Itt belehallgathat egy játékba
Számtalan reakciót vált ki az emberekbõl az a szó, hogy szerepjáték. Mást mond egy szerepjátékosnak, és mást egy laikusnak. Valakinek manók, óriások, tündérek jutnak elõször eszébe róla, másoknak egy-egy konkrét játék, mint a Larkinor, de van akinek az, hogy az ember egész életében szerepet játszik, a boltban, a fõnöke elõtt, az élet minden területén.
Valóban nem könnyû meghatározni, mi is pontosan a szerepjáték, fõleg, hogy számtalan változata van. Talán legelõször is társasjáték. A szó eredeti, és átvitt értelmében.
A szerepjátĂ©kok törtĂ©nete lassan több mint 30 Ă©vre tekint vissza, a '70-es Ă©vekben egy amerikai baráti társaság találta ki saját használatra az elsõt, a mai napig is rendkĂvĂĽl nĂ©pszerĂ» Dungeon and Dragons-t (DnD). A játĂ©k kinõtt a társaságbĂłl, számtalan nyelvre lefordĂtották, Ă©s elkezdõdött a szerepjátĂ©kok virágzása.
Amikor azt mondom, szerepjátĂ©k, elsõsorban az „asztali", klasszikus szerepjátĂ©kokra gondolok, amit egyes helyeken papĂr-ceruza szerepjátĂ©knak is szoktak hĂvni, mert mára már számĂtĂłgĂ©pes, táblás, kártyagyĂ»jtögetõs Ă©s Ă©lõ szerepjátĂ©kokrĂłl is beszĂ©lhetĂĽnk.
Sokakban, akik nem ismerik a szerepjátékot közelrõl, esetleg nem ismerik azt, kártékonynak és kultúrarombolónak tartják, menekülésnek a valós problémák elõl, az agresszió generátorának.
Aki játszott már valaha ilyennel, tudja, hogy ezek csak sztereotĂpiák, egy ismeretlen, fantáziadĂşs, Ă©s gondolkodtatĂł világ elleni hadjárat közvĂ©lemĂ©ny-befolyásolĂł porhintĂ©se.
A szerepjátĂ©k bizonyos Ă©rtelemben lázadás a mai tömegkultĂşra ellen. A fiatalok nem a tĂ©vĂ© elõtt ĂĽlnek, Ă©s nem szánalmas valĂłságshow-k, szappanoperák, Ă©s egyĂ©b „kultĂşraĂ©pĂtõ" mĂ»sorokat nĂ©znek, hanem összegyĂ»lnek, hogy egy dĂ©lután, este, nĂ©hány Ăłrán keresztĂĽl kikapcsolĂłdjanak, jĂłl Ă©rezzĂ©k magukat, fejlesszĂ©k a gondolkodásukat, a fantáziájukat, Ă©s a problĂ©mamegoldĂł kĂ©pessĂ©gĂĽket.
A klasszikus szerepjátĂ©khoz nem kell tĂşl sok minden. VegyĂ©l egy jĂł társaságot, papĂrt, ceruzát, sok dobĂłkockát, mĂ©g több fantáziát, egy világot - ami lehet már kidolgozott, de akár Ă©ppen akkor kitalált - Ă©s egy játĂ©kmestert, Ă©s máris kezdõdhet a kaland.
Mindenki megtalálhatja a kedvĂ©re valĂłt. Science-fiction, fantasy, a kettõ keverĂ©ke, horror, Ă©s a mai világra vĂ©szesen hasonlĂtĂł világok közĂĽl válogathat az ember. Olyan helyzetekbe sodrĂłdhat bele, amikben a valĂłs Ă©letben talán sohasem, Ă©s talán a valĂł Ă©letben nem is szeretne, de itt, a fantázia sĂkján kiprĂłbálhatja, mit is tenne ilyenkor. Emellett gondolatban lejátszhat olyan eseteket, amikkel kĂ©sõbb az Ă©letben is találkozhat, Ă©s minden sĂşlyos következmĂ©ny nĂ©lkĂĽl átgondolhatja, mit tenne, Ă©s amikor Ă©lesben kerĂĽl vele szembe, más sokkal könnyebben hozhatja meg azt a döntĂ©st, ami számára a legelõnyösebb.
Rövid idõre elhiheti, hogy valĂłban lĂ©teznek törpĂ©k, orkok, elfek, vámpĂrok, Ă©s egyĂ©b csodálatos mitolĂłgiai, vagy kitalált lĂ©nyek.
ElkĂ©pzelheti, mit kezdene a halhatatlansággal, csodás gyĂłgyĂtĂł erõvel, mágiával, Ă©s fĂ©nyĂ©vekkel fejlettebb technikával.
