Viszont a tömeg nem zavartatta magát, lelkesen befejezte a Tesis a világ refrénjét, majd követve Lovasi utasításait - talán mint az őskorszakban - folytatta tovább a néma együttessel a koncertet. Kispálék zenéltek hang és fények nélkül, a tömeg pedig énekelt. A technikusoknak még sikerült csiszolni egy kis életet az egyik mikrofonba, és az énekes még szolózott egyszál magában, amit a több ezer fős közönség egy ideig hálás énekszóval kísért, majd sajnálkozva távozott. De megtapsoltuk Lovasiékat, mert nagyon jók voltak, és mert a közönség is nagyon jó volt hozzájuk.
Hát ez volt a Sziget második napjának legizgalmasabb momentuma. Jelen pillanatban 2001. augusztus másodika, negyed tíz van. Hatalmas a tömeg, nagy a kosz, sok a por, rengeteg a sör, folyik a bor, és sűrűn fogy az ásványvizes üvegekbe töltött
alkoholtartalmú, átlátszó színű ez meg az. Sziget feeling van.
Már az első nap is izgalmasan indult kis stábunk számára. Természetesen, mint igazi, felkészült, jófej újságírók úgy megszerveztük az életünket, hogy éjjel negyed egy tájt sikerült kiérkeznünk Kelet - Közép Európa legnagyobb fesztiváljának helyszínére. Így úgy gondoltuk, hogy akkor legalább illenék egy szegedi vonatkozású eseményről tájékoztatni a kedves olvasót, ezért azonnal a Nyers koncertjére rohantunk.
A sátor tele, közel 3000 ember tolongott, hogy Czutorék muzsikáját és magvas mondanivalóját élvezhesse. És a koncert tényleg élvezetesre sikerült, a srácok jól szóltak, a zenék még jobbak voltak, és fogyott rendesen a vörösbor is a színpadon. és a színpadon kívül. A szegedi csapat után következő Publo Hunnyra maradtak vagy százan. Szóval jók a szögediek:) Méghozzá nagyon jók: ugyanis ajándékoztak a Webrádió hallgatóinak két CD-t, amit hamarosan hallgathattok is a Zenefolyam választékában.
Azért mégsem akartuk csak úgy egy koncert után otthagyni a Szigetet, gondoltuk, még valami sajátos élménybeszámolóval meg kellene spékelni ezt a napot. Így csakis a kedves olvasók kedvéért kipróbáltuk a bungee jumpingot:) Az élményt szavakkal nem lehet kifejezni, de muszáj a beszámoló miatt. Szóval: frenetikus volt. 50 méterről a mélybe vetni magad, hihetetlen, bizony felemeli az adrenalinszinted. Ahogy lassított felvételként közeledik feléd az anyaföld, és a szél süvít a füled mellett, azt nem lehet leírni. Azt átélni kell.
Mondjuk a Szigeten!
Mondjuk holnap!
Gyere el!
maracska
2001. augusztus 3.
,
Szigetelés visszirányból
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!