llĂĄmai

- Aki csak a tĂĄrlat cĂ­mĂŠt hallja, valĂłszĂ­nűleg nem gondolna arra, hogy kisplasztikĂĄkat lĂĄthat. Honnan az ötlet, hogy hullĂĄmokat mintĂĄzzon?

- A sorozat ötlete 1997 tavaszĂĄn, egy ravennai kirĂĄndulĂĄson született meg. A tengerparton ĂĄlltunk, nem volt nagy vihar, de azĂŠrt fĂşjt a szĂŠl, a hullĂĄmok szĂŠpen kigurultak a partra, ĂŠs olykor nekifutva egy sziklĂĄnak fölcsapĂłdtak. Ott jutott eszembe: Vajon meg lehetne-e szoborban is mutatni ezt a tĂŠmĂĄt? HazatĂŠrve elkezdtem kĂ­sĂŠrletezni. Hamar rĂĄjöttem, hogy a mintĂĄzĂĄs szĂłba sem jöhet, mert tĂşl nehĂŠzkes. A hullĂĄmokban engem ĂŠpp a vĂĄltozĂŠkonysĂĄg, a könnyedsĂŠg, a pillanat varĂĄzsa ragadott meg. Nem tudtam elkĂŠpzelni, hogyan lehetne ezt agyagba vagy gipszbe mintĂĄzni. VĂŠgül maradt a viasz, amit korĂĄbban rettenetesen utĂĄltam, mert nem lehetett rajta formĂĄt lĂĄtni, ĂŠs nehĂŠz volt kezelni. Most viszont valahogyan rĂĄĂŠreztem, mit lehet belőle kihozni. Először egy negatĂ­v gipszlapot vĂŠstem, ebbe öntöttem bele a viaszt, amit vĂŠgül vĂ­zben különbözőkĂŠppen mozgattam. Így jöttek lĂŠtre ezek a sajĂĄtos viaszformĂĄk, amelyeket vĂŠgül az öntödĂŠbe vittem.

- A kiĂĄllĂ­tĂĄson az impresszionizmust bemutatĂł ĂŠremsorozata is lĂĄthatĂł...

- RokonsĂĄgot ĂŠrzek a kĂŠt kollekciĂł között, hiszen ĂŠpp az impresszionizmus volt az a művĂŠszeti irĂĄnyzat, amely a pillanat varĂĄzsĂĄt tekintette meghatĂĄrozĂłnak. 1992-ben, amikor a TömörkĂŠny gimnĂĄziumban tanĂ­tĂł művĂŠszkollĂŠgĂĄkkal PĂĄrizsban jĂĄrtunk, szĂŠp, nyugodt tempĂłban nĂŠztük vĂŠgig a lĂĄtnivalĂłkat. Azokat a mĂşzeumokat is, amelyeken korĂĄbban csak vĂŠgigrohantunk. Volt időm mindenre rĂĄcsodĂĄlkozni. Monet teljesen elbűvölt, a gyermekkoromat hoztĂĄk vissza a kĂŠpei. Szinte ugyanazokat az ĂŠlmĂŠnyeket ĂŠltem ĂĄt a festmĂŠnyei előtt PĂĄrizsban, amelyeket gyermekkoromban otthon, az ĂĄsotthalmi pusztĂĄn, a pipacsmezőkön ĂŠs a lenvirĂĄgos rĂŠteken. SzerencsĂŠm is volt, mert ha hazatĂŠrve TĂłth SĂĄndor szobrĂĄszművĂŠsz nem hĂ­v meg NyĂ­regyhĂĄzĂĄra, a sĂłstĂłi alkotĂłtelepre, akkor ez az ĂŠremsorozat talĂĄn meg sem születik. Egy csalĂĄdanya szĂĄmĂĄra ritkĂĄn adatik meg, hogy kizĂĄrĂłlag az alkotĂłmunkĂĄjĂĄra koncentrĂĄlhasson.

- Mi lesz a következő nagyobb munkĂĄja?

- Az önkormĂĄnyzat felkĂŠrĂŠsĂŠre Kölcsey Ferenc mellszobrĂĄn dolgozom, amely jövő januĂĄrban a DĂłm tĂŠri panteonba, nemzeti emlĂŠkcsarnokba kerül. Szinte mĂĄr az utolsĂł simĂ­tĂĄsoknĂĄl tartok, hamarosan a zsűri elĂŠ kerülhet.

- A szegedi szobrĂĄszok mostanĂĄban ritkĂĄn kapnak felkĂŠrĂŠst sajĂĄt vĂĄrosuktĂłl jelentősebb köztĂŠri munkĂĄra...

- Érthető az is, ha egy vĂĄros egy befutott, nagy művĂŠsztől rendeli meg a szobrait, mĂŠgis talĂĄn fel kellene vĂĄllalnia a sajĂĄt, helyi művĂŠszei tĂĄmogatĂĄsĂĄt is. Egy vidĂŠken ĂŠlő szobrĂĄsznak ahhoz, hogy orszĂĄgos hĂ­rű művĂŠsz lehessen, sok-sok kiĂĄllĂ­tĂĄsra, kisebb-nagyobb köztĂŠri megbĂ­zĂĄsokra is szüksĂŠge van, hiszen a folyamatos munka sorĂĄn ĂŠrhet nagyformĂĄtumĂş alkotĂłvĂĄ. Úgy tűnik, Szeged nem kĂ­vĂĄnja felvĂĄllalni ezt a tĂ­pusĂş mecenatĂşrĂĄt, rĂĄadĂĄsul a pesti kollĂŠgĂĄk roppant erős vĂŠd- ĂŠs dacszövetsĂŠget alkotva egymĂĄst tĂĄmogatjĂĄk, ami nĂĄlunk mĂŠg nem alakult ki.

HollĂłsi Zsolt

2000. november 10