Egy szomorú kötelesség hozta haza Luxemburgból, ahol hét éve él. Egykori, barátja, iskola- és játékostársa, Tóth Géza temetése volt az ok. Érdekes utat járt be. Izraeli és magyar bajnok, kézilabdás, de a tartását a kenunak köszönheti.
- Én is, mint annyi szegedi srác, a „Lihótzky utcai óvodába" jártam. Viszont utáltam a faltól falig úszást, így áttettem a székhelyemet a vízi telepre. Ott egy csodás edzõhöz, Kása Ferihez kerültem, Bohács Zsoltival, Salánki Gyurival, Farkas „Gumival" és Rétfalvi Robival. A sportfilozófiámhoz ott kaptam a legtöbbet.
Hogy lett ebbõl kézilabda?
- A Rózsába kerültem középiskolásnak, s ott Ludányi Marci bácsi közölte velem, hogy vagy kézilabdázom, vagy mehetek másik suliba. Önként és dalolva kezdtem kézilabdázni, s mivel semmitõl se féltem, kapus lettem. Akkor kerültem össze jó barátommal, Tóth Gézával és a többiekkel. Tizennyolc évesen bekerültem a Volánba, majd mivel kevés játéklehetõségem volt, Vásárhelyre igazoltam. Ezután újra Szeged, majd katonaként a Honvéd következett. Leszerelés után Szolnokra igazoltam, s akkor találkoztam elõször, majdnem profi körülményekkel. Ott megvolt a harmóniám. Sajnos világ életemben renitens, önfejû ember voltam, s nem találkoztam olyan edzõvel, aki úgy hatott volna rám, mint annak idején Kacsa. Szolnokkal feljutottunk az elsõ ligába, de én akkor már visszavágytam a régiek, Tóth Géza, Tenke Endre közé. Amikor Géza elment Franciaországba, úgy volt én is oda megyek, de az utolsó pillanatba jött egy jobb ajánlat, Rishon Le Zionból, Izraelbõl. Klassz, két év következett, bajnokok lettünk, s a BEK-ben a késõbbi gyõztes Zágráb vert ki bennünket, de véres verítékkel. Zágrábban hétezer ember nézte csendben, amint kivédtem a szemüket. Sajnos az izraeli állapotok olyan szinten eldurvultak, hogy a Nejemet haza kellett küldjem, majd én is visszajöttem. Kis Volános kitérõ után, Ausztria, St. Pölten következett, Szilágyi „Szacsánál". Feljutottunk, de nekem családi és üzleti okok miatt vissza kellet jönnöm Szegedre. Pont jókor, hisz bajnokok lettünk a Pick Szegeddel és bekerültem a válogatottba is. Viszont én továbbra is külföldön akartam sportolni, így kilencvenhét, augusztus elején kimentem Luxemburgba, ahol az óta is élünk. Kezdetben játszottam
majd edzõsködtem. Jelenleg egy amerikai-német kereskedelmi cégnél dolgozom, és huszonkét kissrácot edzek.
A család sorsa hogyan alakult?
- Három csodálatos gyermekünk van. Gina 11 éves, ritmikus gimnasztikázik és kézlabdázik. Alexandra hét éves kézilabdás lesz. Viktor Béla, két éves lesz és jár velem az edzésekre, ahol próbálgatja a szárnyait a kissrácok nagy örömére. Amikor a cég vezetése Magyarországra akart küldeni, vezetõnek, miattuk nem vállaltam. Nekik fontos az iskola
Sportol még valamit?
- Nyáron kenuzok és kajakozunk a családdal, télen keleti küzdõsportokat mûvelek, de õsztõl újra beállok egy most felkerült csapat kapujába. Megfûztek, s én még meg akarom mutatni a gyerekeimnek, hogy mit tudok negyvenévesen.
A cikk megjelenését támogatta:
Indóház magazin
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!