ez az írás és a képek. Gratula!
mama 2009 March 12, Thursday, 08:12:51
Gratulálok az értékes íráshoz.