Ahoz, hogy igazán át tudja Ă©lni a karakterĂ©t valaki, szĂĽksĂ©ge van olyan tudásra, amit a saját világában találhat csak meg, hiszen valamennyi kitalált világ valahonnan a lĂ©tezõ világbĂłl táplálkozik. KĂĽlönbözõ mitolĂłgiákat használ fel, esetleg a „ma" lekĂ©pezĂ©se egy mögöttes világgal, mint pĂ©ldául a vámpĂrokĂ©, ahol a törtĂ©nelem nagy alakjai valĂłjában vámpĂrok, vagy más termĂ©szetfeletti lĂ©nyek voltak, ami Ăşj megvilágĂtásba helyezi a törtĂ©nelmet. Egy jĂł szerepjátĂ©kos kutatni kezd, ismereteket szerez ahhoz, hogy a karakterĂ©t minĂ©l jobban meg tudja valĂłsĂtani, Ă©s minĂ©l hihetõbben játszhassa. ĂŤgy kultĂşrtörtĂ©neti, törtĂ©nelmi, mĂ»vĂ©szeti Ă©s egyĂ©b hasznos ismeretekre tesz szert, amelyeket kĂ©sõbbi Ă©lete során is kĂ©pes lesz majd felhasználni.
A klasszikus szerepjátĂ©kokbĂłl szĂĽletett meg az Ă©lõ szerepjátĂ©k, amikor nem csak az asztal körĂĽl ĂĽlnek a játĂ©kosok, Ă©s csak szavakkal fejezik ki cselekedeteiket, hanem beöltöznek, kellĂ©keket ragadnak, Ă©s a lehetõsĂ©gekhez mĂ©rten el is játsszák azt, amit tesznek, termĂ©szetesen társaik testi Ă©psĂ©gĂ©re odafigyelve, szigorĂşan játĂ©k-kellĂ©kekkel. Az ilyen Ă©lõ játĂ©kok általában olyan helyeken játszĂłdnak, ahol távol vannak a civilizáciĂłtĂłl, mert számolni kell azzal, hogy a hĂ©tköznapi ember elmebetegnek titulálja, vagy ámokfutĂłnak gondolja a játĂ©kost. Alapvetõen az Ă©lõ szerepjátĂ©kok inkább az intrikára, Ă©s a gondolkodva megoldásra Ă©pĂt, de itt sem kerĂĽlhetõek el a harci esetek.
A legtöbb szerepjátĂ©kos szabálykönyv felhĂvja a figyelmet arra, fõleg a horror tĂ©májĂşak, hogy ez csak egy játĂ©k, egymás szĂłrakoztatására, Ă©s amikor befejeztĂĽk a játĂ©kot, tĂ©rjĂĽnk vissza önmagunkhoz, tudjuk kĂĽlön kezelni a karakterĂĽnket, Ă©s a saját szemĂ©lyisĂ©gĂĽnket.
De kik is azok, akik ilyesmivel játszanak? KĂĽlön állatfaj ez, vagy õk is olyanok, mint bárki más kicsiny társadalmunkban? Lehet õket, minket flĂşgosnak tartani. ValĂłjában csak a bennĂĽnk tĂşltengõ fantáziát, Ă©s sokszĂnĂ»sĂ©get prĂłbáljuk ilyen mĂłdon kiĂ©lni. Vannak itt ácsok, egyetemisták, (bölcsĂ©szek, jogászok, informatikusok, Ă©s mĂ©g ki tudja, milyen szakosok), banki ĂĽgyintĂ©zõk, ĂĽzletkötõk, gimnazisták, pakolĂłmunkások, grafikusok. TizenĂ©vesek, Ă©s olyanok, akik már erõsen benn járnak a harmincas Ă©veikben (idõsebbeket egyelõre ritkán találunk, hiszen kicsiny hazánkban a nyolcvanas Ă©vek vĂ©gĂ©n terjedtek el a szerepjátĂ©kok), akiknek felesĂ©ge, fĂ©rje, gyerekei vannak. Talán csak annyi a kĂĽlönbsĂ©g, hogy tartalmasan prĂłbálják eltölteni a szabadidejĂĽket.
Nem állĂtjuk, hogy nincsenek a szerepjátĂ©kosok között is szĂ©lsõsĂ©ges esetek, olyanok, akik tĂşlzásokba esnek, Ă©s nem kĂ©pesek a játĂ©k vĂ©ge után kilĂ©pni a szerepĂĽkbõl, de ilyen embereket a valĂł világban is találunk, mĂ©gsem õk A Társadalom, mint ahogy a szerepjátĂ©kosok közt sem az ilyen emberek az átlagosak.
Dudás Zsuzsa
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!