Ki értené meg õket?
Ugyan ki? Vajon ki értené még manapság 56 közembereit, akik 12 egy tucat módjára vettek részt „az eseményekben" akik nem voltak elnökök, nem vezettek küldöttségeket, nem tárgyaltak senkivel, csak éppen ott voltak, csak végezték, amit rájuk mért a Sors... Ki tudna visszamenni abba a hajdani régmúltba, félszázaddal ezelõttre, amikor történt mindaz, ami utóbb még hamvaiban is megváltoztatta az életet. Mert 56 után minden más lett. A Hatalom nem basáskodhatott olyan magától érthetõen, mint annak elõtte. Ez lehetett Kádár János egyik vezérlõ eszméje. Amíg Õ ott volt, addig nem jöhetett vissza Rákosi. Igaz, az alatt végezték ki Nagy Imrét, amíg Kádár a posztján volt. És megöltek, megbéklyóztak százakat, ezreket, a megtorlás éveiben. Még sem tudták, nem is akarták már visszacsinálni mindazt, ami elõtte volt. Mert nem is lehetett. 56 elõtt mindenki félt. Ahogy Illyés írja: hol zsarnokság van, ott zsarnokság van és mindenki szem a láncban... A határõr, a rendõr, az államvédelmis kiskatona, még mi akkori gyerekek is tudtuk a helyünk. Egy ország félte, amitõl tartania kellett: szovjetektõl, a szörnyû verõ-emberektõl, a kitelepítéstõl, az éjszakai csengetéstõl, a hideglelõs taggyûléstõl, a folyamatos hazudozástól, amiben ha elvéted a sort, az életeddel fizetsz! A besúgóktól, a tudatlan káderek hatalmától, az örökös képmutatástól, a lecsúszástól. A félig sem bevallott életek megalázó nyomorúságától. Mindez együtt alkotott mázsás súlyt a szíveken, rátelepedett a vállakra és megülte az életet. Ezt ki értené ma?
A politikus? Neki beszédírók izzadtak október 23.-ra szánt ünnepi szónoklatán, keresték a jelzõket, a tavaly is bevált patronokat... A sajtómunkások? Ponyva-hõsök õk, akik mindenkor meggyõzõdéssel teljesítik megrendelõik megbízásait. Ki érti hát 56 már rég föld alá került közembereinek magyarázatát arról: miért tették? Gyerekeik, unokáik? Manapság elfordulnak az apáktól. Történetírók? Õk a nagy egészen merengenek, az esendõ tüntetõk, az ember, akinek puskát nyomtak a kezébe, hogy innen lõjön a tankokra - õ a Történelem számára láthatatlan.
Ki érti 56 ártatlan áldozatait, bûntelen szegényeit? Ki érti ma már, a hitük igazát honfitársaik élete ellenében is védõ megszállottakat? Õk akkor hittek! Teljes szívvel és tiszta lelkiismerettel, hittek a szegények igazában. A „holnapra megforgatjuk az egész világot" nótájában. Hittek és hittek és hittek. Õk (is) voltak a Fényes szelek nemzedéke. Büntetésük és jutalmuk, hogy már õket sem érti senki, mai kortársaik közül.
Pedig õk, a ma már érthetetlen szavú tömegek alkotói idézték elõ a Forradalmat! Õk, mindannyian. Õk lázadtak, életük árán is, hogy tetteik jutalmául a Haza börtönbe zárja, deportálja, megalázza, meggyötörje, sokukat kivégezze. Büntetésül kapták még, hogy akik közülük túlélte a rájuk mért Idõt, azok ha megmaradtak is, már régtõl hallgatásuk tornyaiban élnek köztünk.
Mi lesz vérrel szült Alkotásukkal, a Forradalommal? Majd belepi a sok szónoki kacat, munkátlan sörnappá züllesztik szívük dátuma, jönnek a duma-királyok, a hazug emlékezõk, meg a mindig óvatosak és ki szöveggel, ki hallgatással, vagy csak talmi díszekkel temetné 56 csillagát...
Ha megtudják tenni! Mert egy-egy fényes darabkája mindig kicsillan majd a szeméthegy alól. Mert egy-egy emlékképe apáról fiúra száll, mert egy-egy golyó ütötte fal sebe nem heged be soha.
Mi lesz 56 sorsa hát? Visszük magunkkal, cipeljük terhét, míg magyarok élnek a világban.
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!