Élet
Munkatársunktól
2006 October 22, Sunday
Ă–tvennyolcrĂłl mesĂ©lt, amikor hatástalanĂtottak egy gránátot. Aztán arrĂłl, hogyan vesztette el az állását,Ă©s hogy nem tudta eltartani a három lányát, meg az asszonyt. Hogy sikkasztott. Börtönben ĂĽlt.
|
Lehetett volna jelenet egy Menzel-filmben. ValĂłság volt. Fiatal, de már testes, fĂ©lig rĂ©szeg nõ ropta a táncot a fĂ©rfival. Mezitláb. Felszabadultan, magukrĂłl megfeledkezve járták. Mozdulataik, tekintetĂĽk megelõlegezte a kĂ©sõbb,valahol öntudatlan állapotban bekövetkezõ aktust. TaszĂtĂł volt, ugyanakkor nagyon valĂłdi. Kelet-eurĂłpai. KĂ©sõbb a fĂ©rfi megszĂłlĂtott. LerĂĽlt az asztalomhoz Ă©s beszĂ©lni kezdett. Biztosan tudtam, inni kĂ©r majd. És sĂrni is fog. Ă–tvennyolcrĂłl mesĂ©lt, amikor hatástalanĂtottak egy gránátot. Aztán arrĂłl, hogyan vesztette el az állását,Ă©s hogy mĂ©gis, a törtĂ©ntek ellenĂ©re is fizetnie kellett a katonaadĂłt. Hogy nem tudta eltartani a három lányát, meg az asszonyt. Hogy sikkasztott. Börtönben ĂĽlt. MĂg bent volt, elszerettĂ©k a felesĂ©gĂ©t. Elváltak, magára maradt. Iszik. Iszik, mert Ăgy könnyebb. Egy ideig nincs bánat. Nincs önmarcangolás. Nincs magány. NĂ©zem az arcát. SzĂ©p fĂ©rfi lehetett. RágyĂşjt. Szájában a cigaretta, a csonkkal a bal karja helyĂ©n,mellkasához szorĂtja a gyufásdobozt. Jobb kezĂ©ben sercen a gyufa. Közben sĂr. NegyvennĂ©gy Ă©ves. ApámkorĂşnak nĂ©ztem. G.R.
|
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!