Egy sajĂĄtos ĂŠlmĂŠnyen keresztĂźl ĂŠrtettem meg, miĂŠrt nevezik egyesek TarvisiĂłt a legnyugatibb magyar vĂĄrosnak. SĂ­elĂŠsbĂľl hazatartva kĂŠt jĂłmĂłdĂş vĂĄllalkozĂł ismerĂľsĂśmmel ĂĄlltunk meg a bĂľrkabĂĄtok fellegvĂĄrĂĄnak szĂĄmĂ­tĂł olasz vĂĄroska fĂľterĂŠn, ĂŠs amĂ­g Ăľk beszereztĂŠk a mindennapi betevĂľ bĂľrszerkĂłjukat, addig szĂĄmomra a nĂŠzelĂľdĂŠs, tapasztalatszerzĂŠs ĂŠlmĂŠnye maradt. Meg is talĂĄltam egy olyan szakboltot, amely kerti tĂśrpĂŠkre, ĂŠs kukĂĄs mellĂŠnyekre specializĂĄlĂłdott. KĂŠsĂľbb kiderĂźlt, csak ĂŠn hittem, hogy ezeket a foszforeszkĂĄlĂł ruhadarabokat a kĂśztisztasĂĄgiak aggatjĂĄk magukra a mĂťszak kezdetĂŠn, de kĂŠsĂľbb kiderĂźlt, hogy ezek fĂŠnyvisszaverĂľ mellĂŠnyek, melyeket most mĂĄr nĂĄlunk is kĂśtelezĂľ beszerezniĂźk az autĂłsoknak. Mindenesetre nagy ĂŠgĂŠstĂľl menekĂźltem meg, amikor fĂŠny derĂźlt a fĂŠnyvisszaverĂľ mellĂŠnyek igazi funkciĂłjĂĄra, mert ha lett volna pĂŠnzem, vettem volna egyet ĂŠs tĂźntetĂľleg abban mentem volna be mĂĄsnap akkori munkahelyemre, hogy demonstrĂĄljam alulfizetett ĂşjsĂĄgĂ­rĂłi lĂŠtemet.
Mivel akkor a mellÊnyek vontåk el a figyelmemet, a kertit tÜrpÊk sokszínÝsÊgÊvel nem igen tÜrþdtem. Arra azonban hatårozottan emlÊkszem, hogy mår Tarvisióban is meghÜkkentett egy szobrocska, amely Charles Chaplint åbråzolta. Ezeknek semmi sem szent - legyintettem, Ês az egÊsz kerti tÜrpe kÊrdÊst egy agyament kisebbsÊg belßgyekÊnt fogtam fel. A hazai kerti tÜrpe ipar konjunktúråja azonban az utóbbi Êvekben olyan låtvånyosså vålt, hogy nem tÝr halasztåst annak utåna nÊzni, mi rejlik e tårsadalmi jelensÊg mÜgÜtt. 
Nem elĂŠg ugyanis arra gondolni, hogy nĂŠhĂĄny Ă­zlĂŠsficamot szenvedett honfitĂĄrsunk gondolja, azt, hogy az egyĂŠbkĂŠnt rendezett kertjĂŠt nĂŠhĂĄny szĂśrnyszĂźlĂśtt szobrocskĂĄval dobja fel. AkĂĄrmerre megyek ugyanis szĂťkebb hazĂĄmban, (CsongrĂĄd megye) olyan irtĂłzatos kĂ­nĂĄlatot lĂĄtok a kiskertekbe vĂĄgyĂłdĂł gipsz szobrocskĂĄbĂłl, hogy mĂŠltĂĄn gondolom: egĂŠsz egyszerĂťen kerti tĂśrpe-bumm zajlott le az utĂłbbi esztendĂľkben hazĂĄnkban, aminek mĂŠly kultĂşrtĂśrtĂŠneti gyĂśkerei lehetnek. Nem lehet vĂŠletlen ugyanis, hogy olyan ĂłriĂĄsi kerti tĂśrpe lerakat mosolyog vissza az Ăşt szĂŠlĂŠrĂľl BalĂĄstyĂĄn, CsongrĂĄdon, SzĂŠkkutason, vagy HĂłdmezĂľvĂĄsĂĄrhelyen, hogy az ember mĂĄr arra gondol, hogy zĂśld mezĂľs beruhĂĄzĂĄst lehetne alapozni erre az ĂĄgazatra. IntĂľ jel, hogy a kerti tĂśrpe bizniszbe beszĂĄlltak mĂĄr a multik is, hiszen a nagy bevĂĄsĂĄrlĂł kĂśzpontokban is ott mosolyognak a tĂśrpĂŠk, bĂĄrĂĄnyok, boszorkĂĄnyok, no ĂŠs a Chaplinek. Ne higgyĂŠk, hogy e nĂŠhĂĄny sor elegendĂľ lehet e tĂĄrsadalmi jelensĂŠg alapos kĂśrbejĂĄrĂĄsĂĄra, ezĂŠrt hadd idĂŠzzem egy barĂĄtomat, akinek felesĂŠge ĂŠvek Ăłta kitartĂłan kĂźzd egy kerti tĂśrpe megvĂĄsĂĄrlĂĄsĂĄĂŠrt, noha panellakĂĄsban laknak: „Egy orszĂĄg kerti tĂśrpe termelĂŠse egyenesen arĂĄnyos a hĂźlyesĂŠg tĂŠrnyerĂŠsĂŠvel, Ăşgyhogy nincsenek valami jĂł kilĂĄtĂĄsaink." Õ mĂŠg kitart, de mi lesz, ha kertes hĂĄzba kĂśltĂśznek?

Szincsok GyĂśrgy