Az egészben az volt a rettenetes, hogy a végén azokkal az ÁVÓ - sokkal is találkoztunk a zárkában, akik bennünket elvittek, tudom meg a mára rég elporladt Dobó Pista egykori lefogott alsóvárosi hajdani mondását ma, a buszra várva.
***
Sírig tartó gügyögés: Cicuskám, most mégis jobb lenne, ha te vezetnél! Akarsz? Akarhatok. Nem értem, mit mondasz? Akarhatok!
***
Szenvedélyes fotósként, minden fontosnak hitt pillanatát megörökítette katalán útjuknak. Amikor ott abban a kis parkban üldögéltek, azt is. Elõtte egy másik a téren telepedtek le, de mert mellettük két magyar (!) szülõ folyamatosan nevelte 3 gyermekét, miszerint kisfiam, ezt ne vedd be a szádba, Anikó azonnal engedd el a kishúgod, Géza szóljál már rájuk, mert ezek nem bírnak magukkal, mindezt igen emelt hangon és szinte percnyi szünet nélkül. Szóval õk anélkül, hogy egyetlen szót is váltottak volna magyarul, némán fölálltak és átmentek ebbe a másik parkba. Itt készítette az utolsó képeket Spanyolországban. Mert amíg kattogtatott, a tõle tán lépésnyire lévõ csomagját egy kétméteres fekete férfi egyszerûen fölkapta a és elrohant vele. Abban a hátizsákban volt több liter üdítõ, az irataik és a gyógyszerek. Õ egyetlen lendü-lettel utána ugrott a tolvajnak, majd az észrevétlen lépcsõkön kezét-lábát törte. Azóta többször megnézte az utolsó képeket. Valami árulkodó jelet, intést, fenyegetést keresett: vigyázz, mindjárt baj lesz! De csak boldogan mosolyogtak... Vagy csak nem vette észre az intést?
***
Föl lehet jelenteni azokat, akik nem engedték be boltjaikba, üzleteikbe, szállodájukba, szalon-jukba az augusztus 20-i vihar elõl menekülõ gyermekes szülõket... Dumagépek álmai a nemzeti szolidaritásról, meg a közteherviselésrõl. Az eszelõs valóság helyett.
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!