-Ami összeköt...
GyanĂştlanul lĂłgok a busz kapaszkodĂłján, ismerõs fölbukkan ugyan, de az ilyen helyzet nem rendkĂvĂĽli. Most mĂ©gis. MellĂ©m fĂşrja magát Ă©s lagymatag Ă©rdeklõdĂ©semre, arasznyi távolságrĂłl az arcomba mĂ©ri: gyõztĂĽnk! Döbbenetem után, nĂ©p-nemzeti egysĂ©g-teremtõ szándĂ©ktĂłl vezĂ©relt Ă©rdeklõdĂ©semre, mĂ©gis találunk közös nevezõt! 16 Ă©v után, vĂ©gre lehetõsĂ©get kaptak ugyan azok - vigyĂ©k el a balhĂ©t, folytassák...
NĂ©hány nappal elõbb, egy bájos hölgy nekem sĂşgta: valĂłjában ezek megĂ©rdemelnĂ©k, kĂĽzdjenek meg saját szemetĂĽkkel... MĂ©lázva merengtem akkor is. ElvĂ©gre, ha nem is õk a mieink, de nem is nekĂĽnk fociznak? MĂ©g valakiknek eszĂ©be jut Ă©s behĂvja legĂşjabb fölszabadĂtĂłinkat...csak hogy egyetĂ©rtsĂĽnk valamiben...
* * *
-ElnĂ©ztem a nyugdĂjas fĂ©rfit, amint csomagnyi budipapĂrral az ölĂ©ben ĂĽlt a buszmegállĂłban. Várakozott. Otthon van ebben az országban.
Egy rĂ©gi világban valaki ingujjban sietett egy fontos Ă©pĂĽlet folyosĂłján. NĂ©hai Varga Pista bácsit kĂ©rdeztem, ki ez az elvtárs? Rám nĂ©zett Ă©s folyton trĂ©fára kĂ©sz hangján eligazĂtott: az elvti otthon Ă©rzi magát a pb-n. Többet nem kĂ©rdeztem, elvĂ©gre szĂłbĂłl Ă©rt az ember, a rĂ©szletek Ăşgy is feledhetõk...
* * *
-Néha olyan nehéz kedvesnek lenni, pénz nélkül. Így néha újsággal próbálkozom.
Minap is ezt tettem egy könyvesboltban, késõ délután. Az eladó örömmel elfogadta a napilapot, és megjegyezte: ma úgy is elõször látok újságot, de különben is csak akkor veszek ilyet a kezembe, amikor maga hoz...
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!