***

Az egész ott van elrontva, hogy nem én írok rólad, hanem te rólam, vélem hallani Halász Mici síron túli szavait. De ez csak önmentõ gonoszkodás, mert valójában Mici itt maradt velünk, távozta ellenére, élete után is. Halász Miklós Szeged legújabb kori történetének most már mindörökké részese marad, és ezen nem változtatnak a következõ évtizedek sem. Ha volt ennek a városnak valóságos ismerõje, aki nem a szövegek, hanem a köznapi valóságban ismerte az itt élõk gondjait, örömeit, Õ volt az.
Elõttem a kép, amint nagy barna vagy kék spirál füzetei egyikébõl, órákon át, nem szûnõ zsurnaliszta teremtõerõvel diktált Hernádiné Katikának. Egyikük sem fáradt el a munkában. Ismerte az olajos ügyeket, a Város mindenkori vezetõinek viselt dolgait, a mûvész világot, s persze amennyire ezt tehette, az alvilágot. Hat évvel ezelõtt, alig 60 évesen, akkoriban úgy tudtuk, meglehetõs rejtélyes körülmények között eltûnt közülünk, az Örökkévalóság irányába távozott. Szegényebbek lettünk hiányától. Emberszeretete, megértõ mosolya is nagyon hiányzik. Igaz ember volt.

***