llámai
- Aki csak a tárlat cĂmĂ©t hallja, valĂłszĂnűleg nem gondolna arra, hogy kisplasztikákat láthat. Honnan az ötlet, hogy hullámokat mintázzon?
- A sorozat ötlete 1997 tavaszán, egy ravennai kiránduláson született meg. A tengerparton álltunk, nem volt nagy vihar, de azĂ©rt fĂşjt a szĂ©l, a hullámok szĂ©pen kigurultak a partra, Ă©s olykor nekifutva egy sziklának fölcsapĂłdtak. Ott jutott eszembe: Vajon meg lehetne-e szoborban is mutatni ezt a tĂ©mát? HazatĂ©rve elkezdtem kĂsĂ©rletezni. Hamar rájöttem, hogy a mintázás szĂłba sem jöhet, mert tĂşl nehĂ©zkes. A hullámokban engem Ă©pp a változĂ©konyság, a könnyedsĂ©g, a pillanat varázsa ragadott meg. Nem tudtam elkĂ©pzelni, hogyan lehetne ezt agyagba vagy gipszbe mintázni. VĂ©gül maradt a viasz, amit korábban rettenetesen utáltam, mert nem lehetett rajta formát látni, Ă©s nehĂ©z volt kezelni. Most viszont valahogyan ráéreztem, mit lehet belőle kihozni. Először egy negatĂv gipszlapot vĂ©stem, ebbe öntöttem bele a viaszt, amit vĂ©gül vĂzben különbözőkĂ©ppen mozgattam. ĂŤgy jöttek lĂ©tre ezek a sajátos viaszformák, amelyeket vĂ©gül az öntödĂ©be vittem.
- A kiállĂtáson az impresszionizmust bemutatĂł Ă©remsorozata is láthatĂł...
- Rokonságot Ă©rzek a kĂ©t kollekciĂł között, hiszen Ă©pp az impresszionizmus volt az a művĂ©szeti irányzat, amely a pillanat varázsát tekintette meghatározĂłnak. 1992-ben, amikor a TömörkĂ©ny gimnáziumban tanĂtĂł művĂ©szkollĂ©gákkal Párizsban jártunk, szĂ©p, nyugodt tempĂłban nĂ©ztük vĂ©gig a látnivalĂłkat. Azokat a mĂşzeumokat is, amelyeken korábban csak vĂ©gigrohantunk. Volt időm mindenre rácsodálkozni. Monet teljesen elbűvölt, a gyermekkoromat hozták vissza a kĂ©pei. Szinte ugyanazokat az Ă©lmĂ©nyeket Ă©ltem át a festmĂ©nyei előtt Párizsban, amelyeket gyermekkoromban otthon, az ásotthalmi pusztán, a pipacsmezőkön Ă©s a lenvirágos rĂ©teken. SzerencsĂ©m is volt, mert ha hazatĂ©rve TĂłth Sándor szobrászművĂ©sz nem hĂv meg NyĂregyházára, a sĂłstĂłi alkotĂłtelepre, akkor ez az Ă©remsorozat talán meg sem születik. Egy családanya számára ritkán adatik meg, hogy kizárĂłlag az alkotĂłmunkájára koncentrálhasson.
- Mi lesz a következő nagyobb munkája?
- Az önkormányzat felkĂ©rĂ©sĂ©re Kölcsey Ferenc mellszobrán dolgozom, amely jövő januárban a DĂłm tĂ©ri panteonba, nemzeti emlĂ©kcsarnokba kerül. Szinte már az utolsĂł simĂtásoknál tartok, hamarosan a zsűri elĂ© kerülhet.
- A szegedi szobrászok mostanában ritkán kapnak felkĂ©rĂ©st saját városuktĂłl jelentősebb köztĂ©ri munkára...
- Érthető az is, ha egy város egy befutott, nagy művĂ©sztől rendeli meg a szobrait, mĂ©gis talán fel kellene vállalnia a saját, helyi művĂ©szei támogatását is. Egy vidĂ©ken Ă©lő szobrásznak ahhoz, hogy országos hĂrű művĂ©sz lehessen, sok-sok kiállĂtásra, kisebb-nagyobb köztĂ©ri megbĂzásokra is szüksĂ©ge van, hiszen a folyamatos munka során Ă©rhet nagyformátumĂş alkotĂłvá. Ăšgy tűnik, Szeged nem kĂvánja felvállalni ezt a tĂpusĂş mecenatĂşrát, ráadásul a pesti kollĂ©gák roppant erős vĂ©d- Ă©s dacszövetsĂ©get alkotva egymást támogatják, ami nálunk mĂ©g nem alakult ki.
HollĂłsi Zsolt
2000. november 10
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!