James Joyce: Ulysses. Magyarul elĂľszĂśr 1947-ben jelent meg, amikor mĂŠg minden lehetsĂŠgesnek lĂĄtszott, majd szinte ĂłrĂĄk mĂşlva 1949-ben, a Rajk-perrel minden remĂŠny elveszett. (MuszĂĄj ideĂ­rnom, hogy az ĂĄltalam hasznĂĄlt ketyere, amin kopogok, standard szĂłkĂŠszlete nem ismeri a Rajk-per kifejezĂŠst, amit jelzĂŠs-ĂŠrtĂŠkĂťnek vĂŠlek.) EzutĂĄn nem az Ulysses, de az SZK(B)P rĂśvid tĂśrtĂŠnetĂŠt ontottĂĄk a nyomdagĂŠpek, amit SztĂĄlin generalisszimusz jegyzett. A rĂśvidĂ­tĂŠst fĂślĂśsleges lenne feloldanom, legyen elĂŠg annyi, hogy „a" PĂĄrt volt, aminek vezĂŠre a jelszĂł szerint, uralta a vilĂĄg egyhatodĂĄt. SzĂłval az Ulyssesnek akkor befellegzett. Majd egyszeriben, hipp-hopp, elkĂśvetkezett 1974 esĂľs nyara ĂŠs nĂŠhai Koncz JĂĄnossal, az MSZMP akkori CsongrĂĄd megyei ideolĂłgiai fĂľnĂśkĂŠvel majdnem egyszerre lĂŠptĂźnk be a kĂśnyvesboltba, megvĂĄsĂĄrolni a kĂśnyv Ăşj kiadĂĄsĂĄt. KĂźlĂśnĂśsebbet nem beszĂŠltĂźnk, de a kĂŠk borĂ­tĂłs vaskos kĂśtetet megszereztĂźk.

  Akkoriban ez kÜnyv slåger volt, 50 (!) ezer pÊldånyban nyomtåk ki Ês nÊhåny nap alatt, elkapkodtuk. KemÊny 78 Ft-Êrt mÊrtÊk, vittßk, mint a cukrot. IsmÊt elrohant nÊhåny Êvtized, Ês a mostani elvadult nyår kÜzepÊn, tÜbb helyen is olvastam: újra kiadtåk. Ezúttal nagymÊretÝ, tekintÊlyes kßllemÝ kÜnyv formåjåban jelent meg, amelyet az 1974-es mÝ fordítója, Szentkuthy Miklós szÜvegÊnek felhasznålåsåval, a Magyar James Joyce MÝhely kÊszített. Magån ßgy, de azt a 78 forintos kiadåst bßszkÊn hazavittem, mint leendþ Ulysses-olvasó, åm sajna, nÊhåny rÜvid próbålkozås utån letettem. A próbån elbuktam, kÊptelen voltam elolvasni. Most 4.500 Ft helyett, nÊmi kedvezmÊnnyel jutottam hozzå, Ês elårultåk: a bolt kÊszletÊnek kis tÜredÊke kelt el. Viszont ez a kiadås olvasható, bårhol kezdhetþ Ês folytatható, elismerÊs Kappanyos Andrås fordító Ês utószóíró, valamint munkatårsai rÊszÊre.

  MĂĄr rĂŠgen nincs kinek dicsekednem, hogy akĂĄr JJ olvasĂł is lehetnĂŠk, ha bĂ­rnĂĄm idĂľvel, meg fĂľkĂŠnt annyira ĂŠrdekelne a szĂśveg, hogy erre fordĂ­tanĂĄm maradĂŠk, gyorsan fogyatkozĂł erĂľm. AmiĂŠrt jĂł lapozni, azt Hamvas BĂŠla vĂŠlemĂŠnyĂŠvel igazolom „Az Ulysses, mint maga a szerzĂľ mondja — minden. TragĂŠdia, regĂŠny, szatĂ­ra, komĂŠdia, eposz, filozĂłfia. SzintĂŠzis. Az egĂŠsz vilĂĄg, a maga rendezett rendszertelensĂŠgĂŠben, vagy rendszertelen rendezettsĂŠgĂŠben, felbontva, Ăśsszefoldozva, ahogy egy hĂŠtkĂśznapi ember agyĂĄn ĂĄtcsurog. FelidĂŠz ĂĄtĂŠlt, olvasott, hallott gondolatokat ĂŠs kĂŠpzeteket, aztĂĄn eltĂťnik, de nem nyomtalanul, mert Ăşjra feltĂťnik, mint szĂ­n vagy rĂŠszlet, vagy ha szĂ­n ĂŠs rĂŠszlet volt, mint mozgatĂłerĂľ vagy kĂśzponti problĂŠma."

  Eddig Hamvas, Ês itt akår vÊget is vethetnÊk a kÜnyv szÊljegyzetÊnek, åm mÊg valakiket ide kell citålnom. Szerb Antal båjos iróniåval, de Êlt a gyanúperrel Ês a blÜff minþsítþ jelzþt is megemlítette, bår hozzåfÝzte: halottakról jót vagy semmit. Nådas PÊter pedig az európai kultúra irtózatos robajjal tÜrtÊnþ Üsszeomlåsåt vizionålta JJ Ulyssese kapcsån, igaz 1978-ban, amely megållapítås igazsågåt, az åltalunk is åtÊlhetþ mÝvÊszeti låtvåny azóta csak erþsített. Magyarån, Ady úr låtnoki szavåval: minden egÊsz eltÜrÜtt. Mår rÊgen, akår 100 Êve is lehet. Igaz, tavasszal beszÊlgettem egy tÝzzomånc kÊszítþ mÝvÊsszel, aki ållította: az internet segíti az egysÊgesßlÊst, lÊvÊn egyidþben låtható, ki mit kÊszít.

  Számomra Arany balladái aligha fölülmúlhatók, Ady költõi képei és Istennek hála, még hosszan sorolhatnám, akár a Halotti beszédtõl kezdve kincseinket, amelyeket mert lefeledünk, nincsenek nekünk. Akkor mi végre JJ? Az Ulyssesben tényleg elárult valamit abból, ami utána, mint mûalkotás, teszem azt irodalom formájában, leginkább bekövetkezett. De, mint már Platón jelezte, a Világ nem múlik el, mert felettünk lebegnek az Égben, eme általunk látható, megélhetõ árnyképek valói, az árnyékok okozó Ideák. Úgy is mondhatnánk köznapian, Isten még mindig örömét leli az Emberben. Akkor meg szüret, Felebarátim!