- Honnan a furcsa cím?
- Már négy-öt évvel ezelőtt eszembe jutott ez a cím, jól megjegyeztem magamnak. Én készítettem a kötet borítóján látható fotót is, ami annyira összejátszott a korábban kitalált címmel, hogy szinte magától összeállt borítóvá. Hogy mit jelent? Azt rábízom az olvasóra. A könyveim elnevezésének kiválasztásakor többnyire igyekszem az írásoktól kicsit "elemelni" a címet, bár olyan könyvem is volt már, amelyik a benne található egyik novellám címét vette kölcsön. A "hidraulikus menyasszony" egyszerűen egy jó cím. A kötetben is sok olyan vers található, amelyiknek a címe hasonlóképpen nem akar se tartalmi, se tematikai, se pedig műfaji ráutaltsággal visszajelezni magára a műre.
- Téged inkább prózaíróként tartanak számon az olvasók, noha annak idején először versekkel jelentkeztél. Milyen szempontok alapján válogattad össze az első versesköteted anyagát?
- Tizennégy év versterméséből kellett válogatnunk, azaz ötször-hatszor több vers közül, mint amennyi végül a kötetbe került. Egyetlen szempontja volt a válogatásnak: a vers jó legyen. Azt szokták mondani, minden műnek megvan az időpróbája. Ezt Marno Jánossal, a kötet szerkesztőjével érvényesítettük is, azaz elsősorban arra figyeltünk: ma is jelent-e még valamit a szöveg. A kötet címe és az egyes ciklusok címe szemantikailag kicsit hasonló. A cikluscímek úgy születtek meg, hogy kimaradt a kötetből jó néhány olyan vers, amelyben találtunk izgalmas sorokat. Ezeket emeltük ki cikluscímeknek.
- Más lelkiállapotra, beállítottságra van szükséged, amikor nem prózát, hanem verset írsz?
- Egészen más műegész-érzést vár a verstől az ember, mint egy testesebb prózai műtől, ezért másként is születik. Ha elindul bennem egy mondat, már tudom, hogy 15-20 sorban, ugyanabban a ritmusban végig tudom-e vinni.
- Melyik a kedvenced az új kötetből?
- Talán a Szótár, ami egy emblematikus vers számomra. Abból az időszakból való, amikor nem tudtam, de élveztem azt a fajta versbeszédet, ahogyan ez a szöveg íródott. Kicsit távol áll attól a fajta viccesebb, karakteresebb prózától, amit írok. Egy egészen különleges és különálló nyelvre találtam, amelyen úgy másfél-két éven át tudtam írni. De ma már nincs meg ez a nyelv, és borzasztóan hiányzik. Szeretnék újra ilyen verseket írni, de kiejtettem a kezemből, és ma már nem tudom fölvenni ezt a versfonalat.
- A mai magyar irodalomból kinek a költészete áll hozzád a legközelebb?
- Nem véletlenül kértem meg Marno Jánost a kötet szerkesztésére. Az ő versvilága nem hasonlít az enyémre, viszont az ő versízlésében megbízom, ezért úgy adtam oda neki a szövegeimet, hogy tudtam, tényleg azokat fogja kiválogatni közülük, amelyek jók. Marno János verseit mindig elragadtatással és élvezettel olvasom, mert őrületesen inspiratívak számomra. Már háromnegyed éve kint él Németországban, keveset ír, épp mostanában küldtem neki egy e-mailt, hogy jó lenne, ha küldene már néhány új verset, mert szívesen olvasnám őket. Tandori mester és Solymosi Bálint verseit is nagyon szeretem, talán az ő költészetük áll még hozzám a legközelebb.
Podmaniczky Szilárd versei a szerző tolmácsolásában:
Maffiózók kézikönyve (RealAudio)
Szótár (RealAudio)
Hollósi Zsolt
2000. november 29.
,
A hidraulikus menyasszony
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!